2007. május 31., csütörtök

Lecsó


Lecsó, lecsó, lecsó, lecsókolom a szádat... :)



Valaki kijött elém a vonathoz és azt mondta, lecsót kell főzzek vacsorára, ő már be is vásárolt hozzá. Mit mondjak, nem tiltakoztam. Ezzel megkezdődött az idei lecsószezon nálunk is. Azt meg már meséltem, hogy én nem is szerettem a lecsót régen? Nem tudom, hogy az őseim mit követtek el, mondjuk apám annyira szeretett játszani az étellel (nem az asztalnál, hanem főzés közben), hogy simán lehet, hogy nem hasonlított lecsóra. A szüleim általában úgy ütötték rá a tojást, hogy egyben maradjon, tükörtojásnak, az is lehet, hogy ezt nem szerettem, mert a spenóton sem viseltem el a szétfolyó sárgáját. Aztán egyszer a Balatonon, ahol a kempingben szokás volt a szomszédok fazekába is belenézni, egyszer valaki megkínált natúr lecsóval. Azóta vagyok én függő, de jobb szeretem magamnak főzni, mert akkor az olyan is lesz. Részemről nagyjából betartom a 2:1-es paprika:paradicsom arányt.



Hozzávalók a diétás változathoz, ma este:





  • 2 evőkanál olaj




  • 2 fej hagyma




  • 85 dkg paprika




  • 50 dkg paradicsom




  • só, pirospaprika




A hagymát felkockáztam apróra, mély lábasba hajintottam, meglocsoltam az olajjal, tűzre tettem és kavarintottam rajta egyet, majd lefedtem. Az előzetesen megmosott paprikákat kicsumáztam, negyedekbe vágtam, majd azt szeleteltem. (Közben döbbentem rá, hogy én megrögzött félkarikázó vagyok, most mégsem úgy sikeredett.) Amíg a paprikákat felaprítottam, a hagyma pont jóra párolódott, így már küldhettem is rá a paprikát. Megsóztam, kavartam rajta egyet, lefedtem, és jöhettek a paradicsomok. Azokat kockákra vágtam, és - mit ad isten - a paprikák pont addigra lettek már nem roppanós, de még nem puhák, így megkapták a paradicsomot, meg egy teáskanálnyi pirospaprikát. Itt a fedőt már nem kapták vissza, 15 perc és készen voltunk.



Ütöttem rá most 5 tojást, mármint a felére, a másik fele reggeli lesz :) Szép tanyasi tojást kaptunk, az íze is sokkal jobb, mint a boltinak. Én mondjuk nagyon szeretem a la natúr is.



Ha pedig parasztosabbra vágyom, és a vonalaimra sem gondolok, akkor az olajat kiváltja az olvasztott szalonnazsír, és némi füstöltkolbászt is karikázok bele. De - abszurdum! - a múltkor valamiért tejfölt kevertem bele, szóval a lehetőségeknek széles a tárháza.



4 adag lett volna, ha még 3 tojással megküldöm a teljes mennyiséget.

2007. május 29., kedd

Eperturmix


Fakanál megihletett a múltkor, piacon is voltam, hétvége is volt, így lett nekem eperturmixom.



Hozzávalók:





  • 10 nagy szem eper




  • 4 dl tej




  • ízlés szerint 2-3 evőkanál méz




A fentieket az aprítógépem összemixelte, én meg két nagy pohárba kiöntöttem.



2 adag



ide meg majd jön egy kép

2007. május 27., vasárnap

Töltött karalábé


Hozzávalók:





  • 3 nagy vagy 4 kisebb karalábé




  • 40 dkg darált pulyka




  • 8 dkg rizs




  • 1 kisebb hagyma




  • só, bors, biovegeta




  • 1 gerezd fokhagyma




  • 2-3 dl tejföl




  • liszt




  • 1 csokor petrezselyem




A karalábékat megpucoltam, és karalábévájóval óvatosan kivájtam. Ezen a ponton még dönthettem volna úgy, hogy a bazi nagy karalábéimat félbevágom, és azokat luggatom, nem tettem, utólag megbántam. A kivájt karalábét igyekeztem nem megzabálni, hanem apróbb darabokra vágtam.



A darált husit összekevertem a rizzsel, sóztam, borsoztam, és a hagyma felét kis kockákra vágva is hozzákevertem, plusz az átnyomott fokhagymagirizdet. Ezzel a masszával megtöltöttem a karalábékat, ezeket egy jó nagy fazékba helyeztem. A maradék husiból golyókat formáltam, ezek szintén a lábosban végezték. Felöntöttem forró vízzel a cuccot, hogy jól ellepje, a vizet megsóztam és alapos mennyiségű biovegetát is kapott, valamint utánuk dobtam a hagyma másik felét, szintén kockázva. Hagytam felforrni, és 20 perc után belekerültek a karalábédarabok. Főttek további 30 percet, ekkor a tejföl-liszt keverékével behabartam (pontos arányokat nem mondok, nekem az istennek nem akart besűrűsödni, gyanakszom a lisztre, hogy valami nem kerek vele). Amíg a habarással összerottyant, összeaprítottam a petrezselymet, beledobáltam azt is, még a végén frissen őröltem rá borsot, és lehetett is tálalni.



Karalábémérettől és gyomorbőségtől függően 4-(5)-6 adag

2007. május 26., szombat

Családi túrótorta


Nem tudom, anyám honnan szalajtotta a receptet, de nagyon jól tette. Pikpakk össze lehet rakni, és nagyon finom is. Egy időben minden születésnapomra ezt a tortát csinálta, mondván, a habos-babos-krémes torta tönkremegy a nagy melegben (merhogy nyári gyerek vagyok). Akkor egy időre herótom lett belőle, de pár év után az én repertoáromba is bekerült.



Tegnap társasozni mentünk, valami édeset szerettem volna vinni, ámde a házigazda lisztérzékeny-gyanús, tökéletes választás volt hát.



Hozzávalók:





  • 50 dkg túró




  • 2 dl natúr joghurt




  • 15 dkg porcukor




  • 1 citrom leve és lereszelt héja




  • 2 dl tejszínből vert hab




  • 3 evőkanál zselatinpor




  • 1-1,5 dl tej




A túrót összekevertem a joghurttal, porcukorral, citrom levével és a citrom lereszelt héjával. Jelen esetben narancshéjat reszeltem bele, ez igen pikánssá tette, csak javasolni tudom mindenkinek. Felvertem a tejszínt habnak*, és hozzákevertem a masszához, majd a tejben lassú tűzön felolvasztottam a zselatint, és azt is belekevertem. Kibéleltem a kapcsos tortaformát alufóliával, beleöntöttem a cuccot, és már ment is a hűtőbe. Kb. 1 óra alatt szépen összeállt, onnantól lehet szeletelni.



Megjegyzés: a masszába lehet gyümölcsöt keverni, eperrel, málnával biztos nagyon finom, mással még nem próbáltuk. Persze lehet alá sütni piskótát 2 tojásból, és a tetejét gyümölccsel megzselézni, de nálunk önmagában is megállja a helyét.



* A habverés ezúttal nem sikerült. Valószínűleg nem szerette a tejszín, hogy nem volt behűtve, ellenben 30 fok volt. Az elsőt kidobtam, a második próbálkozásnál időben észleltem a túrósodást, és egy szolid vállrándítás kíséretében beleöntöttem a cuccba. Így is jó lett.

2007. május 25., péntek

Nyári tervek kördése


Fakanál asszony ismét megdobott egy labdával, hálás vagyok a lavina indítójának és neki is, legalább eltöprengtem kicsit a jövőmön :)



Vannak nálam visszatérő nyári dolgok, gondolom, mint mindenki másnál: gyümölcsleves, sok-sok lecsó, nagyon sok salátavacsora. Tavaly csatlakozott a töltött paprika, ezt idéntől nem szeretném többet hanyagolni.



És amit a fejembe vettem erre a nyárra: nekilátok megint egy rumtopfnak. Eddig ugyanis moes:rumtopf = 1:1. Első évben nagyon jól sikerült, a másodikban a szilvarétegnél felborult a rumtopf lelki egyensúlya, és ki kellett dobni az egészet. De nem adom fel! Ezért is volt nagyon jó a kördés, hiszen most kell indítani a projektet. Ki szeretném próbálni végre a gazpacho-t is, és a kovászos uborkát is gyakorolni fogom (ott az eredmény 1:0 a javamra :) Sárgabaracklekvárban is gondolkodom.



A többi majd adja magát, ti meg jól elolvashatjátok itt. Kérem, kapcsolja ki.



Továbbadom, csak kinél nem járt még vajon? Vörösvárnál talán még nem láttam válaszokat, és t3 terveit sem ismerem.

2007. május 22., kedd

Szolgálati kérdemén(y)

tessék mondani, azt hogy tudom megakadályozni, hogy az avokádós túrókrémhez ne kommenten állandóan az a spam-es cucc be? máááá nagyon elegem van, hogy állandóan moderálok.

2007. május 21., hétfő

Etyek


Soha nem felejtem el az elsőt :) Esőbe hajlott, hideg volt, öten voltunk V-vel és kis családjával (ebből két igencsak kiskorú). Uncle Joe összevásárolt egy csomó üveg bort, megbarátkoztatott egy Vida cuvée-vel, később nagyon röhögtünk. És azóta lelkes híve vagyok a Etyeki pincefesztiválnak. Vasárnap már délután határoztuk el, hogy kimegyünk, egyből azután, hogy elmúlt a fejfájásom. Busz, kis séta, és máris a körpincéknél kortyoltuk az első pohárral. Aztán a másodikkal, a harmadikkal... Igyekszem olyan borokat választani, amit nem ismerek, kár, hogy nem sikerül megjegyezni, hogy mi volt finom. Üres kézzel sem tértem eddig haza, idén egy nevemre szóló bort választott a Kedves, és a nővéremre is vár egy kis finomság :)

2007. május 19., szombat

Zöldséges rizs


Hozzávalók:



  • 2/3 bögre rizs

  • 25 dkg fagyasztott zöldség (Iglo, kertészné módra)

  • 2 evőkanál olaj

  • só, bors, szerecsendió

  • 2 evőkanál camping sajt



A felforrósított olajra dobtam a rizst, szépen megpirítottam, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel. Rögtön bele is hajintottam a zöldséget, fűszereztem, és hagytam az egészet lassan főni. Kb. 20 perc után lezártam, de még a hűlő kerámialapos tűzhelyen hagytam, egy konyharuhával pluszban lefedve. Tálalás előtt belekevertem a camping sajtot (retró változat).



2 adag

2007. május 15., kedd

Hivatkozásfigyelés


Hát én is hiú vagyok, és figyelem a statisztikákat. Már a múltkor is láttam, hogy van egy fura hivatkozás a blogomra, de aztán elfelejtettem. Most nézem megint, és nem csalás, nem ámítás, a perverziólapon ki vagyok linkelve :) Én sem találtam magam elsőre, alul jobbra van egy olyan kategória, hogy gasztronómiai perverziók. Vicces :)

2007. május 13., vasárnap

Nem csilisbab


Új kategória született. Hogy kijöhessen belőlem az állat a kritizátor. Elsőként lássuk, mi nem chilisbab.



Nekem az nem csilisbab, ami: nem darálthús van benne, hanem háromféle kockákra vágott, nincs benne chili (nem mindenki szeretic sípősen), se paradicsom, van benne kétféle zöldfűszer (mert az jól harmonizál a pulykával), van benne gomba és zöldborsó. Aztán a felében tejföl, a másik felében vörösbor.



Egyébként finom volt :)

2007. május 12., szombat

Megint kördés


Fakanál asszony megdobott egy labdával, íme a válaszaim. Jelzem, nem volt olyan könnyű válaszolni, mint ahogy elsőre gondoltam.



1. Mi alapján főzök, hol találok inspirációra? - Inspirációra alapvetően a netes fórumokban, blogokban, kezembe akadó újságos receptekben találok. Sokszor sajnos az inspirációnál leragadok, korábban mert nem láttam értelmét magamnak főzni, a mélyhútőm pedig mikroméretű, mostanában pedig, szégyen-gyalázat, sem időm, sem energiám nincs elég főzni úgy, hogy a megfelelő alapanyagokat be is vásárolnék hozzá. Visszatérve az eredeti kérdésre, ami még inspirál, az valamiféle hagyománykövetés, vagy szezonalitás, hogy is mondjam. Lecsót alapvetően nyáron főzök, tojásos nokedlit tavasszal, szőlős kacsát ősszel. Ja, az utazásaim is befolyásolnak, alapvetően emlékből dolgozom, mármint hogy visszaemlékszem valami ételre, és akkor nem nyugszom addig, amíg elő nem kerítem a receptet.



2. Betartom-e a receptek betűjét? - Szinte soha. Rendre elhatározom, hogy már lesz egyszer egy olyan recept, amit lekövetek rendesen, de aztán a bennem lakozó kisördög, esetleg egy szűk keresztmetszet arra kényszerít, hogy cseréljek, elhagyjak, hozzátegyek. Nemisbékánál olvastam, azt hiszem, hogy süteménynél igyekszik betartani azért a leírtakat, ez rám is igaz nagyjából, ha viszont egy raguba mondjuk kétféle zöldfűszer helyett három szalad bele, esetleg mindezek helyett a kedvenc provanszi fűszerkeverékem, hát nem esek kétségbe.



3. Mi alapján döntöm el, hogy mi legyen a másnapi ebéd - vacsora? - Vagy napok óta ácsingózom valami után, és akkor azt jól megfőzöm, vagy valami alapanyag integet nekem a polcról (piaci kofától). Vagy elhangzik egy kijelentés, hogy milyen jó lenne egy krémleves, valami gombával, vagy húsmentes izébizé. Ekkor felcsapok egy-két szakácskönyvet, és találok valami jót. Vagy eszembe jut valami, bár ez mostanában ritka :)

2007. május 6., vasárnap

Csípős olajos salátavacsora


Fogtam kétmaréknyi zacsis káposztás keveréket, aprítottam hozzá egy paprikát, 15 centi uborkát, két nagyobb retket. Megszórtam valami vegetaszerűséggel, és alaposan meglocsoltam fokhagymás-csípőspaprikás olajjal. Közepesen érett camembertsajtott ettem hozzá, és jól is laktam.

2007. május 5., szombat

Avokádós túrókrém


Az úgy kezdődött, hogy moes megvette élete első avokádóját. Sárváron, a Plusban, 169 Ft-ért... Már szemeztem vele a Hold utcai piacon is, de bátortalan voltam. Guacamole-t szerettem volna csinálni, in memoriam Ausztráliában töltött hónapok. Hazamentem a dolgozóból, és lusta voltam kikeresni a kézzel írott receptjeimből a kencét, gondoltam, írtam már én be azt a receptet a konyhatrükkökre, nézzük meg ott. Haha. Csakhogy a laptopomat ideiglenesen lecserélték, és az internetet az istennek nem akarta felismerni. Két órát szereltem telefonos segítséggel, kábelmodemet, wifiroutert, újraindítottam, regisztráltam, chellóztam, és éheztem. Közben kiugrottam a konyhába, és inkább összeütöttem egy túrós krémet.



Hozzávalók:





  • 1 avokádó




  • 12,5 dkg aktív túró




  • 3 teáskanál tejföl




  • sok frissen darált bors




  • frissen facsart citromlé




  • több só, mint gondolnánk




A fenti hozzávalókat alaposan összedolgoztam. Ha lett volna otthon egyéb, mártogattam volna bele, így fogtam egy kanalat, és betoltam az arcomba. Azért ez inkább kence, mint egytálétel :)

2007. május 4., péntek

Pótdolgozat - VKF 4. forduló


Tisztelt Tanárnő!



Házi dolgozatomat nem tudtam határidőre elkészíteni, de - amennyiben lehetséges - szeretnék pótdolgozatot benyújtani.



Köszönettel: moes



Békítő kiflik



Okozott fejtörést a feladvány, bőven. Egyrészt nem volt egyszerű kitalálni, hogy mi legyen a reggeli, mivel - nemisbékához hasonlóan - évek óta szinte csak gyümölcs a reggelim. Aztán hagytam, hogy a vonzódások hassanak. Odasétáltam a szakácskönyves polchoz, és nem keresgéltem, hanem ráéreztem a megfelelő könyvre. Itt már könnyedén megtaláltam a megfelelő receptet. A könyv A ház a Tatin utcán, nagy kedvenc, a recept pedig a békítő kiflik. Aztán teltek a napok, és megcsúsztam az idővel, mindenféle szülinapok és elutazások miatt nem készült el a pályamű. Most pótolok, és mivel a recept otthon maradt, én meg Vp-be teleportáltam magam, fűszerkerttől puskáztam.



Hozzávalók:





  • 2,5 dl tej




  • 12,5 dkg vaj




  • 65 dkg liszt




  • 1 csomag szárított élesztő




  • 10 dkg cukor




  • 1 csipet só




  • 2 tojás plusz 1 a kenéshez




  • fél vaníliarúd kikapart belseje




A tejet egy nagy üvegtálba öntöttem, és a mikróban 1,5 perc alatt felmelegítettem. Belekockáztam a margarint, bár a recept vajat írt, én a vajat ajánlom mégis. Szóval addig kevergettem volna a vajat, amíg fel nem olvad, de nem olvadt, ezért visszaküldtem a mikróba további fél percre. Hagytam kicsit kihűlni, majd beleszórtam a szárított élesztőt és a cukrot, kicsit összekevertem, majd hozzáadagoltam 6 evőkanál lisztet és alaposan elkevertem. Egyenként beleütöttem a tojásokat, majd a sót és a vaníliát, egyneműsítettem, majd még 6 kanál lisztet adtam hozzá. A recept szerint ennél a pontnál már gyúrható állapotban kellett volna lennie. Nekem nem volt, toltam neki a lisztet rendesen, aztán a konyhapultra borítottam. Rászórtam a maradék lisztet, összegyúrtam végre rendesen, majd addig dagasztottam kézzel, amíg két jó szám le nem ment a Sláger rádión.



Körbeliszteztem a bucit, egy nagyobb lábosba tettem, letakartam egy tiszta konyharuhával, és 2 órán át kelesztettem.



Két cipóra osztottam a tésztát, és kb. 40 cm átmérőjűre nyújtottam. A négyszögletes kört négybe vágtam a szuper pizzavágóval, amit Valaki vett 220 Ft-ért a százforintos boltban, majd minden cikket további négy részre szabdaltam. Kifliket formáltam a darabkákból, és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket. Újrakeltek a kiflik, amíg a sütő bemelegedett 180 fokra (reméltem legalábbis, hogy 180 fok, évek óta nem sütöttem gázsütőben. 2-3-as fokozat között volt). 25 percet sültek.




2007. május 3., csütörtök

Gyömbéres-almás csirke


Nosztalgiaétel. Ez volt a randivacsoránk Valakivel :)



Hozzávalók:





  • 1 csirkemellfilé




  • 2 evőkanál liszt




  • 7 dkg vaj




  • 1 dl száraz fehérbor




  • 10 centi póréhagyma




  • 1 alma




  • 1 db ötcentis gyömbér




  • 1 dl tejszín




  • 2 teáskanál mustár




  • 1 teáskanál méz




  • só, bors




A csirkét nagyjából 2X2 centis kockákra vágtam, és a sózott, borsozott liszttel jó alaposan összekevertem. Megolvasztottam a vajat, és a húskockákat halványpirosra sütöttem benne, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Beleöntöttem a bort, hagytam 1-2 percig forrni, majd beledobtam a karikázott-aprított póréhagymát, és megpároltam. Ekkor hozzáadtam az almát, amit korábban negyedekre vágtam, majd vékonyabb szeletekre, és beletettem a reszelt gyömbért is. Sóztam, borsoztam, lefedtem, és 5 percig összerotyogtattam. Közbem a tejszínbe kevertem a mustárt, a mézet és a liszt maradékát, majd az egészet a mártáshoz kevertem. Visszaraktam a húskockákat, összeforraltam az egészet, és készen is voltunk. Sáfrányost rizzsel tálaltam.



Stahl-recept alapján készült, kevés módosítással. Éheseknek 2, vékonybélűeknek 3 adag. Kép nem készült, mert éhesek voltunk :)