2008. június 29., vasárnap

Búcsúsüti


Az a szokás nálunk a munkahelyemen, hogy a távozó kismama az utolsó napjai egyikén meghívja a felebarátait egy kis sütizésre. A hangulat az én véleményem szerint mindig olyan izé, nem valami felszabadult, elhangzanak a szokásos kérdések (mit fogsz csinálni ráérős szabadidődben?, nem fogunk hiányozni?, mikorra is vagy kiírva?, fiú/lány?, meddig tervezel otthonmaradni? stb.). Kismama válaszolgat, rutinból, hiszen ezek a kérdések nap mint nap elhangzanak, a rájuk adott sablonválaszokkal, szerencsés esetben senki nem akar az ember hasához nyúlni. Na szóval, kismama sütit visz be, felebarátai megeszik, kis búcsúbeszéd, ajándék, aztán siet mindenki a dolgára, kismama jó esetben nem pityereg. A magam részéről kétféle sütinél többet sem melegileg, sem fáradtságilag nem vállaltam be. Nem is baj, tényleg izé volt a hangulat, úgy kellett tukmálni a cuccost. Azért volt, aki egy tányér kókuszgolyóval távozott. Biztos a monitor előtt jobban esik.



Kókuszgolyó





  • 1,2 kg darált háztartási keksz




  • 30 evőkanál porcukor




  • 10 evőkanál sárgabaracklekvár




  • 4 dl tej




  • 12 dkg margarin




  • 1 evőkanál nescafé




  • 6 evőkanál rum




  • 1 csomag kókuszreszelék





A fenti hozzávalókat alaposan, egynemű masszává gyúrtam, majd kisebb/közepes méretű golyókat formáltam belőle, és kókuszreszelékbe hengergettem. A szállítás megkönnyítése érdekében, hogy ne gyűrődjenek nagyon össze, két tálcán hagytam őket kicsit kiszáradni (fél napot) a no frostos hűtőnkben (ez az első dolog, amiben hasznát látom ennek a fícsörnek...).



110 golyó lett belőle



Fűszervajas masnik - pizzás dugóhúzók





  • 3 csomag, 27 dekás leveles tészta




  • 1 kis tubus spagettikrém




  • szárított bazsalikom




  • reszelt parmezán




  • 10 dkg vaj




  • frissen őrölt vegyesbors + vegeta + frissen őrölt szerecsendió




  • 2 gerezd fokhagyma




  • friss petrezselyem




  • 1 tojás




  • egész mák




Először elkészítettem a fűszervajat: a szobahőmérsékletű vajat alaposan felvertem a vegetával, borssal, szerecsendióval, átnyomott fokhagymával, aprított petrezselyemmel. A leveles tészták közül egyet kiterítettem (szerencsére már ki is volt nyújtva), alaposan megkentem a fűszervajjal, félbehajtottam, majd 1X10 centis csíkokra vágtam, és igyekeztem masnikat formálni belőlük. Nem akadtam fenn azon sem, ha nem sikerült :) Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a masnikat, megkentem tojással, és mákkal szórtam meg. 190 fokra előmelegített sütőben, légkeverés mellett 10 perc alatt készre sültek. A fűszervaj maradéka a mélyhűtőben landolt, jó lesz valami natúr sülthusira.



A pizzás dugóhúzóknál egész hasonlóan jártam el, a leveles tésztát kiterítettem, megkentem fél tubusnyi spagettikrémmel, alaposan megszórtam bazsalikommal, félbehajtottam. Itt az egész tésztát tojásoztam, megszórtam reszelt parmezánnal, csíkoztam, majd tekertem. A sütést lásd fent.




2008. június 24., kedd

Szülinapos


Tegnap szülinapos voltam, Valaki meg jól meglepett. AZ eszközzel, amire vágyom már egy ideje. Elképzelésem nem volt, mit rejt a bazi nagy doboz, aztán elkezdtem kibontani, aztán megláttam a feliratot, aztán sírtam. Kicsit. Aztán beüzemeltük, és reggel már a Senseo főzte a kávémat :)





2008. június 23., hétfő

Kakaós darázsfészek


Hozzávalók:





  • 1 adag családi kalácstészta, bedagasztva




  • 10 dkg vaj




  • 10 dkg cukor + 1 evőkanállal




  • 1 púpozott evőkanál holland kakaópor + fél mokkáskanál őrölt fahéj




  • 3 dkg margarin




  • 1,5-2 dl tej




  • 1 csomag vaníliás cukor




  • hangyabokányi rum




A kész kalácstésztát a duplájára hagytam kelni kedvenc tupperes kelesztőtálamban. A sütőt 200 fokra kapcsoltam be. A szobahőmérsékletű vajat a 10 deka cukorral, kakaóporral, fahéjjal alaposan kikevertem (vagyis nem én, hanem a kézimixer). Lisztes alapon 3-4 mm vastagra nyújtottam a tésztát, majd megkentem a vajas kakaókrémmel, és feltekercseltem. Kb. 4 centi széles tekercseket vágtam a töltött kalácsból, és a kivajazott, kilisztezett, 26 cm-es tortaformába pakoltam őket, vágott felükkel felfelé fordítva, legalább 1-1,5 cm távolságra egymástól. Így dolgozva kb. a kalács háromnegyede fért a tortaformába, a többit hagyományos módon, vékonyabbra vágva kakaós csigának pakoltam egy másik tepsibe, majd hagytam őket szépen újra megkelni.



A kapcsos tortaformát és a tepsit egyszerre raktam a sütőbe, 190 fokra visszavettem a meleget, viszont légkevertem. 20 perc után meglocsoltam a langyos tej - 1 evőkanál cukor - vaníliás cukor - rum kombóval. Őszintén szólva ezt máskor én később teszem majd, szerintem ettől kapta meg kicsit a tetejét... Mindenesetre locsolás után újabb 20 percet sültek.

2008. június 19., csütörtök

Gombás omlett


Hozzávalók:





  • 25 dkg gomba




  • 1 közepes fej hagyma




  • olivaolaj, só, bors, kakukkfű




  • 5 tojás




  • 1 kávéskanál liszt




  • további kevés olivaolaj




Az apró kockákra vágott hagymát olivaolajon megfuttattam. Közben a megtisztított gombát kis kockákra vágtam, és a hagymához adtam. Sóztam, borsoztam jó alaposan, és morzsolt kakukkfüvet szórtam rá, majd lefedtem, max 5 percig közepes melegen pároltam. Amikor szépen levet ereszetett, levettem a serpenyő tetejét, és elforraltam a levét. Ezzel a gomba meg is volt.



A tojásokat szétválasztottam. A sárgákhoz kevertem a kávéskanálnyi lisztet, a fehérjét kemény habbá vertem, és a sárgákhoz forgattam, majd megsóztam. Elővettem a két legnagyobb lapos serpenyőmet, kis olivaolajjal öntöztem, és amikor alaposan felforrósodtak, elfeleztem bennük a tojást. Néhány perc alatt megfordíthatóra sültek, ekkor fordítottam, és készre sütöttem. Tányérra borítottam őket, megkapták a gombát, félbehajtottam, és már csak a fokhagymás-olivaolajas-kiskockás paradocsomsalátát kellett mellétenni.



Kétszemélyes vacsora, köszi Fakanálnak a telefonos segítségért!




2008. június 14., szombat

Fokhagymás laposkenyér - VKF! XVI.


Egybecsengenek a dolgok. Az epres-mascarponés csokitorta elfogyasztása után újralapoztuk családilag a noviúj Nigellát, és kiválasztottuk a következő receptet, amit majd ki kell próbálni. El is határoztam, hogy ez már így lesz mindig, amikor megcsinálok egy receptet belőle, kiválasztom/kiválasztjuk a következőt, szerintem ez vicces :) Szerdán meg ültem a cégem felügyeleti szervénél egy rettentő izgalmas megbeszélésen, és jobb dolgom nem lévén törtem a fejem a piknikes VKF-fordulón. Valami olyat szerettem volna, ami kapcsán egyáltalán nem kell foglalkozni a hűtéssel, az macera, mi van, ha mégis olyan meleg van, hogy megromlik ésatöbbi. És akkor lassan beúszott a szemem elé a kiválasztott recept, egyből melléképzeltem a kísérőket is, gyorsan lejegyzeteltem (akinek nincsen esze, legyen notesze), és kicsit odafigyeltem az iparágam aktuális eseményeire.



Hozzávalók:





  • 65 dkg liszt




  • 1,5 dkg friss élesztő (meg mégy egy mikrohangyányi szárított)




  • 5 evőkanál olivaolaj + további hasonló mennyiség a fokhagymás kenőhöz




  • 1 evőkanál só




  • 4 dl meleg víz




  • 5 fej fokhagyma




  • maroknyi petrezselyemlevél




  • továbbá kedv szerint olivabogyó, aszalt paradicsom, ilyen sajt, olyan izé, esetleg egy üveg rozé :)




190 fokra előmelegítettem a sütőt, közben levágtam a fokhagymafejek tetejét egy picit, hogy még egyben maradjanak, de hiányozzon minden gerezdből egy kicsi. Egyesével alufólianégyzetekre ültettem őket, kb. 1-1 evőkanál olivaolajat kaptak a tetejükre, majd becsomagoltam őket úgy, hogy ne legyen szorosan rajtuk az alufólia, de az rendesen zárjon. Ergo, hogy a saját gőzükben főjenek-süljenek. A csomagokat 45 percig sütöttem, majd kibontottam, és hűlni hagytam. Amikor kihűltek, kinyomkodtam őket, egyenesen az aprítógépbe, egyúttal utánuk hajítottam a petrezselymet, pépesítettem, majd olivaolajjal higítottam. Elvileg folyós állagot kellett volna kapjak, ámde közben elfogyott az olaj (dráma!), így inkább kenhető lett.



Aztán nekiláttam a kenyértésztának. A meleg vízbe morzsoltam az élesztőt (tulajdonképpen beleejtettem az egészet az első morzsoló mozdulat után, utána a vízben próbáltam szétnyomkodni, nagyon gusztusos, hát így jár, akinek terhességi bénasági hormonjai vannak). Ebbe belemértem az 5 evőkanál olivaolajat, egyre szebben nézett ki a dolog... Egy másik tálban összekevertem a lisztet a sóval, ekkor mondjuk még csak fél kiló liszt volt, később vált teljesen egyértelművé, hogy valami baj van az arányokkal. Na szóval, a meleg vizes cucchoz kezdtem dolgozni a lisztet, természetesen a kézimixer dagasztókarja dolgozott, nem az enyém. A tészta pillanatok alatt összeállt, enyhén folyós állagúra, így még 15 deka lisztet adogattam lassan hozzá, mire elérte a Nigella által előírt puha, de masszív állagot. Őszintén szólva, a liszt hozzákanalazgatása közben aggódni kezdtem, hogy túl tömör lesz, ez így nem fog megkelni, ezért kerestem porélesztőt a szekrényben, és még abból is szórtam hozzá kicsit, tényleg nem sokat. A végül összeállt tésztát az olivaolajjal kikent kelesztőtálba tettem, megforgattam benne a tésztát magát, hogy mindenhol érje az olaj, majd egy éjszakára a hűtőbe raktam.



Reggel első utam a hűtőhöz vezetett, kivettem a kelesztőtálat, és csak hagytam szobahőmérsékleten dolgozni. Amíg megittam a kávémat, elolvastam a híreket, gasztroblogokat, szóval kb. egy óra alatt gyönyörűen megkelt. 200 fokra kapcsoltam be a sütőt, aztán kiborítottam a tésztát a tálból, kettévágtam, és otthagytam 10 percre. Sütőpapírt vágtam a legnagyobb tepsibe és a sütőrácsra, majd a cipókat széthúzgáltam rajtuk, hogy szögletesforma alakot öltsenek. További 25 perc kelesztés után az öt kis ujjammal megluggattam őket, majd megkentem a fokhagymás krémmel, a két kenyeret egyszerre tettem a sütőbe, légkeveréssel (190 fokra lejjebb véve a fűtést). 20 perc alatt megsültek.



Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem piknikezni voltunk tegnap, hanem egy kerti partin (itt is boldog szülinapot az egyévesnek :) Így a felszerelés egy részét megtaláltam a vendéglátó konyháján. Így hát hagytam a kenyereket langyosra hűlni, és már lehetett is indulni. Egymás tetejére raktam őket, bedobtam a táskámba egy tisztességesebb üveg, jó minőségű olivabogyót, és egy üveg olajban ázó aszalt paradicsomot. Valódi pikniknél ezen kívül még kb. két tálkára és egy fél csomag szalvétára lett volna szükség, esetleg műanyag tányérokra. Ha nagyon ki akarnánk rúgni a hámból, akkor kecskesajtra, egy üveg roséra, poharakra.



Nigella Fokhagymás és petrezselymes laposkenyerek c. receptje alapján (Hogyan váljunk házi istennőkké)




2008. június 6., péntek

Epres-mascarponés csokitorta


A születésnapomra kaptam Nemisbékától Nigella remekét, a Hogyan váljunk házi istennőkké címűt. Két részletben átlapoztam, megállapítottam, hogy randa kövérre fogunk hízni Valakivel, és mindkétszer ugyanott akadt el a szemem. Tudtam, hogy ez lesz az első próbálkozás. Kicsit se tántorított el, hogy már a recept bevezetőjében azt írja a nőszemély, hogy nehéz dolgozni a tésztával. Gondoltam, max. ronda lesz és finom, ezzel szemben szép lett és finom :)



Hozzávalók a tésztához:





  • 17,5 dkg liszt




  • 3 dkg holland kakaópor




  • 5 dkg kristálycukor




  • csipet só




  • 12,5 dkg hideg vaj




  • 1 tojássárgája




  • 1 evőkanál jégbe hűtött víz




  • a tortaformához kis margarin és vaj




Hozzávalók a töltelékhez:





  • 25 dkg mascarpone




  • 1-1,5 dl tejszín




  • 5 dkg fehércsoki




  • kb. 1/2 kg eper




Az egy evőkanálnyi vizet beraktam a mélyhűtőbe. Kimértem a tészta száraz hozzávalóit, és egy nagyobb tálba borítottam, majd hozzákockáztam a vajat. Morzsásra gyúrogattam az egészet (végre rájöttem a technikára!), majd elővettem a vizet a mélyhűtőből, hozzákevertem a tojássárgáját, és ezt még a tésztához gyúrtam. Amikor szépen összeállt, folpackba csomagolva beraktam a hűtőbe jó egy órára.



Az egy óra leteltével kimargarinoztam-liszteztem a gyümölcstortaformát, aztán kivettem a hűtőből a tésztát, és emlékeztettem magam, hogy Nigella szerint nehéz lesz majd vele dolgozni (előre nyomtam lefele a hisztiszintet), szerinte ugyanis elég könnyen törik a tészta. Ááá dehogy. Ahogy nekiálltam a nyújtófával, mindjárt ötbe tört a kis cipóm. És akkor gondoltam, linzeres tészta ide vagy oda, én ezt kicsit felmelegítem, könnyebb lesz vele. Egyszerűen kb. 1,5-2 percig gyúrkásztam a tésztát, ez alatt a vaj kicsit felengedett, és a tészta kezes báránykává vált. Szóval végül kinyújtottam a tésztát, átemeltem a tortaformába, nyomkodós mozdulatokkal elegyengettem, majd egy fél órára a mélyhűtőbe tettem. Mire a fél óra eltelt, előmelegítettem a sütőt 180 fokra, ide tettem be a lefagyasztott tésztát közvetlenül, és 15 perc alatt megsütöttem. Itt jegyezném meg, hogy a recept sem írja, de jó lett volna azért kicsit megszurkálni a tésztát.



Miközben sült a tészta, gőz fölött gyorsan felolvasztottam a fehércsokit. Amikor ez nagyjából visszahűlt, a mascarponét és a tejszínt habosítottam, majd hozzákevertem a fehércsokit, és ezt töltöttem a kihűlt tésztára. Ráhalmoztam a felezett-negyedelt epreket, és lehetett is fényképezkedni :) Jótanács: érdemes bő 1-2 órát állni hagyni, hogy a törékeny tészta kicsit megszívja magát a krémmel.



Nigella Csokoládés-málnás minitorták c. művét adoptáltam 24 centis tortarformára, eperrel.




2008. június 1., vasárnap

Csíkos tejbegríz


Ha jól emlékszem, kalvenault töltött paprikát főzött nekem, és csíkos tejbegrízt azon a szép nyári estén. Szokás szerint Bacardi Breezert ittunk mellé. És én akkor rájöttem, hogy mégiscsak meg lehet enni a hideg tejbegrízt, amitől gyerekkoromban annyira irtóztam, hogy egyszer a nagymamám otthonhagyott a meg-nem-evése miatt, míg ő kertmozizni ment a másik két gyerekkel Sajátos nevelési elvei voltak a Maminak, ezek közül az egyik, hogy az ételt meg kell enni. Felnőtt fejjel meg tudom érteni, aki a belvárosban csinálta végig fiatalasszonyként a világháborút, annak szentségtörés lehet, ha valami a tányéron marad. Lényeg a lényeg, tegnap késő délután merengtem, hogy kellene valami édességet enni, persze semmi nem volt otthon, és akkor berémlett ez a rakott tejbegríz.



Hozzávalók:





  • 1 liter tej




  • 9 evőkanál gríz




  • 5 evőkanál cukor




  • 1 csomag bourbon vaníliás cukor




  • fél citrom reszelt héja




  • 1,5 evőkanál holland kakaópor




A tejet felraktam melegedni, belereszeltem a citrom héját és belekevertem a vaníliás cukrot. Amikor langyos lett, hozzákanalaztam a grízt, és szép lassan forrásba hoztam szinte folyamatos kevergetés mellett, majd félrehúztam. Vízzel kiöblítettem egy jénai edényt, és a tejbegríz felét belekanalaztam, majd azonnal hideg vízbe állítottam. Gyorsan, alaposan belekevertem a kakaóport a maradék tejbegrízbe, addigra a fehér rész nagyjából megbőrösödött és összekeményedett, és szép lassan, rákanalaztam a barna réteget. Hagytam alaposan kihűlni. Tálaláskor deszkát borítottam a jénaira, majd a feje tetejére állítottam az egészet, így fordítottam ki az edényből a csíkos tejbegrízemet. Szeletelhető állagot öltött, de nem lett kocsonyás. Aki olyanra vágyik, növelje a gríz mennyiségét, vagy csökkentse a tejet.



4 adag, fénykép később (ha egyszer megszerelik Valaki laptopját, pótolom a hiányosságokat. addig nem tudok szerkeszteni sajnos)