2007. december 30., vasárnap

Virslis bucik szilveszterre - BÚÉK


Nemisbéka asszony Malackák pizsamában és takaróban :) c. művét szerettem volna elkövetni, hogy majd visszük őket este a házibuliba. Mivel több volt a virsli, gondoltam, bátran emelhetem egy kicsit a liszt és a tej mennyiségét, és rendben leszünk. Nos, nem így sikerült. Az összes virslis buci szétnyílt, a sajt kifolyt, és pont úgy néznek ki, mint a képeskönyben, amikor a kukacok kimásznak épp az almából. Legközelebb ragaszkodni fogok hozzá, hogy inkább enyém lehessen a lencseleves dicsősége, levesben még mindig jobb vagyok, mint sütésben. Sebaj, szerintem meg fogják így is enni :)



Viszont találtam egy témához illő képet, amivel Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak. Önök moes műsorát hallották, 2007-ből.




2007. december 28., péntek

Gesztenyével töltött pulykatekercs


Kicsivúval egyetemben tanultam a receptet a Gundel karácsonyi készülődős tanfolyamán, és Kicsivúval egyetemben készítettem el, csak én a másik változatot. A vicc az volt az egészben, hogy mivel a tesóm is ezt sütötte karácsonyra, neki szépen begépeltem a recipét a munkahelyemen (az ottani füzetembe jegyzeteltem), haza viszont nem hoztam a leírást, így magamnak fejből kellett reprodukálni. Később telefonos segítséget kértem a sütéshez, mert csak a hőfokra és a sütési időre nem emlékeztem :)



Hozzávalók:





  • 2 szelet pulykamell




  • 1 tojás fehérje




  • fél dl tejszín




  • petrezselyem




  • 1 csomag édes gesztenyemassza




  • aszalt gyümölcs (szilva, barack, áfonya, megggy)




  • valamilyen mag (nekem fenyőmag, de lehet dió, mandula, akármi)




  • só, bors




  • szalonna (nekem kolozsvári, eredetileg inkább bacon)




  • rozmaring, narancshéj




A pulykamellszeleteket megmostam, megszárítottam, majd alaposan kiklopfoltam, hogy szép nagy, vékony szeleteket kapjak. Az egyikből levágtam egy darabkát, meg nem mondom, mekkorát, az ment a töltelékbe. Az aprítógépbe dobtam a húsdarabot, " ledaráltam" , majd utánaküldtem a tojás fehérjét, tejszínt és a petrelyelymet, és összemixeltem az egészet. Ez egy jó kis töltelékalap, bármivel bővíthető! Ebbe a cuccba kevertem a gesztenyemasszát, majd a korábban sózott-borsozott hússzeletekre pakoltam egy jó széles csíkban. Belenyomkodtam a gyümölcsöket, megszórtam a fenyőmaggal, és feltekertem a husit. Kívülről is sóztam, borsoztam, rozmaringot szórtam rá, és kolozsvári szalonnaszeleteket pakoltam a tetejére, mivel bacont elfelejtettem venni. Alufóliába tekertem, és 170 fokos sütőben 40 percig sütöttem. (1 kiló húst kell 1 órán át sütni, ebből arányosítottam). Persze végül csak az egyik tekercset sütöttem meg, a másik egyből a mélyhűtőben landolt, két emberre ennyi a soknál is több lett volna. Kruplipürével tálaltam.



Megjegyzéseim: az alufóliába nem lett volna baj, ha teszek egy kis narancshéjat. Én persze kidobtam délelőtt az utolsó narancsot. Nekem így egy kicsit száraz lett, valami mártást elviselt volna maga mellé, de én elfelejtettem :) Azért isteni lett így is :)



6 adag , Gundeles recept




2007. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!


Ezúton szeretnék minden kedves blogolvasómnak boldog karácsonyt kívánni!






A mai menünk: póréhagymakrémleves, gesztenyével töltött pulykamell és tesóm-féle beigli + a tegnap ajándékba kapott püspökkenyér. Tojáslikőrt (szintén ajándék) és/vagy görög bort iszunk mellé. És gyújtunk néhány gyertyát. Az este pedig mandarinnal zárul.

2007. december 23., vasárnap

Csülkös kocka


Tegnap nem raktuk bele az összes főtt csülköt a levesbe, gondoltam ma alkotok belőle valamit, úgyis ebédelni is kell valamit. Így készült a sonkás kocka mintájára a csülkös kocka. Ráadásul mintegy fél órát igénybe is vett az elkészítése, úgyhogy azt hiszem, jó barátok lettünk mi ketten, a csülkös kocka és én.



Hozzávalók:





  • 15 dkg maradék főtt csülök




  • 25 dkg nagykocka tészta




  • 1 kis doboz tejföl




  • 5 dkg sajt




  • 1 egész tojás




  • só, bors, pici olaj




A tésztát megfőztem (só, olaj), közben felaprítottam a csülköt, összekevertem a tejföllel, reszelt sajttal, beleütöttem a tojást, sóztam, borsoztam. Összekevertem a leszűrt tésztával, és jénaiba öntve, lefedés nélkül, 190 fokra előmelegítettsütőben 10 perc alatt összesütöttem.



3 adag, saját fejlesztés

2007. december 22., szombat

Csülkös bableves


Hát kérem, mi tudunk élni. Csülkös bablevessel várjuk a karácsonyt. A babot még a nyáron vettem a keszthelyi piacon (akkor is tudtam élni, aranyárban volt), a csülök meg rávigyorgott Valakire most a héten a hűtőpultról.



Hozzávalók:





  • 1 kis füstölt csülök (kb. 1 kg)




  • 33 dkg tarkabab




  • 1 nagy fej hagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 3 szál sárgarépa




  • 2 szál fehérrépa




  • 1 csokor petrezselyem




  • 1-1 evőkanál csemege és csípős pirosarany




  • só, bors, őrölt kömény, pirospaprika




  • 1 tojás




  • liszt




A csülköt előző este bő lében olyan puhára főztem, hogy a hús ledobja magát a csontról. Szűrőlapáttal mélytányérra horgásztam és alufóliával lefedtem, majd hagytam kihűlni, és éjjelre a hűtőbe raktam. A levét (lábosostul :) egyszerűen a konyhapadlón hagytam kihűlni. A babot is beáztattam.



A babról leöntöttem az áztatólét, egy lábosban felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, és hagytam felforrni. Ekkor leöntöttem róla a főzőlét (így állítólag sokkal kevésbé fúj fel), majd a továbbiakat a szép nagy kuktámban folytattam. Itt már a csülök főzőlevével öntöttem fel a babot, bezártam a kuktát, és sziszegéstől számított fél óráig főztem. Közben egy másik lábosban megpirítottam a kockázott hagymát, zsiradékul a csülökléről lehorgászott zsír szolgált. Amikor a hagyma készen volt, rányomtam a fokhagymát, a karikázott fehér- és sárgarépát, és összepirítottam az egészet. Lehúztam a melegről pirospaprikáztam, és a zöldséges cuccot a bab után küldtem. Beledobáltam a cikkekre vágott paradicsomot és a csíkozott hagymát is. Alapvetően továbbra is a csülök levével higítottam a levest, de kis vizet is kapott azért. Fűszereztem piros arannyal, őrölt köménnyel (egy kávéskanál), borssal, sóval (óvatosan), és utánuk dobtam a petrezselymet.



Miközben minden alkatrész puhára főtt, felütöttem a tojást, megsóztam, és liszttel keményre gyúrtam. Ebből lett a csipetke, bár a felénél elfogyott a harci kedvem, így nem lett sok a tésztagolyóból. Amikor minden készen volt, csíkokra vágtam a csülköt, és visszatettem őket a levesbe, aztán már csak az volt hátra, hogy szeljek a friss fehér kenyérből, és az asztalra készítsem a tejfölt.



6-8 személyes adag, több netes recept elolvasása után magam alkottam



További bablevesek tőlem: Babgulyás sokunknak, Tárkonyos bableves

2007. december 20., csütörtök

Diós-rácsos linzer


Nemisbéka asszony jött látogatóba este (igen! hozott ajándékot! :) és nem akartam a mézallergiáját a családi (mézet tartalmazó) beiglivel sokkolni. Ezért elkértem Valaki anyukájától ezt a receptet, mert már többször sütötte, és mindig osztatlan sikert aratott vele.



Hozzávalók:





  • 35 dkg liszt (az eredeti recept szerint 25)




  • 20 dkg dió (az eredeti recept szerint ez is 25)




  • 25 dkg margarin




  • 25 dkg porcukor




  • 2 tojás sárgája




  • 1 teáskanál sütőpor




  • 1 citrom reszelt héja




  • őrölt fahéj (nálam csak szegfűszeg volt)




  • baracklekvár




A lisztet, darált diót, porcukrot, sütőport, citromhéjat, szegfűszeget felhalmoztam, kis fészekbe raktam a két tojás sárgáját, majd hozzácsípkedtem a margarint. Bár az elején teljesen lehetetlen vállakozásnak tűnt, igen gyorsan összeállt a tészta, kicsit lágy is lett, még liszteztem pluszban. Folpackba csomagoltam, és a hűtőbe tettem 3/4 órára.



Amikor a várakozási idő eltelt, a kétharmadát igyekeztem kinyújtani, de ez igazság szerint csak a sütőpapírral bélelt tepsiben sikerült. Azután megkentem baracklekvárral, és a maradék tésztából berácsoztam. 175 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.




2007. december 16., vasárnap

Narancsos-csokis keksz


Hozzávalók:





  • 12,5 dkg vaj




  • 1 tojás




  • 20 dkg liszt




  • 6 dkg étkezési keményítő




  • 10 dkg cukor




  • 1 csomag vaníliás cukor




  • 1 csapott teáskanál sütőpor




  • 1 narancs reszelt héja




  • 10 dkg étcsokoládé (vagy Katica tortabevonó vagy maradék Mikulás, esetleg Nyúl)




A csokit apróra daraboltam, a vaj és a tojás kivételével pedig minden hozzávalót a gyúrólapra borogattam. Belemorzsoltam a vajat, beleütöttem a tojást, és amilyen gyorsan csak tudtam, összeállítottam a tésztát. Két, kb. 3 centi átmérőjű rudat sodortam belőle, és folpackba csomagolva beraktam őket a hűtőbe.



Egy óra elteltével korongokat vágtam a rudakból, sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket, jó nagy helyeket kihagyva, mert a keksz terül sülés közben, majd 200 fokos sütőbe toltam, és 10 perc után ki is kaptam őket. Érdekes módon a második adagot odakapta picit, szóval lehet, hogy 200 foknál kevesebb is elég, vagy lejjebb lehetne menni a hőmérséklettel.



Nem tudom, hogy eredetileg honnan vana recept, én a tesómtól tanultam, de számossokan elkészítették már, az biztos. Például kalvenault. Vagy kockás. Ez pedig Pamináé, de nem ugyanaz! Ribizli pedig szeleteli, nem karikázza.







2007. december 15., szombat

VKF XI. - Pulyka gyömbéres-fokhagymás aszaltszilvaszósszal


Hős indexes múltamban ismerkedtem meg Tündérlalával és az ő fokhagymás-gyömbéres szilvaszószával. Utóbbi gondolata nem hagyott nyugodni, amióta elolvastam a tizenegyedik VKF kiírását. Aztán kapcsoltam, hogy december van, és nem augusztus vége - szeptember eleje, a zöldségesnél inkább van mandarin, mint szilva, de ez egy transzformátornak :))) (értsd: aki folyton átalakítja az ételeket) ez nem lehet gond. Így lett a szósz alapja az aszaltszilva, mellé pulykát vettem, nem tudatosan, csak marhára unom a csirkemellet, mindenesetre sikerült egy igazán élénkítő és igazán ünnepi ebédet rittyenteni.



Hozzávalók a húshoz:





  • 50 dkg pulykacomb, csontja nélkül




  • só, bors, majoranna




  • kis olaj




Az egybenhagyott húst sóztam, borsoztam, majorannáztam :) Egy tűzálló tálba pici olajat kentem, beletettem a húst, és előmelegített, 180 fokos sütőben 45 percig sütöttem1.



Hozzávalók a szószhoz:





  • 1 evőkanál vaj




  • 1 evőkanál cukor




  • 2 kis csomag aszalt szilva (összesen 20 dkg)




  • 2 dl száraz vörösbor




  • 1 nagy gerezd fokhagyma




  • diónyi reszelt gyömbér




  • fél kávéskanál őrölt szegfűszeg




  • só, bors




  • 2 teáskanál étkezési keményítő




Az aszalt szilvát előző este beáztattam a borba. Aznap viszont lecsöpögtettem. A vajat egy serpenyőben felolvasztottam, a cukrot megkaramellizáltam rajta, beleöntöttem a bort (vigyázat, spriccelhet!), utánaküldtem az aszalt szilvákat2, a reszelt gyömbért, átnyomott fokhagymát, szegfűszeget, sót, borsot, majd még egy kis vizet adtam alá. 5 percig pároltam, kikevertem a keményítőt 1 deci vízzel, és besűrítettem a szószt.



Krokettet sütöttem mellé, a húst felszeleteltem, nyakonöntöttem a szósszal, és belakmároztuk.



3 adag



1 meg is állapítottam, hogy nem tudok sülthúst csinálni. Ki akartam volna próbálni a Gundelben tanult rohasztásos eljárást, de a jegyzeteim még valamelyik doboz mélyén hányódnak. Így maradtam a klasszikus megoldásnál: magas hőmérsékleten szépen kiszárítottam a húst :)



2 itt pedig arra jöttem rá, hogy igen felesleges volt lecsöpögtetni a szilvát, ha egyből a bor után a szilvát dobom a serpenyőbe, de sebaj.




2007. december 10., hétfő

Tejfölös-fűszeres csirke


Azt mondta Valaki anyukája, hogy csináljak már valamit a két csirkemellel. Mert én másképp fűszerezek, mint ő, bátrabban, és szeretnek másfélét enni néha. Gondoltam, ha már arra jártam, megcsinálom a tüzes húsgombócokat. Aztán mire kettőt néztem, a pipicicik felcsíkozottan hevertek. Kicsit bosszankodtam, aztán rögtönöztem.



Hozzávalók:





  • 2 csirkemell




  • 2 teáskanál mustár




  • pirospaprika




  • natúr vegeta




  • provanszi fűszerkeverék




  • őrölt rozmaring




  • bors




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 1 evőkanál paradicsompüré




  • olivaolaj




  • 1 doboz teföl




Egy kis olivaolajban összekevertem a fűszereket, egy evőkanál tejföllel alaposan kikevertem, és ebbe alaposan beleforgattam a csirkecsíkokat. Egy jó fél órát állni hagytam, majd teflonserpenyőbe borítottam szottyostul, magas lángon átpirítottam a húsokat, és felöntöttem 1,5 dl vízzel. 20 perc alatt készre főztem, ekkor kihalásztam a husit, a szaftba kevertem a maradék tejfölt, és berotyogtattam a szaftot. Párolt zöldséggel isteni ebéd lett belőle.



6 adag, saját fejlesztés

2007. december 1., szombat

Kínaira hajazó zöldséges rizs


Tipikus gyors vacsora. Volt itthon főtt rizs még a tegnapi ebédből, jöttem haza a karácsonyi partira veendő ruhavásárlás után (vagymi), sikerrel, Valakinek hoztam kiflit cipót meg vajat, és megakadt a szemem a kisboltban a Bonduelle kínai zöldségkeverékén.



Itthon elővettem egy serpenyőt, hangyányi olajat öntöttem bele, a legmagasabb hőfokon rányomattam a zöldség 2/3-át és egy pici sót, 3 perc alatt összepároltam, adtam neki egy teáskanál mézet, valamennyi rizst, majd a végén szójaszószt és egy kis csípőset (sambal oelek, Nemisbékától kaptam). Gondoltam, szépen megformázom, meg lefotózom, de az éhség győzött. Én kérek elnézést.

2007. november 30., péntek

Mézes-mustáros csirke


És igen. Új konyha kipróbálva, sütő tesztelve. Minden jó :) A múltkor ettem mézes-mustáros csirkét Réka barátnőmnél, most meg valami egyszerűt kellett kreálni a karfiolleves utánra. Hát, Rékának ízletesebb lett a dolog, én azt hiszem, nem voltam elég bátor. Meg az is lehet, hogy ha combból csinálom, más lett volna a hatás, de Valaki miatt a csontok kizárva. Azért így is jó lett.



Hozzávalók:





  • 1 nagy csirkemellfilé




  • 2 evőkanál hagyományos mustár




  • 2 teáskanál dijoni mustár




  • 3 evőkanál méz




  • 1 dl tejszín




  • frissen őrölt bors




  • kis vegeta




A mustárokat összekevertm a tejszínnel, mézzel, vegetával, sóval. Ebbe alaposan beleforgattam a megmosott, félbe, majd harmadba vágott pipiciciket, és fél órát hagytam pácolódni. 175 fokos sütőben 40 percet sültek fólia alatt, majd 4 percet grilleződtek. Rizst főztem mellé.



3 adag



A Gundelben azt mondták, úgy kell jól sütni magas hőfokon, hogy feltekerem 200 fokra, előmelegít, majd ugye cucc bepakol, hőfok 180-ra visszateker. Mert túl nagy hűlés, ha 180-ra fűtöm fel, és a bepakolásnál szépen kihűtöm a sütőt. Na tessék. Igen logikus, mégse így tettem eddig. De majd mostantól :)

2007. november 27., kedd

Becsöngetett az angyal


Nahát kérem, meg vagyok hatódva. Tegnap az angyalkagémen nem hozott nekem semmit a jézi, de tudtam, hogy már úton van felém. És igen, ma becsöngetett a jézi a postás a szomszédbácsi, és csomagot nyomott a kezembe (nagy bátorságra vall a postástól, hogy öt nap ittlakás után itthagyta a csomagot). Azt hiszem, tudom, kitől kaptam :) Nagyon jó nekem, van benne mindenféle jóféle, különös tekintettel egy doboznyi saját készítésű bonbonra, hát isteniek, odébb kellett rakni, hogy ne egyszerre fogyjon el. Egy dolgot még nem értek, de azt meg majd lelevelezem.



:)




2007. november 24., szombat

Új lakás, új konyha


Bár senki nem hiányolt, legalábbis a tudtomra nem adta (igen, paranoidskizofrén vagyok, azzal a folyamatos elképzeléssel, hogy engem senki nem szeret, de ez megint egy másik téma), elmesélem, miért is vagyok távol mostanság.



Október végén átvettük ugyanis A LAKÁST, a brennyú lakást. A felújított lakást, amin azért találtunk némi alakítanivalót így is. Onnantól kezdve tehát gyakorlatilag az esték többségét és az összes hétvégét mindenféle barkácsáruházakban, függönyboltban, mosogatógépnézőben, ikeában és egyéb helyeken töltöttem. Azt azért elmondom, hogy még jóval a költözés előtt az első dolog, amit áthoztunk és a fiúk beszereltek, az a sütő-főzőlap kombó volt :) Most ott tartunk, hogy tegnap átköltöztek a cuccok, az általam kitűzött cél szerint ugyan egy nap alatt nem sikerült kipakolni (naiv voltam picit :), de az adventet már nagyjából rendben akarom kezdeni. Végre kicsomagolhatom majd a szakácskönyveket (július közepén láttam őket utoljára, 42 fokban), végre süthetek (éppen 5 hónapja, a születésnapomon sütöttem utoljára), és ha beszereli Valaki, végre lesz mosogatógépem :)



Hétfőn viszont Gundel, kedden angyalkajáték, és már nagyon várom az adventi készülődést.

2007. november 12., hétfő

Rumpuncs


Mintha csak láttam volna vasárnap a hipermarketben, hogy kint szakad a hó, valamiért bepakoltam egy Kotányi-féle puncsos fűszerkeveréket a bevásárlókocsiba, és a hozzávalókat is. A 24 első évadának utolsó négy részéhez jó szolgálatot is tett a melegital :) Aztán persze nem tartottam be százszázalékig a használati utasítást.



Hozzávalók:





  • 1 csomag puncsos Kotányi fix




  • fél liter gagyi száraz vörösbor




  • 2,5 dl víz




  • 2,5 dl narancslé




  • 4 evőkanál cukor




  • 1 citromkarika




  • 5 szem szegfűbors




  • 1 narancsos zöldteafilter




  • portorico rum




A vörösbort felengedtem a vízzel és a narancslével, beleöntöttem a fűszerkeveréket, a szegfűborsot, a cukrot, beledobtam a citromkarikát, és feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, lezártam alatta alángot, belelőgattam a teafiltert, és 3 percig hagytam ázni. Bögrékbe szűrtem a puncsot, és kb. egy evőkanálnyi rumot löttyintettem minden bögrébe.



4 adag

2007. november 9., péntek

Konyhanosztalgia - Vigyázz, kész, főzz! X.


Honnan jövök? Mit hoztam magammal? Mindezt gasztronómiai vonatkozásban? Akkor meg is tartanám 20 perces spontán székfoglaló beszédemet, virtuális családbemutatásomat, amivel benevezek a Lila füge által meghirdetett jubileumi VKF-re. És köszönöm a lehetőséget Lila fügének, nagyon jól esett egész hónapban ezen gondolkodni!



Apa családja az Alföldről származik, de papa katona volt, így végül Pécsett kötöttek ki, a nagyszülők a Pécsi papa, Pécsi mama neveket viselték (persze volt rendes nevük is, a mamának nem is olyan nagyon szép neve, a saját állítása szerint, de meghagyom őt inkognitóban). Néhány hétvégente a libafoszöld trabantunkba pattantunk, levágtattunk a hatoson, meg csak Kömlődnél álltunk, rövid pisiszünet a gyerekeknek, mindig vettünk a halászcsárdában négy töpörtyűs pogácsát. Pécsett aztán várt minket a tejjel-mézzel folyó kánaán, a mama mindig kitett magáért. Sütiben a szilveszterke, a suhajda és a kókuszgolyó (mindig magozott meggyel a közepén) mindig elkészült. Fokhagymás májat is mindig csinált, marhamájból, zsíron sütve, irdatlan mennyiségű fokhagymával, melegen sóba-vízbe krumplival ettük, hidegen a zsírját friss fehér kenyérre kenve, májszeleteket ráhalmozva, mennyei. A tesómnak szintén zsírban sült csirke készült, mert nem szerette a májat. Érdekes, hogy említettem az alföldi szálat, mégis, nem mamánál emlékszem a tipikus alföldi ételekre, hanem Apánál.



No de kanyarodjunk vissza a nagyszülőkhöz. Mami anyai nagymamám, budafoki sváb család második lánygyereke, aki a háborút a belvárosban, egy dunaparti lakásban bekkelte végig. Azt kell mondjam, ezek az évek abszolút hatással voltak a későbbiekre, a konyha terén is. Mami mindent felhasznált, nála mindent meg kellett enni. Időnként a már romlott, enyhén zöldes párizsit is :) Nemigen emlékszem, miket főzött, leszámítva a karácsonyi menüt, abból is inkább csak arra, hogy annyira degeszre ettem magam minden év december 25-én, hogy szabályosan rosszullettem. Sütött viszont jókat, kevert tésztákat, palacsintát, utólag összerakva valószínűleg nem öregkorára lett édesszájú, hanem mindig is az lehetett. Papi, aki Mami második férje, pótnagypapa, ő pedig remek barackos gombócot tudott.



Sári mama pedig anyai nagyapám felesége, úgyis mint Majosi mama. Ő belvárosi lány, a hetedik kerületi zsidónegyedben született református. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a zsidó ételek emiatt megjelentek nála is. Vagy csak hajlamos vagyok azt hinni? Az biztos, hogy Sári mama remek zsidótojást tudott csinálni, káposztalevesben (azóta megtudtam, hogy korhelylevesnek hívják) és rakott káposztában is verhetetlen. Sőt, tőle származik a zöldborsós hús is! Az emlékek az Üllői útra és a majosi hétvégi ház kertjébe is elvisznek.



És hát persze a szüleim. Anya elég jó a konyhában, tulajdonképpen bármit megcsinál, és mindent jól. Azt hiszem, nagyon változatos konyhát vitt (visz? azt nem tudom, most mi otthon a helyzet, ez egy másik történet, de nemigen járok haza). Nem sajnálta sem az időt, sem a pénzt. Hogy csak néhányat említsek: aranygaluska, vadas, hortobágyi húsos palacsinta, rakott túrós palacsinta. A hortobágyiról annyit, hogy volt olyan néhány év, hogy Apa és a keresztapám egy évben egyszer kiment a lovira, mi meg olyankor mindig hortobágyit ettünk :) Azt kell mondjam, Anya mellett tanultam meg a főzés alapjait. Szerencsére engedte is, hogy a konyhában sertepertéljünk. Apa is a kezébe vette időnként a főzőkanalat. Ragulevest és frankfurtit például csakis ő tudott igazit főzni. Általában előző este már megfőzte, és ilyenkor egyértelmű volt, hogy egy kis salátás tányért csurig szedve moeska eljátssza a meós szerepét :) Amit még hozzá kapcsolok, az esti " összedobok egy rántottát" esete. Haha. Először is leszelt néhány szelet füstölt szalonnát, aztán hagymát dobott rá, aztán jöttek a variációk, attól függően, hogy mi volt otthon. Kolbász, paradicsom-paprika, sajt, egy kis maradék sültkrumpli, főtt borsó. Ezzel a művelettel el is volt egy-másfél órát a tűzhely előtt, mi addigra vagy megvacsoráztunk, vagy megvártuk, de akkor követeltük a " rántottája" szétosztását. Visszakanyarodva az alföldi vonalra: apa isteni jó öregtarhonyát tudott, időnként nyúlból, galambhúsból is, ha küldtek a rokonok.



Az biztos, hogy szinte csupa jó emlék fűz a családi tűzhelyekhez (a hidegre fagyasztott rezgős tejbegrízt leszámítva), és még adósa is vagyok néhányuknak egy csomó étel elkészítésével. Most Anya egyik receptjét írom le. Telefonos segítséget kértem hozzá, másnap felhívott, hogy egyrészt sikerült-e, másrészt hogy elmesélje, neki is kedve támadt megfőzni. Máris érdemes volt nekilátni.



Tojással töltött hús



Hozzávalók:





  • 2 szelet marhafelsál




  • 1 kis fej hagyma




  • 1 paradicsom




  • fél paprika




  • 2 főtt tojás




  • só, bors, pirospaprika




  • mustár (sima és dijoni vegyesen)




  • kis olaj




  • néhány fogpiszkáló




  • tejföl




Először feltettem a tojásokat főni, hogy jó kemény tojás legyen a végeredmény. Az olajon megpároltam a kis kockákra vágott hagymát, majd lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, és beledobtam a kockázott paradicsomot, paprikát. Amíg a hagyma párolódott, folpack alatt kiklopfoltam a hússzeleteket, szép vékonyra, arra is figyelve, hogy majd beleférjen egy kemény tojás. A hússzeletek egyik oldalát sóztam, borsoztam, a másikat (ez lett belül) pedig megkentem sima és dijoni mustárral, nem kell tőle sajnálni, nagyon jó ízt ad neki. A mustárt tetejére szórtam további sót és borsot, természetesen frissen őröltet, majd a szelet húsra raktam egy kemény tojást, és fogpiszkálóval összetűztem, hogy szépen egyben maradjon. A pörköltalapra raktam őket, alájuk öntöttem egy kis vizet, sóztam a levét, és puhára főztem a húsokat1. A végén tejföllel lazítottam a szaftot. Főtt tésztával tálaltam, de sóba-vízbe krumplival is jó.



2 személyes adag



1 Annyi csalást követtem el, hogy idő híján kuktában főttek a husik, így a végén a húsokat kihalászva kicsit be kellett forralni a szaftot. Ha van ideje az ember lányának, inkább főzze meg rendesen.

2007. november 2., péntek

Hagyományos krumplisaláta


Szóval Vörösvár megajándékozott engem egy irdatlan nagy kuktával. Tuti, rozsdamentes acél, a kerámialapos tűzhely is szeretni fogja. Hogy gyorsan ki is próbáljam, vizualizáltam egy klasszikus, hagymás salátalében készült krumplisalátát. Itt mindjárt kapcsolódok a nosztalgiahónaphoz is, nálunk ez tipikus karácsonyi étel, Szenteste a süllő és a kolbásszal tölött karaj mellé dukál a krumplisaláta, a franciasaláta, és a majonézes krumpi, ami szintén az ecetes változatból készül. Van egy emlékem még, ami ide kapcsolódik: 89-ben, amikor Romániában igyekeztek megtörni Causescu rémuralmát, ülök a konyhában, pucolom a héjában főtt krumplit a fent és lent említett salátához, és kérdezem, hol van apa. Anya mondja, hogy elment tartós élelmiszert vinni az a romániai magyaroknak. Azóta a legtöbb esetben, ha a héjában főtt krumplit pucolom, eszembe jut ez a dolog.



Hozzávalók:





  • 10 kis szem krumpli




  • egy kis vagy egy fél nagy fej vöröshagyma




  • 2 evőkanál 20%-os ecet









  • 4-5 evőkanál cukor




A krumplit beletettem a kuktába, felöntöttem 3 centi vízzel, lecsuktam, és forrni tettem. Amikor sípolni kezdett a kukta, lehalkítottam, és 10 percet főztem, majd kinyitottam a kukta tetejét. Közben elkészítettem a salátalét: az ecetet felöntöttem vízzel, majd belekavartam a sót és a cukrot. Itt igazából a kóstolgatás segít csak, ne csípje a torkomat az ecet, ne legyen ízetlen sem, én igyekeztem sósabbra keverni a lét, mert a krumpli csak felvesz majd a sóból. A hagymát negyedbe, majd vékony szeletekre vágtam, belekevertem a salátalébe.



Amikor a kukta ledobta a tetejét (lefelé természetesen, senki nem sérült meg :), kiborítottam a tartalmát, és épp csak annyira hagytam hűlni, hogy ne égesse szét a kezemet a kolompár. Ekkor nekiláttam megpucoválni őket, mert így jön le legjobban a héja. A tojásvágó jó segítségemre volt a felkarikázásban, és már lehetett is a kész salátalébe pakolni egyesével a krumplikarikákat.



Jó egy napig hagytam állni, és PF lett. Pont Fasza, amilyennek lennie kell.

2007. november 1., csütörtök

Duplaparadicsomos-duplasajtos minifarfalle


Az úgy kezdődött, hogy a négynapos ünnep előtti napom kicsit stresszesebb lett, mint amennyit elbírok. Még összefutottam Vörösvárral, akitől megkapam a szülinapi ajándékomat, egy hiperszuper rozsdamentes kuktát (erről később bővebben), aztán hazakúsztam, és csak néztem ki a fejemből. Valakit leküldtem a boltba, pedig ő egyvégtében harmincvalahány órát dolgozott, de gondoltam, ráfér egy kis friss levegő :) És mivel az erőmön kívül az agyamat is kölcsönadtam valahova, kijelentettem, hogy a pirosbetűs munkaszüneti napon mi bizony valamiféle paradicsomos tésztát fogunk enni, erre fussa, többre nem. A hámozottparadicsom-konzerven kívül még rendeltem mozzarellát is, és szerencsére két csomaggal jött haza, így született meg az ötlet, hogy menjen a tésztára is belőle.



Hozzávalók:





  • 2 doboz hámozottparadicsom-konzerv




  • 1 nagy fej hagyma




  • 3 gerezd fokhagyma




  • 8 aszalt paradicsom




  • 1 csomag mini mozzarella




  • reszelt parmezán




  • só, bazsalikom, majoranna, kis olivaolaj, pici cukor




  • 15 dkg mini farfalle




Az aszalt aradicsomokat nagyobb kockákra vagdaltam, minden szeletet 6-8 darabra, majd egy müzlistálban felöntöttem olivaolajjal, melléraktam egy gerezd szétnyomott fokhagymát, megszórtam morzsolt bazsalikommal, és majorannával, majd állni hagytam fél órán át. Megpucoltam és apróra kockáztam a hagymát, majd az aszalt paradicsomok alól leöntött (és addigra jól megzamatosodott) olajon megpároltam. Rádobtam a hámozott paradicsomokat, majd mivel egész paradicsomok voltak, a krumplinyomóval kicsit megtörtem az ellenállásukat. Beledobtam az aszalt praadicsomokat, a másik két zúzott fokhagymagerezdet, jól megszórtam bazsalikommal és majorannával, és óvatosan megsóztam, hiszen az aszalt paradicsomok is engednek a sótartalmukból. Jó alaposan beforraltam az egészet fedő nélkül, hogy besűrűsödjön, majd a végén egy pici cukrot dobtam volna vele, ha el nem felejtem, mindenestre ajánlom, mert a paradicsomoktól elég savas lesz a cucc.



Valamikor eközben feltettem a mini farfallékat főni, majd természetesen leszűrtem. A mini mozzarellákat háromba vagdostam, az asztalhoz készítettem a fagyasztott parmezánnal és a microplane reszelő kíséretében, és lehetett is tálalni. Legközelebbre annyi üzenet magamnak, hogy inkább toljam be az egészet egy mély tálba, és kicsit grillezzem rá a mozzarellát a tetejére, úgy biztosan még jobb lesz.



2 adag lett belőle







2007. október 21., vasárnap

Fehérboros nyúlragu


Évek óta szerettem volna ismét nyulat enni. Nálunk ugyanis viszonylag gyakori vendég volt otthon a nyúl, pörköltnek, vadasnak, öregtarhonyának elkészítve. Aztán a múltkor kiintegetett fél kiló nyúlcombfilé a hűtőpultból valamelyik hiperben, és végre cselekedni kellett. Egy hosszú hétvége pedig igen alkalmas valami komoly dolog elkészíésére. Egyébként jórészt Valaki követte el, én csak a kukta szerepét játszottam. Például az aszalt paradicsommal ismerkedtem (úgy nézem, jó barátok leszünk).



Hozzávalók:





  • 50 dkg nyúlcomb




  • 3 szelet bacon




  • 1 nagy fej hagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 20 dkg gomba




  • 4 kis fej paradicsom




  • 6 db aszalt paradicsom




  • 1,5-2 dl száraz fehérbor (most cserszegi fűszeres)




  • 1,5-2 dl húslé




  • fél csomó petrezselyem




  • só, bors, tárkony, bazsalikom




  • 3 evőkanál olivaolaj




  • igény esetén a tálaláshoz egy kis tejföl




Először megismerkedtem az aszalt paradicsommal. Az eredeti recept egyáltalán nem említett ilyesmit, de az nem baj. Fogtam az aszalt paradicsomokat, egy müzlistálba pakoltam őket, leöntöttem az olivaolajjal, rászeleteltem egy gerezd fokhagymát, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal. Ebben állt kb. félórát.



Innen második szám második személyben, jó? :) A húst kisebb szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és az aszalt paradicsom alól kiöntött olajban, a félbevágott baconszeletekkel fehéredésig átsütjük. Kihalásszuk egy tányérra, és dolgozunk tovább a lábosban. Az apró kockákra vágott hagymát megpároljuk, majd belenyomjuk a másik fokhagymát, hozzáadjuk a szélesebb szeletekre vágott gombát és a gerezdekre szeletelt paradicsomot, valamint az aszalt paradicsomot. Ezt 3-4 percig pároljuk, majd visszatesszük a húsokat, felöntjuk a borral és a húslével, szórunk bele tárkonyt és petrezselymet, szükség esetén még egy kis sót (vigyázat, az aszalt paradicsom tud jó sós lenni, amit ázáskor szépen ki is dob magából), és fél órát (vagy amíg a nyuszik megpuhulnak) lassú tűzön főzzük. Addigra igen szép sűrű szósz lesz rajta. Közben főzünk egy jó adag rizst, és lehet is tálalni. Aki úgy szeretné, az asztalnál tejföllel finomíthatja. Nekünk egy kicsit savas lett talán a szósz, a paradicsom és a bor miatt egy nagyon pici cukrot elviselt volna valószínűleg.



3-4 adag, a recept alapja a receptbazárból származik




2007. október 20., szombat

Sóska


Mondom tegnap Valakinek, hogy gondolkodjon már el rajta, mit enne. Ma reggel kiböki, hogy sóskát enne :) Én azt hittem, valami húsosat választ, esetleg levest vagy tésztát, de nem, sóskát. Nem akadály, a mélyhűtőben figyelt fagyasztva, kivételesen krumpli is van itthon, úgyhogy hajrá.



Hozzávalók:





  • olaj




  • 3 púpozott fakanál liszt




  • 1 csomag mélyhűtött (kiolvaszott) sóska




  • tej




  • cukor, só




  • továbbá főtt tojás és krumpli




Először a tojásokat raktam fel főni, hideg vízben, ahogy kell. Forrás után 15 percig rotyogtattam, majd csorgattam rá a hideg vizet. Aztán krumplit pucoltam ,szám szerint 6 kis krumplit, kockákra vágtam, és sós vízben tettem fel főni. És végül nekiláttam magának a sóskának. Az olajat felmelegítettem, rá a lisztet, világosbarna rántást készítettem belőle. Lehúztam a tűzről, hozzáadtam a kiolvasztott sóskát, egy kis tejet, és igyekeztem csomómentesre elkeverni. Aztán visszaraktam a tűzre, és utánaküldtem még tejet. Sóztam, cukroztam, még cukroztam, még sóztam, hagytam, hogy szépen összeforrjon.



A tányérokon nyolcba vágtam a tojásokat, szedtem mellé krumplit, és nyakonöntöttem a sóskával.

2007. október 14., vasárnap

Öngyilkossági kísérlet


Készülök a tupperwarés hozzászólásra, épp képeket gyűjtök. Addig is itt egy viccesmókás kép, ha jól sejtem, tupperes a citromfacsaró :)




2007. október 13., szombat

Francia beszerzés


Nem, nem utaztam sehova :) Épp csak francia napok vannak az Auchanban (katalógus 10. oldalától). Kéksapkás lányok kóstoltattak camembert-t, fűszervajat, kéksajtot, mindhárom igen meggyőző volt, és teljesen jó áron. A rokfortot csak azért hagytam ott, mert pontosan tudom, hogy nem fogyna el ennyi minden, mivel az én Valakim nem eszik semmi gyanús-penészest. A napraforgót nem az Auchanból hoztam, ajiba kaptam tegnap :)




2007. október 12., péntek

Tejbegríz


Aznap este, hogy hazajöttünk Görögországból, muszáj volt valami meleget és egyben húsmenteset enni. Ráadásul nem volt itthon " semmi" . Viszont tartós tejet és grízt találtam. Főztem tehát tejbegrízt.



Hozzávalók:



  • 5 dl tej

  • 4 v. 5 evőkanál gríz (függően attól, hogy ki milyen sűrűre szereti)

  • 2 evőkanál cukor

  • 1 csomag vaníliás cukor



A tejet alacsony lángon feltettem főni, majd beleszórtam a grízt és a cukrot plusz a vaníliás cukrot. Ha benéztem volna a hűtőbe, láttam volna, hogy van ott citrom, és szépen reszeltem volna bele citromhéjat is (talán akkor a vaníliás cukor elhagyásával). Szép lassan felforraltam, közben gyakran kevergetve, majd hagytam kicsit kihűlni. Mivel kakaópor nincs az albérleti minimálfelszerelésben (és azóta sem vettem), lekvárral ettük. Én sárgabarackkal, Valaki eperrel.



Tényleg, említettem már az új kedvencemet? Bourbon vaníliás cukor. Isteni.

2007. október 10., szerda

Válóok


moes a DonPepés tonhalsaláta evése közben kimegy a konyhába, majd visszetér a szobába, és azt mondja a gépét bújó pasinának: - Hűha, Baba, baj van!



a pasija három és fél perc után felnéz és megkérdezi: - Mi baj?



moes bevallja: - Nincs itthon hagyma.



pasija: - Elválok!!!



:)

2007. október 6., szombat

Zorba konyhája


Avagy gasztrobeszámoló Görögországból. A képek megtévesztőek egyébként, nem csak ittunk, ettünk is :)



Például majdnem minden helyen és minden alkalommal ettünk tzatzikit. A végén már félő volt, hogy tzatzikimérgezést kapunk. Így kipróbálhattunk mindenféle tzatzikit, fokhagymásabbat, kapormenteset, kaprosat. Egy biztos, hogy nem salátaként eszik, mint én eddig hittem, hanem szigorúan előételként, finom kukoricás kenyérrel tálalva. Ettünk egyébként görögsalátát is, ezt valahogy nem sikerült megörökíteni. No és ez sem úgy néz ki, mint eddig gondoltam, sokkal kevésbé szofisztikált. A paradicsom bazi nagyra van vágva, a lilahagyma is nagyobbra, mint gondoltam eddig. És a feta egyáltalán nincs felkockázva, csak rávágnak egy szelettel, kis zöldfűszer rá, aztán csókolom. A tzatziki hátterében a görög kőbányai világos, a Mythos látható (sokkal jobb ám, mint a kőbányaink). Ahogy a görögsalátát, úgy a főételeket sem sikerült valahogy megörökíteni, pedig mindenféléket kipróbáltunk. Húsundoritiszt is kaptam a végére.






Helyi bort minden étteremben lehet kapni, és majdnem mindenhol ilyen fémbögrében szolgálják föl. Az egészen jó asztali bortól a kerítésszaggatóig többfélét próbáltunk... Vizet egyébként majdnem mindenhol adnak automatikusan, kérdés az, hogy ezért automatikusan felszámolnak-e fél örót fejenként, vagy ajiba adják a csapvizet.






Ittunk frappét is, mégse hagyható ki, ha már ott jár az ember lánya. A fiúknak nem nyerte el a tetszését, úgy kell nekik. Azért ha őszinte akarok lenni, én is jobban szeretem a csíkos kávét a Vianban :)









És ha már kávészekció, a kedvenccé vált kávézónk Cafe au lait-je, amit a pösze pincérő csak Ollénak ejtett :) A bögréket sajnos nem sikerült meglovasítani :(









Voltunk piacon is Athénban. Megállapítottuk, hogy az ÁNTSZ-vizsgát nem biztos, hogy megugrotta volna a piac, de sebaj. A lógó csirkés, birkafejes, csigás, tengeriherkentyűs képektől megkímélem a T. olvasót, mutatok viszont olivásat. Egyébként szőlőt szereztünk be a piacon rendszeresen, isteni jó szőlőt, édeset, sárgát, magnélkülit.






Végül, egy bazsalikomos kép. Döbbenet, hogy mennyi helyen láttunk csak úgy bazsalikomot, az egyik útmenti kis benzinkúton félszobányi kiterjedésben burjánzottak.




2007. szeptember 29., szombat

Roosevelt önkiszolgáló étterem


Erősen gondolkodtam, hogy a bejegyzést kategóriáját tekintve a lehúzóba vagy a vendéglátóiparba helyezzem el. Próbáltam néhányszor az egységet, kb. annyit tud, mint a honlapja (azaz semmit, legalábbis az én szememben). Büférendszer, iszonyú rossz elrendezés: az emberek szép nagy tálcával a kezükben bolyonganak a rendkívül szűk helyen, nézegetik, hogy mit egyenek, vagy leginkább is azt, hogy mit egyenek annak érdekében, hogy ne fizessenek horror összeget. Az étterem ugyanis kicsit felülárazott, minden étel tízdekája-ja 165 ft, ha pedig szeletes húst eszik az ember, akkor az darabonként plusz 400. Én nem vagyok egy nagyétkű valaki, de még 1000 magyar forint alatt nem úsztam meg, és akkor még az sem biztos, hogy olyan nagyon jót ettem, sőt. Első alkalommal bepróbálkoztam egy spenóttal, vízízű híg zöld szottyot kaptam. A mai majonézes krumplival csak annyi baj volt, hogy a krumpli nem volt megfőve, a majonéz helyett pedig valami ízetlen, elsősorban sótlan tejfölt löttyintettek rá. Nos, engem a szar és drága ételért nem kárpótol a kilátás a Lánchídra.

2007. szeptember 26., szerda

Zöldborsós hús


Ismét álljon itt egy családi recept, úgy látszik, én mostanában nosztalgiázom erősen. Régóta készültem már megfőzni, szombaton úgyis elmentünk a tesómékhoz, ott álltam neki, és a családban osztatan sikert aratott (a tesóm persze ismerte, de a pasijainknak új volt, és a két kis unokahúgom is lelkesen nyomták). Gyakorlatilag egy egytálételről beszélünk, sok húsos-borsós ragu, bő lére eresztve, belefőzött grízgaluskával.



Hozzávalók:





  • 70 dkg pulykafelsőcomb-filé




  • 1 kg zöldborsó




  • 2 kis fej hagyma




  • 3 evőkanál olaj




  • só, bors, pirospaprika, csipetnyi cukor




  • 3 tojás




  • gríz




  • 5 dkg vaj




Az olaj, hagyma, pirospaprika, hús, só, bors kombóból pörköltalapot rittyentettem, és amikor már majdnem főttnek ítéltem a husit, ráborítottam a sok borsót, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, hiszen még a grízgaluskák is kérnek majd inni. Utánsóztam, borsoztam, cukroztam, és hagytam jól összefőni.



Valamikor a folyamat elején látott neki a tesóm a grízgaluskának, családilag nem értünk hozzá, a neten vadászott receptet, aztán nem is lett jó elsőre :) Valami olyat csinált, hogy felverte a tojásfehérjéket habnak, aztán belekeverte a sárgákat és grízt, ez utólag kevésnek bizonyult, a végén a felolvasztott, de már nagyjából kihűtött vajat keverte bele. A hátőben hagyta állni, aztán konstatáltuk, hogy kicsit lágy lett a dolog, kevés a gríz, de már nem volt időnk újra grízezni és azt dagadni hagyni, így nemes egyszerűséggel lisztet szórtunk bele, ízre tökéletes lett, de azért... Ezúton kérem fel a T. olvasótársakat, hogy ha van bevált grízgaluska receptjük, ne habozzanak velem megosztani, a hozzávaló mennyiségek pontos megjelölésével! Köszönöm.



Egyszóval beleszaggattuk a galuskákat a forrásban lévő lébe, majd késze főztük az egészet.



Jó nagy, 6-7 személyes adag ez. Sári mama fejlesztése.




2007. szeptember 25., kedd

Cukkinifasírt salátával, fokhagymás tejföllel


Ahogy sok más recept, a cukkinifasírté is évek óta várt a sorára, hogy végre a kipróbálandók közül a kipróbáltak közé kerüljön. Valaki anyukája csomagolt a múlt héten mindenféle házi termesztésű zöldségeket, köztük két szép cukkinit, kár lett volna veszni hagyni őket, neki is láttam hát. Egyébként a saláta nagy része is az ő kertjéből való.



Cukkinifasírt:





  • 2 karcsú, de nagyobb cukkini




  • 1 tojás




  • 1 gerezd fokhagyma




  • fél fej hagyma




  • vegete, bors




  • zsemlemorzsa




A cukkiniket megmostam, meghámoztam, ahol kellett, a magos részt eltávolítottam, és nagyobb kockákra vágva, adagonként az aprítógépben " lereszeltem" . Jó alaposan megszórtam vegetával, hogy levet engedjen, majd kifacsartam, hozzáadtam a tojást, áttört fokhagymát, kiskockás hagymát, borsot, további vegetát, és annyi zsemlemorzsát, hogy keményebb fasírt állaga legyen a cuccnak. A problémák itt kezdődtek, hiszen Fakanálnál azt olvasom, hogy " Nem túl forró, nem túl sok zsiradékban - én olajban - süssük szép pirosra a kérgét úgy, hogy lehetőleg a belseje is átsüljön." , hát ez leírva igen egyszerű, kivitelezni egy olajban sütésben nem gyakorlottnak nem annyira az. Üzenet magamnak: inkább tovább kell sütni alacsony fokozaton. Egyszóval finom, de középen kissé nyers fasírtokat kaptam :-O Béndzsadzsó vagyok :)



Saláta:





  • 3 fej érett paradicsom




  • fél kígyóuborka




  • mindenféle színű paprikák




  • 1 kis fej lilahagyma




  • fél doboz kukorocakonzerv




  • só, majoranna, bazsalikom (lehettem olyan szemét magammal, hogy nem pakoltam az albérleti cuccba a provanszi fűszerkeveréket???)




  • olivaolaj




Hát ezt nem magyarázom, mindent összeaprítottam, majd fűszereztem, olajoztam, kész.



Fokhagymás tejföl:





  • 2 dl tejföl




  • 3 gerezd fokhagyma




  • vegeta




  • frissen őrölt vegyesbors




Ezt Valaki rakta össze, remek elegyet kevert (mekkmester :), szintén nem részletezem.




2007. szeptember 24., hétfő

Radler


Kis nosztalgia az ausztriai nyaralás után, radler. A szállásadóink egy bicikliútvonalon működtetik családi panziójukat, és amellett, hogy este a la carte kiszolgálásban részesítik az arra tévedőket, napközben sörrel és hidegtállal állnak a túrázók és biciklisek rendelkezésére. Sőt, a kiírás szerint ők egy " radler tankstelle" , azaz radlerkút :) No itt ittunk néhány korsót a sör-limonádé keverékére emlékeztető nedűből. Itthon aztán megtudtuk, ugyanezt előállíthatjuk sör és sprite felhasználásával. A keszthelyi hosszú hétvégén én a magam részéről előnyben részesítettem, lehet belőle sokat inni anélkül, hogy nagyon bután mosolyognék :)



Az előállítása tehát igen egyszerű, bontsunk sört és sprite-ot, fele-fele arányban borítsuk egy pohárba, és mehet arcba be.




2007. szeptember 23., vasárnap

Khm


Enyhe gasztromélypont. Egyrészt, a hétfőn hazahozott (múlt pénteken készült) májpástétomot bennehagytuk az autóban, aztán Valaki az erkélyre száműzte, legjobb ötlet, végül is a nappali csúcshőmérséklet 35 fok mostanában. Másrészt a hétfőn megmelegített Bertolli szósz maradéka is előlmaradt. Hősként viselkedtem, és felszámoltam őket. A májpástétom kellemes csalódást okozott, vagyis inkább a tupperware edényemben csalódtam ismét kellemesen, hát jó szaga nem volt a cuccnak, de nagyon rossz sem. Most mindenesetre jól megérdemelt radleremet kortyolom, azért hányingerem kerekedett az apjó kici penészfoltoktól, valljuk be.



Még azt akartam elmesélni, hogy Spar BIK. Jól bevásároltam, paprika, paradicsom, uborka, sör, virsli, fetasajt, felvágott, zsömle, babámfüle. Kiállom a nemrövid sort, és aztán azt mondja a pénztáros, hogy nem jó kóddal mértem le a paprikát, mert ez nem mittudoménmilyen paprika, hanem sima étkezési, és menjek már vissza. Teszem hozzá, legalább 15-en álltak mögöttem. Még meg is dícsértem magamban a csajt, hogy milyen kedves, spórol nekem. Visszamegyek, kód nincs kiírva. Nagy nehezen megtalálom, lemérem, és láss csodát, pontosan ugyanúgy 199-be kerül az étkezési paprika, mint a nemtudommilyen. Visszamegyek, mondom neki. Aszondja, de nekik a helyes kóddal kell lemérni, mert különben leltárhiány lesz. Hát leszarom aranyoskám bazdmeg, ki kéne rendesen írni az árakat, vagy üzemeltetni egy mérőembert, vagy nem visszaküldeni a kuncsaftot. Jó, nem csinálok botrányt, eddigre 39-en állnak kb. mögöttem. Pakolok a szatyiba, majd hallom az intelligens pénztáros sivítását: itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Vevő hülyén néz. Itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Nem tudom, mi lett a vége az egésznek, de nem csodálom, ha nem tartanak minket vendégszeretőnek bakker. Egy ideig nem kívánok abba a Sparba menni, köszönöm szépen.



Viszont hazajőve kipakoláskor azt látom, hogy Valaki is bevásárolt. Hehe, tele a hűtő. Holnap főzök.

2007. szeptember 22., szombat

Tárkonyos belsőségaprólékleves - VKF IX. előnevezés


Előnevezek, mert elutazásilag távollétben leszek. Ahova megyek, ott van olivamúzeum :)



A belsőséges fordulóról összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy hát izé. Maradjunk annyiban, hogy én megpróbáltam. Végül is, szeretjük a velős kenyeret, a májnál szinte nincs nagyobb kedvencem, egyszer ettem szalontüdőt és az jó volt, emlékeimben élénken él a zúzapörkölt és a szívpörkölt is. Valaki még a pacalt is megszerette felnőttkorára, na én nem vagyok ennyire perverz. A gondolataim folyamatosan egy májas quiche körül jártak, de ugye még mindig albérlet, be kellett volna kéredzkedjek valaki konyhájába, de nem volt energiám megszervezni. Aztán a lelki szemeim előtt megjelent egy vegyes belsőséges aprólékleves, utánaolvasgattam kicsit a neten, és arra jutottam, hogy ezek nem sokban térnek el az én tárkonyos ragulevesemtől. Meg is főztem szinte pont úgy (nem is írom ide, csak belinkelem), ahogy ott le van írva, csak a husi helyett vettem 15 deka csirkezúzát és 20 deka májat, szívvel. Meg azzal a különbséggel, hogy elég sokáig főddögélt a zúza a tárkonyos-hagymás alaplében, de nem és nem akart puha lenni. A leves íze sem lett eltérő karakterű. Annyit okosodtam, hogy 1. nem főzök zúzát a továbbiakban, 2. úgy is lehet tárkonyecetet csinálni, hogy a szárított tárkonyt beleáztatom a sima ecetbe 4-5 órára, 3. a klasszik ragulevesemet felturbózhatom májjal, mert az viszont nagyon finom a levesben.






before after

2007. szeptember 15., szombat

Fodrász felé, félúton


Zsúfolt egy hetem volt, hajazott a régi szingli énemre, minden este valami program. Mondjuk nem is esett rosszul. És ha már nem főzök, legalább eszem rendesen :) Hétfőn a Gundel, szerdán a Bor La Bor, csütörtökön kezdtük nyomni a tortákat, szóval nem éheztem. És hát a péntek estém a fodrászhoz szólított, ami a Kolosy téren van. Valahogy mindig pénteken jutok oda, és mindig éhesen, és a sarkon ott figyel a Kolosy téri sütöde. Hát kérem, fergeteges péksüteményválaszték, a legjobb tökmagos pogácsa, pizzás kifli, kakaóscsiga, gyors és korrekt kiszolgálás. Csoda, hogy be kell térjek minden alkalommal, a fodrász felé, ha nem is félúton?

2007. szeptember 14., péntek

Klasszikus vacsora


Ha már elmaradt tolódik az osztrák beszámoló, elmesélem miket vacsizunk mostanában. Annyira nagyon klasszikus, hogy csak na. A helyi gérobiban vásárolunk, a spar kiesett mindjárt az első alkalommal, annyira prunyó. És a helyi gérobiban igazi jó kiflit lehet kapni, sokszorcsavart, ízes, nem felfújt kiflit. A felvágottak meg igen drágák, eszem megáll, hogy egy normálisan kinéző sonkáért hogy kérhetnek el 3500 forintot, ennyiért lassan libamájat lehet kapni... Úgyhogy marad a sajtos párizsi, középárfolyamon. És akkor a vacsi úgy áll össze, hogy kifli, tea vaj, sajtos párizsi, trappista sajt, esetleg univer majonéz, és paradicsom, paprika. Komolyan, ha citromos teát vagy zacskós tejet innánk hozzá, azt hinném, hogy a nyolcvanas évek végén járunk :-)

2007. szeptember 12., szerda

Két respekt


Nem először voltam a Bor La Bor Pincében, és nem is utoljára. Az étlap magyaros-környékbeliországos, bár csak két oldalnyi étel nagy betűkkel, mégis zavarbaejtő. Odafigyelnek, az ételei mind ízletesek, a boraik jók (bár reggel fájt a fejem), a dizájn nekem tetsző, rendben vagyunk.



Illetve kaptam egy tortát a Csokólia cukrászdából, zacher torta, és mennyei. Nincs közel - XII. ker. Szendrő u. 34. -, de nagyon rendben van. Nem nagyipari sütés, házi hozzávalók, nyamm.

2007. szeptember 11., kedd

Tűzhely


Az új lakást úgy sikerült megvenni, hogy pengén fel van újítva, viszont a csákó elviszi a beépített tűzhelyét. Korrekt, ez volt a megállapodásban. Az elmúlt hetekben, ha bevásárlóközpontban jártunk, meg is néztük mindenhol a kínálatot. Ismerjük a legtöbb olcsó honlapot, satöbbi. Az hamar kialakult, hogy villanysütő plusz kerámialap lesz a megoldás, nem azért, mert a csákónak is az volt, a gázt oda lehetett volna vinni könnyedén. Hanem azért, mert az elmúlt három évben is kerámialapon főztem, és maradéktalanul meg vagyok vele elégedve, két mozdulattal tisztítható, semmi baja. A villanysütő meg alapértelmezett, azóta tudok normálisan sütni, amióta ezt villanyosban gyakorlom, előtte katasztrófa volt majdnem minden. A sütőtől azt vártam még, hogy légkeverjen, ne melegedjen az eleje (csak lesz valamikor gyerekem, ne ott égesse meg magát), kb. ennyi. A kerámialapnál pedig örültem volna egy felül vezérlősnek.



Szóval ismertük már nagyjából a kínálatot, az elvárások minimuma megfogalmazva. Ajánlották, hogy nézzük meg a Kikát is az elektronikai boltok mellett, és tessék. Másodszorra megtaláltuk a tutit. Megmutassam? Na jó. Ez a kerámialapos teteje, ez pedig a sütő. A dolog annyban hendikeppes, hogy kiállítási darab, nyilván attól (is) olcsó. Meg attól is, hogy hiányzik belőle ez-az. Utánanézve az ez-aznak is jól jövünk ki, azokat a véleményeket pedig egyszerűen nem hallgatom meg, mennyire kell vigyázni a kiállítási darabbal (kéretik ilyet nem is kommentelni, a horrorsztorik nem érdekelnek :). Nekem van kiállítási kanapóm is, oszt tök jó. Most lesz vásári tűzhelyem is. Holnap költözik.



Reklám: egyébként 16-án Nightshopping a Kikában, 10% kedvezmény mindenre 18-24 h között.

2007. szeptember 10., hétfő

This is the beginning of a fruitful friendship :)


Azaz egy estém a Gudelben. Reményeim szerint nem az utolsó. Kaptam ugyanis szülinapomra egy ajándékutalványt, amellyel részt vehettem az egyik főzőtanfolyamukon. Idejében érdeklődtem, még a nyáron, hogy milyen lehetőségek vannak (gyümölcsös, husis, ünnepi készülődős). Töprengtem, majd úgy döntöttem, elmegyek a lehető legelsőre, és ha tetszik, és megéri az árát, még esetleg elmehetek ugye idén kettőre :)



És tegnap volt a nagy nap, a gyümölcsös tanfolyam. Egész nap vártam, mint a télapót. Hatra kellett menni, nemsokára jött a séfünk (később kettő, majd ismét egy lett belőle), betereltek minket, beöltöztünk otthonkába, szakácssapkába, kezet mostunk, és már jött is a sok tanulnivaló. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe papírt vinni, az első 3 perc után kaptam elő a tollamat és kunyeráltam papírt, és körmölni kezdtem, ez így is maradt a következő 3,5 órában, csak addig tettem le a tollat, amikor libamájat meg lazacot, esetleg túrómousse-t, meg hasonló retteneteket kellett kóstolnunk, mindet gyümölccsel, természetesen. Hehe. Nagyon sokat tanultam, nyilván alapvetően a gyümölcsök felhasználási és elkészítési lehetőségeiről, sokféle szószt csináltak nekünk és kóstoltunk, de okosodtam libamájsütésben, szűzpecsenyetöltésben, ízpárosításokban, fú. És alázatban. Nem sztárséfkedett egyik " oktatónk" sem, nem titkolták a trükköket, nagyszerűek voltak. Októberben ugyanott, megéri a pénzét. Végülis a Gundelben vacsoráztam, és tanultam is :)



Ráadásul ráéreztem szokásomhoz híven valamire, az első óra elteltével odafordultam a mellettem állóhoz, és megkérdeztem, hogy nincs-e konyhablogja véletlen. És van neki :)

2007. szeptember 9., vasárnap

Zöldségleves


Megjöttünk a nyaralásból, 4 napig tanulmányoztuk az osztrák gasztronómiát, na jó, azért sétáltunk is nagyokat meg nézelődtünk. Mindenesetre a hús-krumpli típusú vacsorák után jól esett valami zöldségesebbet és könnyebbet ebédelni. Tervezek azért beszámolni a nyaralás gasztrorészéről is...



Hozzávalók:





  • kis olaj




  • fél vöröshagyma




  • 1 nagyobb répa




  • fél zeller




  • 4 kelbimbó




  • 1 fehérrépa




  • 3 gomba




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 2 kis paradicsom




  • 1 szárnyasleveskocka




  • bors




  • a tálaláshoz frissen reszelt parmezán




A következő dolgokat egy lábosba szórtam: hagymát kockázva, répát és kelbimbót karikázva, fehérrépát félkarikázva, zellert hasábozva. Nyakonöntöttem egy kis olajjal, és alaposan megfuttattam őket közepes lángon. Amikor már majdnem jónak ítéltem, a félbevágott fokhagymagerezdeket is belehajintottam, fötörtem :) rajta egyet, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, beledobtam a leveskockát és megborsoztam, és hagytam rotyogni. Fedél nélkül, mint az újság, elsősorban azért, mert eltörött a lábosra illő fedőm, amivel meg helyettesíteni szoktam, azt nem igazán szeretem. Na de: amikor már majdnem teljesen puhák voltak a zöldségek, a felszeletelt gombát és nyolcadolt paradicsomokat is beledobtam a levesbe, kis víz, kis só, és készre főztem, innen már nem kellett neki sok. Tálaláskor parmezánt reszeltünk rája. Amúgy spenót volt a második.



2 nagy tányér lett belőle.




2007. szeptember 4., kedd

Sajtos kukoricakrémleves


Hozzávalók:





  • 1 normál doboz konzerv kukorica




  • tej




  • víz




  • egy retro camping sajt egyharmada




  • só, vegyesbors, szerecsendió




A kukoricát egy kis tejjel az aprítógépben nagyjából pürésítettem, majd átkanalaztam egy fazékba. Felöntöttem vízzel és tejjel, nagyjából fele-fele volt a mennyiség (2-2 dl?), megsóztam, frissen malmozva színesborsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Összeforraltam, belenyomtam a camping sajtot, alaposan elkevertem, és készen voltunk.



2 adag, saját fejlesztés.



További retro camping sajtos receptem itt.

2007. szeptember 3., hétfő

VKF VII! - Smarni


Volt fejtörés a VKF újabb fordulója kapcsán is, amikoris egy kiállítás képeit egy nyaralás ízeit lehet felidézni egy post erejéig. Gondolatban végiglátogattam az elmúlt néhány év nyaralós helyszíneit, az asszociációk is jöttek hamar persze. Horvátország - pljeskavica, Szlovénia - halleves (ennek vagy valami hasonlónak még a receptjét elővadásztam), Tisza-tó - töltött paprika, Őrség - slambuc (csak nem fogok az albérletben két emberre slambucot főzni gázon).



De hát mégiscsak, a Balatonon töltöttem 4-18 éves korom között minden nyaramat, az évzáró napjától az évnyitóig, folyamatosan, muszáj olyat választani, ami ehhez kapcsolódik. Nem ettünk ott sem különleges dolgokat, anya és mami főzött, meg persze Gizi, a szomszédasszony. Az, hogy a strandra mentünk volna lángosozni, palacsintázni vagy hekket enni, nemigen fordult elő velünk, gondolom, az anyagiak miatt. Volt olyan viszont, hogy anyám és Gizi sárgabarackos gombócot gyártottak a nyekenyóka kempingasztalon :) Ott voltak aztán a minden hétvégére jutó bográcsozások, halászlé, aratógulyás, paprikás krumpli, öhön (az is slambuc mondjuk), szép idők voltak. Anya meg néha egy jó leves utánra összedobott egy smarnit. Ami lehet, hogy császármorzsa, de anyai ágon a felmenőink svábok, szóval maradjunk a smarni megnevezésnél.



Ma reggel fel is hívtam telefonon ízibe, diktálná már le az autentikus receptet, aztán ezt módosítottam, mert nincs is mérlegem, csak mérőpoharam.



Hozzávalók:





  • 2,5 dl gríz




  • 3 dl tej




  • 3 teáskanál cukor




  • 2 tojás




  • 1 csomag vaníliáscukor




  • 5 dkg margarin




A grízt felöntöttem a tejjel egy mélyebb tálban, és állni hagytam kb. fél órát. A tojásokat kettéválasztottam, és a tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral alaposan kikevertem, a tojásfehérjéket pedig pici sóval nagyjából keményre vertük Valakivel felváltva (basszuskulcs, a kézimixerem valamelyik dobozban van mélyen elcsomagolva). A tejes grízhez kevertem a cukros tojássárgáját, majd beleforgattam a habot. Felolvasztottam egy jó nagy serpenyőben a margarint, majd beleöntöttem az egész masszát, és takarékra téve elkezdtem sütögetni, folyamatos kevergetés mellett. Amikor a massza kezdett sülni, de még igen messze volt a morzsásra eséstől, belém hasított a gondolat, hogy talán anyám ezt két kézzel csinálta, azaz két fakanállal. Innentől már csak türelmesnek kellett lenni, megvárni, míg szétesik a tészta, és jól megpirul.



Mi családilag baracklekvárral ettük a smarnit, a Balatonon rászoktattak minket a plusz porcukorra is.



3 adag



További smarnireceptek:





2007. szeptember 1., szombat

VKF VIII - Chicken jalfrezi


Dombon ülő fűcsomó legyek, ha azt mondom, nem tudtam rögtön a forduló kiírásakor, mivel készülök más bőrébe bújni. A receptért sem kellett messzire mennem, csak felütöttem a nemisbékától kapott Simple Indian Cookery-t, és kedvemre válogathattam kis kedvenceim, az indiai ételek között. Bár a konyhám jól felszerelt (és végre minden a helyére is került :) különleges fűszerek beszerzésére nemigen lett volna időm, hiszen éjt nappallá téve készülök a kiállításra, így maradtam egy sima kis jalfrezinél.






Hozzávalók:





  • 70 dkg csirkemellfilé




  • 2 evőkanál olaj




  • 1 teáskanál őrölt kömény




  • kétkéshegynyi chillipor




  • 1 teáskanál őrölt koriander




  • másfél teáskanál gyömbér




  • 2 teáskanál curry




  • 1 teáskanál só




  • 1 hagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 1-1 zöld és piros húsú paprika




  • 40 dkg paradicsom




Elkészítés:



Az olajat felforrósítom, rádobom a köményt, és két percig erős lángon pirítom, majd rádobom a negyedkarikára vágott hagymát, zúzott fokhagymát, kockákra vágott paprikát, ekkor megszórtam az őrölt gyömbérrel is, közepes lángon 5 percig kevergettem. Belekerült a curry, a chilli, a koriander és a só, és löttyintettem alá egy kis vizet, ezzel még vagy két percig elfoglaltam a fakanalat :) Rádobtam a csirkekockákat, fehéredésig sütöttem, majd hozzáadtam a szintén kockázott paradicsomot, lefedtem, és negyed óra múlva lezártam a lángot. Közben a rizs is elkészült.



(A recept valójában az Ultimate chicken cookbook-ból való, és még egyszer régesrégen nemisbéka adta közzé az index Konyha-trükkök topikján.)

2007. augusztus 31., péntek

Albérlet még


A listáról lemaradt két szép borospohár - a régi lakásban meg majdnem ottmaradt, már a lakásátadás után kértem, hogy menjünk már vissza az ottmaradtakért. Ottmaradt még majdnem két nagy befőttesüveg, ötliteresek. Valaki felszólított a kidobásukra, megígérte, hogy vesz nekem másikat, de ne költöztessük már. Mindkettőt kikészítettem a kuka tetejére, majd az egyiket csak elhoztam :) Harmadrészt, ottmaradt egy adag koviubi az egyik kedvenc tupperes edényemben, de sikerült őket is megmenteni végül-



Az albérletben bekötötték a gázt, mostantól szabad a főzés. Fel is avattam egy rizseslecsóval mindjárt. Viszont megerősített benne, hogy nem akarok gázos főzőlapot majd az új lakásba, ezeken az új főzőlapokon nem lehet elég alacsony lángon főzni. Maradok a jól bevált kerámialapnál. Sütő itt nincs és nem is lesz :( ergo októberig nem sütök.



Van itt ellenben egy mosogatógép. Hát kérem, olyan lelkesedéssel pakolunk bele és belőle ki, hogy az már tankönyvi. Mosogasson, akinek két anyja van :-)

2007. július 27., péntek

Albérletes minimálfelszerelés


Addig is, hogy mondjak valamit, elmesélem, mit szedtem össze, mint minimálfelszerelés. Vicces :)



Edény kategóriában:



  • szedettvedett kis lapostányér (5)

  • szedettvedett nagy lapostányér (4)

  • szedettvedett mélytányér (4)

  • tupperes kelesztőtál (keleszteni egyáltalán nem fogok, lévén nincs itt sütő. viszont jó salátának, kencének, tárolni és szállítani)

  • kicsi tupperes dobozok (4 - hátha főzök és fagyasztani kell vagy dógozóba vinni cuccot)

  • vágódeszka (1 kicsi és 1 nagyobb)

  • vizespohár (6)

  • felespohár (4 - még Ausztráliából importáltam)

  • bögre (4 - kritikus pont volt a kiválogatásuk)

  • 2 müzlistál

  • serpenyő (1, tefal)

  • 2 lábos

  • kancsó

  • mixfix (mérni és rázni)

  • 2 műanyag pohár tetővel



Evőeszköz és egyéb bizbasz kategóriában:



  • kés, kanál, villa (aljas rágalom, hogy több kiskanalam van, mint 1800 darab. és villából sem lopkodtam össze sokat a repülőgépeken! - a viccet félretéve, itt nem válogattunk, elhoztunk mindent)

  • éles kiskés (3)

  • éles nagykés (4)

  • fakanál (5)

  • borbontó

  • krumplihámozó

  • konyhai olló

  • szűrő

  • merőkanál

  • lapos kiszedő (3)

  • tojásvágó

  • konzervnyitó

  • tejhabosító

  • fokhagymanyomó

  • krumplitörő

  • jégkockatartó (ikeás pálcikás, új beszerzés, szívecskés és háromszöges)

  • microplane reszelő (2féle lyukú)

  • drop stop (2)

  • szívószálak

  • alátét (1)

  • szalvéta (bontott csomag)

  • citromfacsaró

  • uzsonnászacskók

  • alufólia

  • kis és nagylyukú reszelő (ikeás)



Gép kategóriában:



  • vízforraló

  • aprítógép



Élelmiszer kategóriában:



  • neszkávé

  • kompletta

  • fél doboz tea

  • 2:1 kávé (fél zacskó)

  • olivaolaj

  • ételecet

  • tökmagolaj

  • napraforgóolaj

  • tonhalkonzerv (2)

  • sűrített paradicsom (1)

  • lencse

  • tészta (2Xfél doboz mini farfalle és penne, 1 zacskó zöld színű durumtészta)

  • cukor

  • pattogatni való kukorica (3)

  • feketebors, fehérbors, őrölt kömény, bazsalikom, tárkony, majoranna, babérlevél (kéne már egy jó krumplifőzeléket rittyenteni), pirospaprika, toszkán fűszerkeverék, szerecsendió reszelőstül

  • zsemlemorzsa

  • liszt

  • rizs


  • vegeta

  • vegyesbors, malmos

  • fokhagyma ízbomba



És persze a hűtő tartalma. Durva. Mint minimálfelszerelés...

2007. július 25., szerda

Blogcsönd


Itt is elmesélem, hogy költözünk. A konyha még ugyan egyben, de ez átmeneti állapot, ha sikerül ma dobozt szerezni, dobozban lesz holnapra. Az albérletben, ahova költözünk, csak egy minimálfelszerelést tervezek kicsomagolni, viszont sütő sem lesz, csak egy gázos főzőlap, ha bekötik végre. Szóval ezért a nagy hallgatás.

2007. július 21., szombat

Minek nevezzelek?


Ezt az édességet tipikusan a nagymamám készítette, tipikusan a Balatonon, tipikusan őszibarackkal. Ahogy nézem a mennyiséget, nem állhatott meg dupla adag alatt. Eszembe jutott, össze is dobtam a héten, csak még nevet nem találtam neki. Akinek van jó javaslata, vagy hívják náluk otthon ugyanezt valahogy, ne habozzon kommnetezni.



Hozzávalók:





  • tetszőleges mennyiségű babapiskóta




  • 1 csomag főzős puding (vaníliás vagy csokis, de a karamelles is kiváló) és a hozzávaló mennyiségű tej és cukor




  • gyümölcs (szerintem barack mindenképpen kell bele, a többi tetszőleges)




A pudingot előírás szerint elkészítettem, majd a tál aljára öntöttem belőle egy kicsit, erre pakoltam a babapiskóákat, öntöttem megint pudingot, belekockáztam a barackot, majd leöntöttem pudinggal. Hagytam összehűlni.

2007. július 18., szerda

Koviubi


Hozzávalók:





  • 2,5 kg kis, kovászolni való uborka




  • 1 csomag kapor, virágjával (pont ott lehet kapni, ahol az uborkát)




  • 2 fej fokhagyma




  • annyi evőkanál só, ahány liter víz




  • 1 nagyobb kenyérsercli




  • 1 ötliteres dunsztosüveg :)




  • opcionálisan 1 evőkanál ecet




Az uborkákat megmosom, sikálom, majd levágom mindkét végét, és ellentétes irányban majdnem végig bevágom. Aki nem érti, tegye fel a kezét, fényképezek neki. Belepakolom őket a dunsztosüvegbe, majd közészórom a megtisztított fokhagymagerezdeket. Ráteszem a kaprot, a kenyérserclit, és leöntöm az előzőleg felforralt, majd langyosra hűlni hagyott víz+só oldattal. Vagymi :) Azt olvastam a múltkor valami fórumon, hogy ha teszünk bele ecetet, akkor kevésbé valószínű, hogy megpuhul, én nem tudom, kifelejtettem, viszont puha is lett... Ja, az üveg tetjére kistányért helyezek, majd kirakom a napra. 3-4 nap alatt készül el, éjszakára be kell szedni a szobába. Amikor elkészült (kóstolni érdemes, de akkor jó, amikor még azt gondolom, hogy nem jó még), dobozba szedem az uborkákat (ha esetleg kenyérdarabos, én lemosom), és felöntöm a levével, amit közben persze leszűrök. Innentől hűtőben tárolom.



Nem tudom mondjuk, mennyire szerette az én koviubim az elmúlt napok rekordmelegeit, mindenesetre 2 napnál tovább nem mertem érlelni.




2007. július 17., kedd

Szűz molyirtó


Egyrészt, kint este 8-kor 35 fok van. Másrészt kaptam végre cserepes mentát. Harmadrészt reggel a Vianban voltunk Fakanállal, ahol zseniálisan jó limonádét adnak. Meg azért is, mert megérdemlem. Hazajöttem, és összeütöttem egy szűz molyirtót, azaz virgin mojitót, azaz mentás limonádét.



Hozzávalók:





  • 3 evőkanál cukor




  • sok mentalevél, a nagyobbak kettétépve




  • 1 lime




  • fél citrom




  • 1 liter víz




  • sok jégkocka




A cukrot kis vízzel nagyjából összekevertem, beletépkedtem a mentát, a lime-ot nyolc részre vágtam és mielőtt a kancsóba hajigáltam volna, kicsit megnyomkodtam, belecsavartam a citromot, felöntöttem vízzel, és dobáltam bele jégkockát. És azt hiszem, két cserép mentát kellett volna venni :)




2007. július 15., vasárnap

Sárgabarackos lepény


Megígértem az embörnek, hogy majd sütök neki sütit, ráfér egy kis hízás, a konyhában meg úgysincs elég meleg. Ezt a sütit terveztem be vagy másfél hete, aztán eltelt a másfél hét, én meg megijedtem, hogy a végén még elfogy a sárgabarack, mire nekiállnék sütni belőle. Mondtam már, hogy hogy utálom az új helyünket? Azelőtt két percre volt a Hold utcai piac, bármikor ki lehetett szaladni, vagy a munka végén, egy fél6os lepattanással még belefért egy esti gyorskör. Most ugyanez 13 perc, az már nem ebédidős kiszaladás :( Na mindegy, a lényeg, hogy Valaki elment a Lehelre és szerzett barackot, így nem volt akadálya barackos sütivel köszönteni a Cicakutyák új rezidenciáját.



Hozzávalók:





  • 1/2 kg liszt




  • 5 dkg cukor




  • 2 tojás sárgája




  • 3 dkg élesztő




  • 3 dl tej




  • 7 dkg margarin




  • 1 evőkanál rum




  • sok-sok sárgabarack




A tészta tulajdonképpen buktatészta. A klasszikus módon megcsináltam kelttésztának, majd a hiper tupperes kelesztőtálban többszörösére :) kelesztettem. Kiborítottam, nagy tepsi méretűre nyújtottam, és viszonylag szorosan megpakoltam a megmosott, felezett barackokkal. A baradkok közepébe cukrot szórtam, még egy kicsit kelesztettem, majd 180 fokos sütőbe toltam. Kb. fél óra alatt gyönyörűen megsült.



A barack egyébként kevés lett, így a maradék tésztából, ha már úgyis buktatészta, csináltam néhány csipkebogyólekváros buktát. Ezeket megkentem felvert tojással, és szintén nagyon szépek lettek.



Tapasztalat: nekem az 5 dkg cukor kevésnek tűnik, legalábbis én édesebben szeretem, és mehet bele nyugodtan több rum is :)



Az index konyha-trükkök fórumán találtam a receptet, Zitkáé.




2007. július 14., szombat

Ajik update


Épp csak a lényeget felejtettem ki a szülinapi ajándékok sorolásából. Miszerint Valakitől egy, a Gundelbe szóló főzőoktatásra való benevezést kaptam. Még nem tudom, mit tanulok majd, de beszámolok, ígérem :)

2007. július 13., péntek

Töltött cukkini


Hozzávalók:





  • 1 közepesen nagy :) cukkini




  • 30 dkg darált szárnyas husi




  • 1 hagyma




  • 2 evőkanál olaj




  • pirospaprika




  • 1 paradicsom




  • fél zöldpaprika




  • 2 marék rizs




  • só, natúr vegeta, bors




  • 2 dl tejföl




Az apróra vágott hagymát az olajon megpároltam, majd rádobtam a darált húst, és addig hevítettem, míg jól ki nem fehéredett. Enyhén megszórtam pirospaprikával, rádobtam a négybe vágott paradicsomot és a zöldpaprikát meg a rizst, felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, majd megfűszereztem. 20 percet rotyogott, a végén leszedtem a tetejét, hogy ne nagyon maradjon leve.



Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra*, majd hosszában félbevágtam a cukkinit és kikapartam a magját. Amikor a töltelék megfőtte magát, belepakoltam a cukkinifelekbe, megpakoltam tejföllel (ha lett volna itthon kaprom, azt is kapott volna bele), majd a cukkiniket enyhén olajozott tepsibe pakoltam, lefedtem alufóliával**, és a sütőbe toltam légkeveréses módban, mert az jó. Amikor már majdnem kész volt, leszedtem az alufóliát, és még kicsit pirongattam. Köret nem volt hozzá, mi így szeretjük, egytálételnek, vagymi.



Az éhség fokától függően 2/3/4 adag. Saját fejlesztés.



* Valójában nem kapcsoltam be. Beraktam a sütőbe a cuccost, és vártam a hatást. Csodák pedig nincsenek, a köcsög tök nem sült a hideg sütőben...



** Valójában nem fedtem be. Nem értettem, hogy miért néz ki úgy, ahogy. Aztán lefedtem azért.




2007. július 10., kedd

Zöldbabgulyás


Íme ismét egy családi recept. Anyám szerint ő találta fel, én meg hajlamos vagyok hitelt adni a szavainak. Tipikus nyári ételünk, ez persze nem zárja ki, hogy a többi három évszakban is ettük volna, de nekem valahogy mégis a nyárhoz kapcsolódik az emléke.



Hozzávalók:





  • 30 dkg pulyka felsőcombfilé, vagy valami sertéshusi)




  • 3 marék zöldbab




  • 1 nagy hagyma




  • olaj




  • só, pirospaprika




  • fél-fél paradicsom és paprika




  • 2 dl tejföl




  • 2 teáskanál liszt




Az előkészítő munkálatok jórészét Valaki végezte. Felaprította a hagymát apró kockákra, és felkockázta a húst. A hagymát az olajon megpároltam, majd rádobtam a húst, kicsit körbefehérítettem, majd pirospaprikáztam, és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Megsóztam, beledobtam a paprikát és a paradicsomot, és 20 percig hagytam rotyogni. Ekkor beledobtam a kétcentisre vágott zöldbabot, ismét vizeztem és sóztam, és újabb 30 percet főtt, majd behabartam, rottyant még egy utolsót, és kész.



A fenti a fapados verzió. Innen lehet ízlés szerint még ecetezni, kaprozni, ki mit szeret.



3 adag lett belőle




2007. július 6., péntek

Ajik és új beszerzések


Volt ugye a szülinapom, meg vásáltam is. Egy gasztroblogger szülinapja pedig nem múlhat el gasztroajándékok nélkül. Ja, volt névnapom is, csak az kicsit korábban :) És akkor haladjunk kronológiai sorrendben:






Nemisbéka lepett meg ezzel a gyöngyszemmel a névnapom alkalmából. Remek!



Volt aztán az ominózus Fakanál-féle akcinyó, aminek a vége két új beszerzés lett. Konkrétan:






Aztán eljött a születésnapom. A sor igazából Kicsivú nyitotta egy tálkával, pedig nem is tudta, hogy szülinapom lesz. Kaptam Réka barátnőméktől egy kötény-alátét-fogókesztyű összeállítást, tengerpartos-világítótornyos mintákkal. Vicces :) A tesómék megleptek egy Jamie Oliver-féle mezzalunával, érdemes az embernek üzengetni a blogján, hogy mire vágyik! Erről jut eszembe, vár rám egy kukta Vörösvártól még :)






Tegnap pedig megérkezett a régóta áhítva vágyott Silver Spoon, szintén Nemisbékánktól.






Mindenkinek köszönök mindent!