2007. november 30., péntek

Mézes-mustáros csirke


És igen. Új konyha kipróbálva, sütő tesztelve. Minden jó :) A múltkor ettem mézes-mustáros csirkét Réka barátnőmnél, most meg valami egyszerűt kellett kreálni a karfiolleves utánra. Hát, Rékának ízletesebb lett a dolog, én azt hiszem, nem voltam elég bátor. Meg az is lehet, hogy ha combból csinálom, más lett volna a hatás, de Valaki miatt a csontok kizárva. Azért így is jó lett.



Hozzávalók:





  • 1 nagy csirkemellfilé




  • 2 evőkanál hagyományos mustár




  • 2 teáskanál dijoni mustár




  • 3 evőkanál méz




  • 1 dl tejszín




  • frissen őrölt bors




  • kis vegeta




A mustárokat összekevertm a tejszínnel, mézzel, vegetával, sóval. Ebbe alaposan beleforgattam a megmosott, félbe, majd harmadba vágott pipiciciket, és fél órát hagytam pácolódni. 175 fokos sütőben 40 percet sültek fólia alatt, majd 4 percet grilleződtek. Rizst főztem mellé.



3 adag



A Gundelben azt mondták, úgy kell jól sütni magas hőfokon, hogy feltekerem 200 fokra, előmelegít, majd ugye cucc bepakol, hőfok 180-ra visszateker. Mert túl nagy hűlés, ha 180-ra fűtöm fel, és a bepakolásnál szépen kihűtöm a sütőt. Na tessék. Igen logikus, mégse így tettem eddig. De majd mostantól :)

2007. november 27., kedd

Becsöngetett az angyal


Nahát kérem, meg vagyok hatódva. Tegnap az angyalkagémen nem hozott nekem semmit a jézi, de tudtam, hogy már úton van felém. És igen, ma becsöngetett a jézi a postás a szomszédbácsi, és csomagot nyomott a kezembe (nagy bátorságra vall a postástól, hogy öt nap ittlakás után itthagyta a csomagot). Azt hiszem, tudom, kitől kaptam :) Nagyon jó nekem, van benne mindenféle jóféle, különös tekintettel egy doboznyi saját készítésű bonbonra, hát isteniek, odébb kellett rakni, hogy ne egyszerre fogyjon el. Egy dolgot még nem értek, de azt meg majd lelevelezem.



:)




2007. november 24., szombat

Új lakás, új konyha


Bár senki nem hiányolt, legalábbis a tudtomra nem adta (igen, paranoidskizofrén vagyok, azzal a folyamatos elképzeléssel, hogy engem senki nem szeret, de ez megint egy másik téma), elmesélem, miért is vagyok távol mostanság.



Október végén átvettük ugyanis A LAKÁST, a brennyú lakást. A felújított lakást, amin azért találtunk némi alakítanivalót így is. Onnantól kezdve tehát gyakorlatilag az esték többségét és az összes hétvégét mindenféle barkácsáruházakban, függönyboltban, mosogatógépnézőben, ikeában és egyéb helyeken töltöttem. Azt azért elmondom, hogy még jóval a költözés előtt az első dolog, amit áthoztunk és a fiúk beszereltek, az a sütő-főzőlap kombó volt :) Most ott tartunk, hogy tegnap átköltöztek a cuccok, az általam kitűzött cél szerint ugyan egy nap alatt nem sikerült kipakolni (naiv voltam picit :), de az adventet már nagyjából rendben akarom kezdeni. Végre kicsomagolhatom majd a szakácskönyveket (július közepén láttam őket utoljára, 42 fokban), végre süthetek (éppen 5 hónapja, a születésnapomon sütöttem utoljára), és ha beszereli Valaki, végre lesz mosogatógépem :)



Hétfőn viszont Gundel, kedden angyalkajáték, és már nagyon várom az adventi készülődést.

2007. november 12., hétfő

Rumpuncs


Mintha csak láttam volna vasárnap a hipermarketben, hogy kint szakad a hó, valamiért bepakoltam egy Kotányi-féle puncsos fűszerkeveréket a bevásárlókocsiba, és a hozzávalókat is. A 24 első évadának utolsó négy részéhez jó szolgálatot is tett a melegital :) Aztán persze nem tartottam be százszázalékig a használati utasítást.



Hozzávalók:





  • 1 csomag puncsos Kotányi fix




  • fél liter gagyi száraz vörösbor




  • 2,5 dl víz




  • 2,5 dl narancslé




  • 4 evőkanál cukor




  • 1 citromkarika




  • 5 szem szegfűbors




  • 1 narancsos zöldteafilter




  • portorico rum




A vörösbort felengedtem a vízzel és a narancslével, beleöntöttem a fűszerkeveréket, a szegfűborsot, a cukrot, beledobtam a citromkarikát, és feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, lezártam alatta alángot, belelőgattam a teafiltert, és 3 percig hagytam ázni. Bögrékbe szűrtem a puncsot, és kb. egy evőkanálnyi rumot löttyintettem minden bögrébe.



4 adag

2007. november 9., péntek

Konyhanosztalgia - Vigyázz, kész, főzz! X.


Honnan jövök? Mit hoztam magammal? Mindezt gasztronómiai vonatkozásban? Akkor meg is tartanám 20 perces spontán székfoglaló beszédemet, virtuális családbemutatásomat, amivel benevezek a Lila füge által meghirdetett jubileumi VKF-re. És köszönöm a lehetőséget Lila fügének, nagyon jól esett egész hónapban ezen gondolkodni!



Apa családja az Alföldről származik, de papa katona volt, így végül Pécsett kötöttek ki, a nagyszülők a Pécsi papa, Pécsi mama neveket viselték (persze volt rendes nevük is, a mamának nem is olyan nagyon szép neve, a saját állítása szerint, de meghagyom őt inkognitóban). Néhány hétvégente a libafoszöld trabantunkba pattantunk, levágtattunk a hatoson, meg csak Kömlődnél álltunk, rövid pisiszünet a gyerekeknek, mindig vettünk a halászcsárdában négy töpörtyűs pogácsát. Pécsett aztán várt minket a tejjel-mézzel folyó kánaán, a mama mindig kitett magáért. Sütiben a szilveszterke, a suhajda és a kókuszgolyó (mindig magozott meggyel a közepén) mindig elkészült. Fokhagymás májat is mindig csinált, marhamájból, zsíron sütve, irdatlan mennyiségű fokhagymával, melegen sóba-vízbe krumplival ettük, hidegen a zsírját friss fehér kenyérre kenve, májszeleteket ráhalmozva, mennyei. A tesómnak szintén zsírban sült csirke készült, mert nem szerette a májat. Érdekes, hogy említettem az alföldi szálat, mégis, nem mamánál emlékszem a tipikus alföldi ételekre, hanem Apánál.



No de kanyarodjunk vissza a nagyszülőkhöz. Mami anyai nagymamám, budafoki sváb család második lánygyereke, aki a háborút a belvárosban, egy dunaparti lakásban bekkelte végig. Azt kell mondjam, ezek az évek abszolút hatással voltak a későbbiekre, a konyha terén is. Mami mindent felhasznált, nála mindent meg kellett enni. Időnként a már romlott, enyhén zöldes párizsit is :) Nemigen emlékszem, miket főzött, leszámítva a karácsonyi menüt, abból is inkább csak arra, hogy annyira degeszre ettem magam minden év december 25-én, hogy szabályosan rosszullettem. Sütött viszont jókat, kevert tésztákat, palacsintát, utólag összerakva valószínűleg nem öregkorára lett édesszájú, hanem mindig is az lehetett. Papi, aki Mami második férje, pótnagypapa, ő pedig remek barackos gombócot tudott.



Sári mama pedig anyai nagyapám felesége, úgyis mint Majosi mama. Ő belvárosi lány, a hetedik kerületi zsidónegyedben született református. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a zsidó ételek emiatt megjelentek nála is. Vagy csak hajlamos vagyok azt hinni? Az biztos, hogy Sári mama remek zsidótojást tudott csinálni, káposztalevesben (azóta megtudtam, hogy korhelylevesnek hívják) és rakott káposztában is verhetetlen. Sőt, tőle származik a zöldborsós hús is! Az emlékek az Üllői útra és a majosi hétvégi ház kertjébe is elvisznek.



És hát persze a szüleim. Anya elég jó a konyhában, tulajdonképpen bármit megcsinál, és mindent jól. Azt hiszem, nagyon változatos konyhát vitt (visz? azt nem tudom, most mi otthon a helyzet, ez egy másik történet, de nemigen járok haza). Nem sajnálta sem az időt, sem a pénzt. Hogy csak néhányat említsek: aranygaluska, vadas, hortobágyi húsos palacsinta, rakott túrós palacsinta. A hortobágyiról annyit, hogy volt olyan néhány év, hogy Apa és a keresztapám egy évben egyszer kiment a lovira, mi meg olyankor mindig hortobágyit ettünk :) Azt kell mondjam, Anya mellett tanultam meg a főzés alapjait. Szerencsére engedte is, hogy a konyhában sertepertéljünk. Apa is a kezébe vette időnként a főzőkanalat. Ragulevest és frankfurtit például csakis ő tudott igazit főzni. Általában előző este már megfőzte, és ilyenkor egyértelmű volt, hogy egy kis salátás tányért csurig szedve moeska eljátssza a meós szerepét :) Amit még hozzá kapcsolok, az esti " összedobok egy rántottát" esete. Haha. Először is leszelt néhány szelet füstölt szalonnát, aztán hagymát dobott rá, aztán jöttek a variációk, attól függően, hogy mi volt otthon. Kolbász, paradicsom-paprika, sajt, egy kis maradék sültkrumpli, főtt borsó. Ezzel a művelettel el is volt egy-másfél órát a tűzhely előtt, mi addigra vagy megvacsoráztunk, vagy megvártuk, de akkor követeltük a " rántottája" szétosztását. Visszakanyarodva az alföldi vonalra: apa isteni jó öregtarhonyát tudott, időnként nyúlból, galambhúsból is, ha küldtek a rokonok.



Az biztos, hogy szinte csupa jó emlék fűz a családi tűzhelyekhez (a hidegre fagyasztott rezgős tejbegrízt leszámítva), és még adósa is vagyok néhányuknak egy csomó étel elkészítésével. Most Anya egyik receptjét írom le. Telefonos segítséget kértem hozzá, másnap felhívott, hogy egyrészt sikerült-e, másrészt hogy elmesélje, neki is kedve támadt megfőzni. Máris érdemes volt nekilátni.



Tojással töltött hús



Hozzávalók:





  • 2 szelet marhafelsál




  • 1 kis fej hagyma




  • 1 paradicsom




  • fél paprika




  • 2 főtt tojás




  • só, bors, pirospaprika




  • mustár (sima és dijoni vegyesen)




  • kis olaj




  • néhány fogpiszkáló




  • tejföl




Először feltettem a tojásokat főni, hogy jó kemény tojás legyen a végeredmény. Az olajon megpároltam a kis kockákra vágott hagymát, majd lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, és beledobtam a kockázott paradicsomot, paprikát. Amíg a hagyma párolódott, folpack alatt kiklopfoltam a hússzeleteket, szép vékonyra, arra is figyelve, hogy majd beleférjen egy kemény tojás. A hússzeletek egyik oldalát sóztam, borsoztam, a másikat (ez lett belül) pedig megkentem sima és dijoni mustárral, nem kell tőle sajnálni, nagyon jó ízt ad neki. A mustárt tetejére szórtam további sót és borsot, természetesen frissen őröltet, majd a szelet húsra raktam egy kemény tojást, és fogpiszkálóval összetűztem, hogy szépen egyben maradjon. A pörköltalapra raktam őket, alájuk öntöttem egy kis vizet, sóztam a levét, és puhára főztem a húsokat1. A végén tejföllel lazítottam a szaftot. Főtt tésztával tálaltam, de sóba-vízbe krumplival is jó.



2 személyes adag



1 Annyi csalást követtem el, hogy idő híján kuktában főttek a husik, így a végén a húsokat kihalászva kicsit be kellett forralni a szaftot. Ha van ideje az ember lányának, inkább főzze meg rendesen.

2007. november 2., péntek

Hagyományos krumplisaláta


Szóval Vörösvár megajándékozott engem egy irdatlan nagy kuktával. Tuti, rozsdamentes acél, a kerámialapos tűzhely is szeretni fogja. Hogy gyorsan ki is próbáljam, vizualizáltam egy klasszikus, hagymás salátalében készült krumplisalátát. Itt mindjárt kapcsolódok a nosztalgiahónaphoz is, nálunk ez tipikus karácsonyi étel, Szenteste a süllő és a kolbásszal tölött karaj mellé dukál a krumplisaláta, a franciasaláta, és a majonézes krumpi, ami szintén az ecetes változatból készül. Van egy emlékem még, ami ide kapcsolódik: 89-ben, amikor Romániában igyekeztek megtörni Causescu rémuralmát, ülök a konyhában, pucolom a héjában főtt krumplit a fent és lent említett salátához, és kérdezem, hol van apa. Anya mondja, hogy elment tartós élelmiszert vinni az a romániai magyaroknak. Azóta a legtöbb esetben, ha a héjában főtt krumplit pucolom, eszembe jut ez a dolog.



Hozzávalók:





  • 10 kis szem krumpli




  • egy kis vagy egy fél nagy fej vöröshagyma




  • 2 evőkanál 20%-os ecet









  • 4-5 evőkanál cukor




A krumplit beletettem a kuktába, felöntöttem 3 centi vízzel, lecsuktam, és forrni tettem. Amikor sípolni kezdett a kukta, lehalkítottam, és 10 percet főztem, majd kinyitottam a kukta tetejét. Közben elkészítettem a salátalét: az ecetet felöntöttem vízzel, majd belekavartam a sót és a cukrot. Itt igazából a kóstolgatás segít csak, ne csípje a torkomat az ecet, ne legyen ízetlen sem, én igyekeztem sósabbra keverni a lét, mert a krumpli csak felvesz majd a sóból. A hagymát negyedbe, majd vékony szeletekre vágtam, belekevertem a salátalébe.



Amikor a kukta ledobta a tetejét (lefelé természetesen, senki nem sérült meg :), kiborítottam a tartalmát, és épp csak annyira hagytam hűlni, hogy ne égesse szét a kezemet a kolompár. Ekkor nekiláttam megpucoválni őket, mert így jön le legjobban a héja. A tojásvágó jó segítségemre volt a felkarikázásban, és már lehetett is a kész salátalébe pakolni egyesével a krumplikarikákat.



Jó egy napig hagytam állni, és PF lett. Pont Fasza, amilyennek lennie kell.

2007. november 1., csütörtök

Duplaparadicsomos-duplasajtos minifarfalle


Az úgy kezdődött, hogy a négynapos ünnep előtti napom kicsit stresszesebb lett, mint amennyit elbírok. Még összefutottam Vörösvárral, akitől megkapam a szülinapi ajándékomat, egy hiperszuper rozsdamentes kuktát (erről később bővebben), aztán hazakúsztam, és csak néztem ki a fejemből. Valakit leküldtem a boltba, pedig ő egyvégtében harmincvalahány órát dolgozott, de gondoltam, ráfér egy kis friss levegő :) És mivel az erőmön kívül az agyamat is kölcsönadtam valahova, kijelentettem, hogy a pirosbetűs munkaszüneti napon mi bizony valamiféle paradicsomos tésztát fogunk enni, erre fussa, többre nem. A hámozottparadicsom-konzerven kívül még rendeltem mozzarellát is, és szerencsére két csomaggal jött haza, így született meg az ötlet, hogy menjen a tésztára is belőle.



Hozzávalók:





  • 2 doboz hámozottparadicsom-konzerv




  • 1 nagy fej hagyma




  • 3 gerezd fokhagyma




  • 8 aszalt paradicsom




  • 1 csomag mini mozzarella




  • reszelt parmezán




  • só, bazsalikom, majoranna, kis olivaolaj, pici cukor




  • 15 dkg mini farfalle




Az aszalt aradicsomokat nagyobb kockákra vagdaltam, minden szeletet 6-8 darabra, majd egy müzlistálban felöntöttem olivaolajjal, melléraktam egy gerezd szétnyomott fokhagymát, megszórtam morzsolt bazsalikommal, és majorannával, majd állni hagytam fél órán át. Megpucoltam és apróra kockáztam a hagymát, majd az aszalt paradicsomok alól leöntött (és addigra jól megzamatosodott) olajon megpároltam. Rádobtam a hámozott paradicsomokat, majd mivel egész paradicsomok voltak, a krumplinyomóval kicsit megtörtem az ellenállásukat. Beledobtam az aszalt praadicsomokat, a másik két zúzott fokhagymagerezdet, jól megszórtam bazsalikommal és majorannával, és óvatosan megsóztam, hiszen az aszalt paradicsomok is engednek a sótartalmukból. Jó alaposan beforraltam az egészet fedő nélkül, hogy besűrűsödjön, majd a végén egy pici cukrot dobtam volna vele, ha el nem felejtem, mindenestre ajánlom, mert a paradicsomoktól elég savas lesz a cucc.



Valamikor eközben feltettem a mini farfallékat főni, majd természetesen leszűrtem. A mini mozzarellákat háromba vagdostam, az asztalhoz készítettem a fagyasztott parmezánnal és a microplane reszelő kíséretében, és lehetett is tálalni. Legközelebbre annyi üzenet magamnak, hogy inkább toljam be az egészet egy mély tálba, és kicsit grillezzem rá a mozzarellát a tetejére, úgy biztosan még jobb lesz.



2 adag lett belőle