2008. január 21., hétfő

Kelkáposztafőzelék


Hozzávalók:



  • 1 kisebb kelkáposzta (30 dkg volt az enyém)

  • 1 nagy fej krumpli

  • 4-5 evőkanál olaj

  • 3-4 evőkanál liszt

  • só, majoranna, őrölt kömény, 2 gerezd fokhagyma, pirospaprika



A kelkáposztát leveleire szedtem, és folyó víz alatt megmostam, és csíkokra vágtam. A krumplit megpucoltam, és nagyobb kockákra vágtam. A kelt és a krumplit annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen nem lepte el, alaposan megsóztam, majorannát szórtam bele jó sokat, és őrölt köményt, és a két gerezd átnyomott fokhagymát. Aztán szépen megfőztem az egészet. Pirospaprikás rántással berántottam, oszt jóvan.



4 adag, Horváth Ilona támogatásával.

2008. január 20., vasárnap

Erdei gombakrémleves


Végül is teljesen normális dolog, hogy az ember elhatározza, hogy kipróbál egy másik fajta tökfőzeléket (mert annyi húst evett Prágában, hogy nem vágyik se két- se négylábúra), és gombakrémlevest főz és kelkáposztafőzeléket. Merthogy a hülye Intersparban nem volt fagyasztott tök, viszont megakadt a szemünk az erdei gombamixen, elsiklottunk az ára fölött, és már tettem is a kosárba. Majdnem kisétáltunk úgy, hogy nem vettünk másodiknak valót, aztán Valaki kibökte, hogy legyen kelkáposztafőzelék, amin én úgy meglepődtem, hogy nem volt időm tiltakozni. Na nem azért, mert nem szeretjük, hanem azért, mert sosem főztem még, és nem is tipikus vasárnapi ebéd. De maradjunk egyelőre a levesnél.



Hozzávalók:





  • 60 dkg fagyasztott erdei gombamix




  • 1 hagyma




  • 1 dl tejföl




  • 3 evőkanál olaj




  • só, bors, petrezselyem, biovegeta




  • 1 csapott evőkanál liszt




Az olajon az apróra vágott hagymát alaposan megpároltam, már-már barnára pirítottam. Ráöntöttem a gombát, folyamatosan kevergetve addig pároltam, amíg kétharmadára-felére estek össze a gombák. Ekkor felöntöttem annyi vízzel, ami jól ellepte (de nem nagyon), sóztam, borsoztam, biovegetáztam, és így megfőztem a gombákat. Letrmixoltam a levest, majd a tejfölben elkevertem a lisztet, hideg vizet adtam hozzá, és a forró levesbe kevertem. Rottyant, petrezselymeztem, és készen voltunk.



4 szűkös, 3 bővebb adag. Saját kútfő.

2008. január 13., vasárnap

Sütőtökös-túrós rakott tészta


Tipikus meglátni és megszeretni étel volt ez nekem, pénteken találtam Rossa Melánál az eredetit, és már mentem is a piacra sütőtökért :) És hát valami frenetikusan jó lett. Magamtól sosenem kevertem volna össze a sütőtököt túróval, de fokhagymával sem. Persze nem sikerült lekövetni a receptet, mert rosszul emlékeztem, és jórészt Valaki követte el :-)



Hozzávalók:





  • 1 kisebb sütőtök (az enyém pucolás előtt 1,1 kg volt)




  • 1 közepes fej hagyma




  • 3+2 gerezd fokhagyma




  • 25 dkg túró




  • 2 evőkanál krémsajt (snidlinges volt)




  • 25 dkg fodros nagykocka tészta




  • 1 dl tejföl




  • valami olasz fűszerkeverék (oregano, bazsalikom, petrezselyem, bors stb)




  • só, bors, kicsi olaj




A sütőtököt meghámozzuk, felezzük, kivájjuk a magjait, és kb 3X3 cm-es kockákra vágjuk. Kis víz aláöntésével, sóval megszórva párolni tesszük, forrástól számítva kb. 5 perc alatt el is éri az atomjaira hulló állapotot. Közben a hagymát és 3 fokhagymagerezdet felaprítunk, és pici olajon megpároljuk, majd a leszűrt sütőtökhöz keverjük. Belekeverjük a túrót és a krémsajtot is, sózzuk, borsozzuk, zöldfűszerekkel ízesítjük, és belenyomunk még két fokhagymagerezdet, és alaposan elkeverjük.



Közben persze kifőzzük a tésztát is. Egy jénait vékonyan kiolajozunk, és rétegezni kedjük a cuccot, én a masszával fejeztem be, és kicsit megkentem tejföllel a tetejét. 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, a jénai tetejével együtt, légkeverve sült 10 percet, majd feltekertem 190 fokra, és további 6 percet sütöttem, ekkor már a teteje nélkül.



4 adag

2008. január 12., szombat

Suhajda


A tesóm csinálta meg a múltkor a suhajdát, én meg gondoltam, hogy biztos mind megeszik, mire mi odaérünk. Aztán még volt belőle pár, mikor odaértünk a vadassal, és éreztem, hogy nekem is ki kell próbálni. Ez egy igazi nosztalgia-recept, a pécsi mama készítette el nekünk minden egyes alkalommal, amikor lementünk hozzájuk a hétvégére - nyáron egy-két hétre. Volt még mellé kókuszgolyó és szilveszterke is (alul barna, felül fehér és középen lukas, baracklekvárral összeragasztott kicsi linzerkarika). A suhajda nem egy bonyolult dolog, gyakorlatilag kicsit kell kevergetni a dolgokat, meg összemelegíteni, aztán mignonpapírba pakolni, és behűteni. Tegnap osztatlan sikert aratott.



Hozzávalók:





  • 25 dkg margarin (úgyis, mint egy kockaráma :)




  • 8 dkg kakaópor




  • 18 dkg porcukor + 20 dkg cukor (ez vajon miért nem porcukor?)




  • 20 dkg dió




  • 1/2 dl tej




  • kis rum (esetleg rumaroma)




  • magozott meggy




  • 24 db papírkapszli




Először is lecsepegtettem kb. egy fél üvegnyi magozott meggyet. Aztán megcsináltam a csokiszószt: felolvasztottam a margarint, majd belekevertem a kakaóport és a 18 dkg porcukrot. Igyekeztem innentől melegen tartani, amikor már nem akarta az igazságot, és sűrű volt, én bizony nyomtam bele egy kis rumot ide is :) Harmadjára jött a diós cucc: a dióba kevertem a 20 dkg cukrot, a fél deci tejet és rumot ide is. Aztán jött a pakolás: mignonpapír híján muffinpapírt pakoltam a muffinformákba, aztán minden papperbe 1 evőkanálnyi csokiszószt, majd 2 teáskanálnyi diós cuccot, 2-3 szem meggyet (inkább 3 legyen), és a végén lecsorgattam a tetejét csokiszósszal ismét. A hűtőbe mentek összedermedni. Fénykép nem készült, de a nővérkémnél megtekinthető.

2008. január 7., hétfő

Besamelmártás


Ez egy olyan alapmártás, amit mindenkinek érdemes ismernie. A csőben sült dolgok ebben sülnek (csak miért hívják vajon csőben sültnek?), a dubarry-hoz ez a mártás kell, de egy sajtszósz alapja is lehet, szóval a felhasználási lehetősége igen széleskörű, vagymi. És hát bolondítani is lehet, attól függően, hogy mivé fejlődik a kezünk alatt.



Hozzávalók:





  • 5 dkg vaj




  • 4 evőkanál liszt




  • 4 dl tej









A vajat felolvasztjuk (de nem sütjük), majd a liszttel rántást készítünk, és fehéredésig kevergetjük. Felengedjük a tejjel (én innen kézi habverővel szoktam folytatni), folyamatosan keverbe forrásba hozzuk, és legalább 5 percig tovább keverve hagyjuk besűrűsödni. Sózzuk, és kész is az alap.



Innen lehet bonyolítani, borssal, szerecsendióval, egy tojás sárgájával, reszelt sajttal, ahogy tetszik. Az arányokon változtatva lehet a mártás sűrűbb vagy hígabb.

2008. január 5., szombat

Vadas


A vadas az egyik nagy kedvencem. Gyerekkoromban az volt a szokás, hogy akinek szülinapja volt, az mondhatta meg, hogy mit főzzön az Anya. Én gyakran vadast kértem. Mindig saját készítésű krokettel ettük, de szeretem a menzás spagettitésztás változatot is, a zsemlegombócot viszont annyira nem. Évek óta készülök elkérni a családi receptet, és kipróbálni, mostanra sikerült. Szerencsére kiderült, hogy e szerint a vadas kétnapi főznivaló, így nem veszem észre, hogy pepecs :)



Hozzávalók:





  • 80 dkg - 1 kg marhafelsál




  • 2-2 nagy, vastag sárga és fehérrépa (szerintem a sárga akár lehet eggyel több)




  • 2 közepes vöröshagyma




  • 5+2 gerezd fokhagyma




  • 10-12 szem bors




  • 3-4 babérlevél




  • 5-6 citromkarika




  • olaj




  • 1 doboz tejföl




  • 3-4 evőkanál mustár




  • 5-7 evőkanál liszt




  • 6-8 evőkanál cukor




1. nap: a húst egy jó nagy fazékban a borssal, babérlevéllel, sóval és jó sok vízzel feltettem főni. Felforrás után csak gyöngyözni hagytam, ezt két óráig. A két óra végefelé megpucoltam a zöldségeket, a répákat karikáztam, a hagymát félbevágtam, a fokhagymát egyben hagytam, és ezeket mind a hús mellé küldtem. További 1,5-2 órán keresztül hagytam főni a cuccot, amikor a húst jónak találtam, belekarikáztam a citromot, a hideg kőre tettem, és éjszakára otthagytam.



2. nap: a cuccot (eddig mondjuk hívhatnám levesnek) langyosodásig melegítettem, deszkára szedtem a husit további felhasználásig, a levest pedig átszűrtem (a citromkarikák, borsok és babérlevelek a kukában végezték). Botmixerrel pépesítettem a zöldségeket - itt érdemes még akkor turmixolni, amikor még nincs benne az összes lé, egyszerűbb. Utána forrásba hoztam a vadasra egyre inkább emlékeztető illatú lét, közben pedig olajon megkaramellizáltam a cukrot, belenyomtam további két fokhagymagerezdet, ebbe kevertem 5 evőkanál lisztet (majd kétségbeestem, hogy mi ez a kemény izé), hideg vízzel igyekeztem eldolgozni, majd az egészet a lébe zuttyantottam. Már itt láttam, hogy a botmixernek újra dolgoznia kell majd :) A tejfölbe kevertem a mustárt és a 2 evőkanál lisztet, felengedtem hideg vízzel, és szintén a lébe öntöttem. Átturmixoltam az egészet, összeforraltam, és készen is voltunk :)) Ma tésztával ettük.



6 adag, a nővérem keresztanyjának receptje alapján

2008. január 3., csütörtök

Gasztroálom

Tegnap még a munkából hazaindulás előtt rápillantottam a közös kis gyűjtőoldalunkra, és megnéztem néhány bejegyzést. Többek között doktorpepper zserbós golyóit. És ez olyannyira felcsigázta a fantáziámat, hogy 1. elhatároztam, hogy nekem is meg kell csinálnom a hétvégén, 2. egész álló éjjel azt álmodtam, hogy épp csinálom. És nem akart sikerülni, elcsesztem a csokibevonatot (tejszínt tettem bele), meg kevés lett a massza, persze, abból meg kihagytam a diót... Szóval édes álmokat álmodtam :)