Szóval Vörösvár megajándékozott engem egy irdatlan nagy kuktával. Tuti, rozsdamentes acél, a kerámialapos tűzhely is szeretni fogja. Hogy gyorsan ki is próbáljam, vizualizáltam egy klasszikus, hagymás salátalében készült krumplisalátát. Itt mindjárt kapcsolódok a nosztalgiahónaphoz is, nálunk ez tipikus karácsonyi étel, Szenteste a süllő és a kolbásszal tölött karaj mellé dukál a krumplisaláta, a franciasaláta, és a majonézes krumpi, ami szintén az ecetes változatból készül. Van egy emlékem még, ami ide kapcsolódik: 89-ben, amikor Romániában igyekeztek megtörni Causescu rémuralmát, ülök a konyhában, pucolom a héjában főtt krumplit a fent és lent említett salátához, és kérdezem, hol van apa. Anya mondja, hogy elment tartós élelmiszert vinni az a romániai magyaroknak. Azóta a legtöbb esetben, ha a héjában főtt krumplit pucolom, eszembe jut ez a dolog.
Hozzávalók:
10 kis szem krumpli
egy kis vagy egy fél nagy fej vöröshagyma
2 evőkanál 20%-os ecet
só
4-5 evőkanál cukor
A krumplit beletettem a kuktába, felöntöttem 3 centi vízzel, lecsuktam, és forrni tettem. Amikor sípolni kezdett a kukta, lehalkítottam, és 10 percet főztem, majd kinyitottam a kukta tetejét. Közben elkészítettem a salátalét: az ecetet felöntöttem vízzel, majd belekavartam a sót és a cukrot. Itt igazából a kóstolgatás segít csak, ne csípje a torkomat az ecet, ne legyen ízetlen sem, én igyekeztem sósabbra keverni a lét, mert a krumpli csak felvesz majd a sóból. A hagymát negyedbe, majd vékony szeletekre vágtam, belekevertem a salátalébe.
Amikor a kukta ledobta a tetejét (lefelé természetesen, senki nem sérült meg :), kiborítottam a tartalmát, és épp csak annyira hagytam hűlni, hogy ne égesse szét a kezemet a kolompár. Ekkor nekiláttam megpucoválni őket, mert így jön le legjobban a héja. A tojásvágó jó segítségemre volt a felkarikázásban, és már lehetett is a kész salátalébe pakolni egyesével a krumplikarikákat.
Jó egy napig hagytam állni, és PF lett. Pont Fasza, amilyennek lennie kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése