Azaz egy estém a Gudelben. Reményeim szerint nem az utolsó. Kaptam ugyanis szülinapomra egy ajándékutalványt, amellyel részt vehettem az egyik főzőtanfolyamukon. Idejében érdeklődtem, még a nyáron, hogy milyen lehetőségek vannak (gyümölcsös, husis, ünnepi készülődős). Töprengtem, majd úgy döntöttem, elmegyek a lehető legelsőre, és ha tetszik, és megéri az árát, még esetleg elmehetek ugye idén kettőre :)
És tegnap volt a nagy nap, a gyümölcsös tanfolyam. Egész nap vártam, mint a télapót. Hatra kellett menni, nemsokára jött a séfünk (később kettő, majd ismét egy lett belőle), betereltek minket, beöltöztünk otthonkába, szakácssapkába, kezet mostunk, és már jött is a sok tanulnivaló. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe papírt vinni, az első 3 perc után kaptam elő a tollamat és kunyeráltam papírt, és körmölni kezdtem, ez így is maradt a következő 3,5 órában, csak addig tettem le a tollat, amikor libamájat meg lazacot, esetleg túrómousse-t, meg hasonló retteneteket kellett kóstolnunk, mindet gyümölccsel, természetesen. Hehe. Nagyon sokat tanultam, nyilván alapvetően a gyümölcsök felhasználási és elkészítési lehetőségeiről, sokféle szószt csináltak nekünk és kóstoltunk, de okosodtam libamájsütésben, szűzpecsenyetöltésben, ízpárosításokban, fú. És alázatban. Nem sztárséfkedett egyik " oktatónk" sem, nem titkolták a trükköket, nagyszerűek voltak. Októberben ugyanott, megéri a pénzét. Végülis a Gundelben vacsoráztam, és tanultam is :)
Ráadásul ráéreztem szokásomhoz híven valamire, az első óra elteltével odafordultam a mellettem állóhoz, és megkérdeztem, hogy nincs-e konyhablogja véletlen. És van neki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése