2008. június 14., szombat

Fokhagymás laposkenyér - VKF! XVI.


Egybecsengenek a dolgok. Az epres-mascarponés csokitorta elfogyasztása után újralapoztuk családilag a noviúj Nigellát, és kiválasztottuk a következő receptet, amit majd ki kell próbálni. El is határoztam, hogy ez már így lesz mindig, amikor megcsinálok egy receptet belőle, kiválasztom/kiválasztjuk a következőt, szerintem ez vicces :) Szerdán meg ültem a cégem felügyeleti szervénél egy rettentő izgalmas megbeszélésen, és jobb dolgom nem lévén törtem a fejem a piknikes VKF-fordulón. Valami olyat szerettem volna, ami kapcsán egyáltalán nem kell foglalkozni a hűtéssel, az macera, mi van, ha mégis olyan meleg van, hogy megromlik ésatöbbi. És akkor lassan beúszott a szemem elé a kiválasztott recept, egyből melléképzeltem a kísérőket is, gyorsan lejegyzeteltem (akinek nincsen esze, legyen notesze), és kicsit odafigyeltem az iparágam aktuális eseményeire.



Hozzávalók:





  • 65 dkg liszt




  • 1,5 dkg friss élesztő (meg mégy egy mikrohangyányi szárított)




  • 5 evőkanál olivaolaj + további hasonló mennyiség a fokhagymás kenőhöz




  • 1 evőkanál só




  • 4 dl meleg víz




  • 5 fej fokhagyma




  • maroknyi petrezselyemlevél




  • továbbá kedv szerint olivabogyó, aszalt paradicsom, ilyen sajt, olyan izé, esetleg egy üveg rozé :)




190 fokra előmelegítettem a sütőt, közben levágtam a fokhagymafejek tetejét egy picit, hogy még egyben maradjanak, de hiányozzon minden gerezdből egy kicsi. Egyesével alufólianégyzetekre ültettem őket, kb. 1-1 evőkanál olivaolajat kaptak a tetejükre, majd becsomagoltam őket úgy, hogy ne legyen szorosan rajtuk az alufólia, de az rendesen zárjon. Ergo, hogy a saját gőzükben főjenek-süljenek. A csomagokat 45 percig sütöttem, majd kibontottam, és hűlni hagytam. Amikor kihűltek, kinyomkodtam őket, egyenesen az aprítógépbe, egyúttal utánuk hajítottam a petrezselymet, pépesítettem, majd olivaolajjal higítottam. Elvileg folyós állagot kellett volna kapjak, ámde közben elfogyott az olaj (dráma!), így inkább kenhető lett.



Aztán nekiláttam a kenyértésztának. A meleg vízbe morzsoltam az élesztőt (tulajdonképpen beleejtettem az egészet az első morzsoló mozdulat után, utána a vízben próbáltam szétnyomkodni, nagyon gusztusos, hát így jár, akinek terhességi bénasági hormonjai vannak). Ebbe belemértem az 5 evőkanál olivaolajat, egyre szebben nézett ki a dolog... Egy másik tálban összekevertem a lisztet a sóval, ekkor mondjuk még csak fél kiló liszt volt, később vált teljesen egyértelművé, hogy valami baj van az arányokkal. Na szóval, a meleg vizes cucchoz kezdtem dolgozni a lisztet, természetesen a kézimixer dagasztókarja dolgozott, nem az enyém. A tészta pillanatok alatt összeállt, enyhén folyós állagúra, így még 15 deka lisztet adogattam lassan hozzá, mire elérte a Nigella által előírt puha, de masszív állagot. Őszintén szólva, a liszt hozzákanalazgatása közben aggódni kezdtem, hogy túl tömör lesz, ez így nem fog megkelni, ezért kerestem porélesztőt a szekrényben, és még abból is szórtam hozzá kicsit, tényleg nem sokat. A végül összeállt tésztát az olivaolajjal kikent kelesztőtálba tettem, megforgattam benne a tésztát magát, hogy mindenhol érje az olaj, majd egy éjszakára a hűtőbe raktam.



Reggel első utam a hűtőhöz vezetett, kivettem a kelesztőtálat, és csak hagytam szobahőmérsékleten dolgozni. Amíg megittam a kávémat, elolvastam a híreket, gasztroblogokat, szóval kb. egy óra alatt gyönyörűen megkelt. 200 fokra kapcsoltam be a sütőt, aztán kiborítottam a tésztát a tálból, kettévágtam, és otthagytam 10 percre. Sütőpapírt vágtam a legnagyobb tepsibe és a sütőrácsra, majd a cipókat széthúzgáltam rajtuk, hogy szögletesforma alakot öltsenek. További 25 perc kelesztés után az öt kis ujjammal megluggattam őket, majd megkentem a fokhagymás krémmel, a két kenyeret egyszerre tettem a sütőbe, légkeveréssel (190 fokra lejjebb véve a fűtést). 20 perc alatt megsültek.



Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem piknikezni voltunk tegnap, hanem egy kerti partin (itt is boldog szülinapot az egyévesnek :) Így a felszerelés egy részét megtaláltam a vendéglátó konyháján. Így hát hagytam a kenyereket langyosra hűlni, és már lehetett is indulni. Egymás tetejére raktam őket, bedobtam a táskámba egy tisztességesebb üveg, jó minőségű olivabogyót, és egy üveg olajban ázó aszalt paradicsomot. Valódi pikniknél ezen kívül még kb. két tálkára és egy fél csomag szalvétára lett volna szükség, esetleg műanyag tányérokra. Ha nagyon ki akarnánk rúgni a hámból, akkor kecskesajtra, egy üveg roséra, poharakra.



Nigella Fokhagymás és petrezselymes laposkenyerek c. receptje alapján (Hogyan váljunk házi istennőkké)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése