A zöldbabgulyás az egyik olyan étel, amit gyerekkoromban állítottam, hogy nem szeretek, de legalábbis mondtam anyámnak, hogy ne főzze már olyan gyakran. De szerettem közben. Olyan nyári étel nekem, a Balatonon ettük sokat, bő lére engedve, kaprosan.
Hozzávalók:
40 dkg sertés vagy pulykahús
2 hagyma
50 dkg zöldbab (én a sárgát szeretem)
1 doboz tejföl
2-3 teáskanál liszt
olaj, só, bors, pirospaprika
esetleg paradicsom, paprika
kapor
A hagymát kis olajon megpárolom, majd lehúzom a tűzről és megpaprikázom. Rádobom a kisebb kockákra vágott húst, felöntöm egy kis vízzel, sózom, borsozom, ha van otthon, beledobok egy paradicsomot és egy fél paprikát, majd hagyom főni.
Amikor már majdnem megfőtt a pörköltalap, ráborítom a zöldbabot, és felengedem annyi vízzel, amennyi épp ellepi, szükség esetén utánasózom. Ha összefőttek, elkészítem a tejfölből, lisztből és hideg vízből álló habarást, és folyamatos kevergetés mellett a forró gulyáshoz csurgatom. Felforralom, adok hozzá jó sok kaprot, és már lehet is tálalni. Fehér kenyérrel kínálom, az asztlanál még lehet ecettel és/vagy kristálycukorral ízesíteni.
4 adag. Ismereteim szerint anyám találmánya. Aki ennek ellenkezőjét állítja, most szóljon, vagy hallgasson örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése