2009. január 13., kedd

Gondűző


Nemisbéka kérdezte tőlem még tavaly, hogy mi az, amitől jobb kedvre derülök.



Stabilnak mondható barétom a nutella. Csak úgy, kiskanállal. De ehhez csak akkor nyúlok, ha nagy a baj, ráadásul mivel a pasim nem szereti a mogyorót, nagyon csúnyán néz a nutellára, így felőle bármit összeehetek, de nutellát nem. Viszont pontosan tudja, hogy ha én nutelláért sírok, annak oka van, és akkor szabad. A nutellásüveg egyébként el is van itthon dugva, persze tudom, hogy hova dugja, mindig ugyanoda :)



Kevésbé súlyos, de kritikus esetekben jól tud jönni egy mojito, gintonic vagy rumoskóla is, télen pedig természetesen a forralt bor, erről most egy ideig még lemondok. Még kevésbé súlyos esetben beérem egy jó tejeskávéval.



A mindennapokban a többi barátocskáim változnak. Hol a pilóta keksz, hol a túró rudi, a vaníliás karika, narancsos étcsoki vagy chillis csoki kerül előtérbe. Néha pedig csinálok magamnak egy bögre maci kávét, beülök a sarokba és elkortyolom. Mert az nekem jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése