Itt és moest

A narancskonyha aludni tér (itt marad, de nem folytatódik), itt és moest néven találtok meg ezen az oldalon.

Parmezános rudak (teljes kiőrlésű verzió)

Nemisbékánál leltem ezt a receptet év elején, át is alakítottam feszt IR baráttá. Mondjuk nem ördöngősség, a liszt egy részét lecserélem teljes kiőrlésűre, és meg is vagyunk. Sajnos javarészt teljes kiőrlésű lisztet kell tartalmaznia, és valljuk be, ez sok sütit élvezhetetlenné tesz. Aki azt állítja, pont olyan finom egy teljes kiőrlésű kakaóscsiga, kalács, whatever, az vagy hazudik, vagy festi magát. Jelen esetben viszont a parmezán elnyomja a jellegzetes egészséges :) (szar) ízt, a ricotta pedig feljavítja a porózus állagot. Az egymásra találásunk óta jónéhányszor sütöttem már, és nemcsak magamat vagy a gyerekeimet, de az ismerőseimet is mind be lehetett csapni ezzel a változattal. Egy baja van, túl hamar elfogy.

Hozzávalók:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 
• 10 dkg sima liszt
• 25 dkg ricotta
• 25 dkg puha vaj
• 1+1 tojás
• 5+5 dkg reszelt parmezán sajt
• 1 teáskanál só

A sütőt bekapcsoltam 180 fokra

A liszteket, sót, ricottát, puha vajat, egy tojást és 5 dkg parmezánt a robotgép táljába mértem és zúgattam kicsit a motort. Lisztezett felületre borítottam a majdnemtésztát, nekem kellett hozzá még egy kevés liszt, amikor összeállítottam már kézzel a tésztát. 

A tésztagombócomat kisodortam 3-5 mm vastagra, megkentem a második, felvert tojással és megszórtam a második 5 dkg parmezánnal. Majd a recés szélű derelyevágómmal szépen felszabdaltam csíkokra. Szilikonlappal bélelt tepsibe rakosgattam át, és betoltam a felmelegedett sütőbe. 15 perc alatt (per tepsi természetesen) szép pirosasra sültek. 

Cukkinis lasagne

Egy ismerősöm fotóján láttam meg egy képet a cukkinis lasagne-ról, és éreztem, hogy ő és a kis családom egymásnak vannak teremtve. Van az a béna kacsa mese Terkáról és a zöldségekről, amikor kimegy a piacra az anyukájával, és találkozik a zöldségekkel, akiknek minden álma, hogy levesben vagy főzelékben végezzék. Kábé így lehetett ez a lasagne, akinek nagy álma volt moeséknél a (kopott, csorba) lapos tányéron végezni. A béna kacsa bevezetőt követően, a karantén 54. napján, mentálisan kifacsarodva úgy érzem, jobb lenne  ha inkább csak recepteket írnék, vagy még azt se. Lehet elég lesz, ha csak sütök-főzök csendesen. (Most úgy látjuk, hogy a gyerekek idén már nem mennek iskolába, a nyár is úszni látszik, augusztusra várják a Covid-19 következő hullámát, hát se jókedvű, se optimista nem vagyok ma este). Amúgy le is fotóztam a telómmal, de az haldoklásnak indult, és már nem tudok róla képet feltölteni.

Hozzávalók 6 nagy adaghoz:

• 5 kisebb cukkini
• 5-7 gerezd fokhagyma
• kevés olívaolaj
• só, bors
• 2 doboz natúr mascarpone vagy annak utánzata vagy camping sajt vagy ricotta, ki mit talál
• legalább 5 dkg parmezán
• lasagnetészta (nekem most vegyesen volt spenótos és sima)
• 3 evőkanál tejföl
• 1 dl tejszín
• reszelt sajt a tetejére

A cukkinikat megmostam, a végüket levágtam, nem hámoztam, majd robotgéppel lereszeltem. Az olívaolajon megfuttattam az átnyomott fokhagymákat, majd hozzáadtam a reszelt cukkinit. Sóztamm, borsoztam. Az elején rövid ideig lefedve (amíg kiereszti a levét), majd fedő nélkül (amíg el is párologja) pároltam. Ha marad az alján egy kevés folyadék, az nem baj, majd a lasagnetészta felszívja. A kész cukkinihez kevertem a krémsajtot és a parmezánt.

Ekkor elkezdtem rétegezni. Először is a tejszínt beleöntöttem a tepsi aljába, arra tettem egy réteg tésztát. Erre rákanalaztam a cukkinis elegy harmadát, majd tészta - cukkini - tészta - cukkini - tészta. Azaz tésztával zártam a sort. Megkentem 15 %-os tejföllel, vagyis creme fraiche-el, és jól megszórtam reszelt sajttal, esetünkben épp light ementáli volt a hűtőben. 180 fokos sütőbe toltam, és addig sütöttem, míg szép pirosas lett az egész sajttető.

Piláf maradék sült csirkéből

Mindig nézegettem a kajás magazinokban, hogy a piláf milyen egy jó dolog, lehet csinálni maradék sült húsból, de nekünk olyan nem szokott lenni. Na de most, hogy előre tervezünk menüt két hétre a nagy karanténozásban! Szépen beterveztem, hogy A nap sült csirkecomb, B nap piláf, és megsütöttem A napon dupla adagot. Aztán szörcsölni kezdtem a Good Food magazinokat, amiből van nálam elfekvőben 1,5 évadnyi, amikor megszorulok ötletileg, elő szoktam őket venni. 5 piláfrecept alapján megállapítottam, hogy lehet ezt amúgy nem maradékból is, hanem frissből (sőt), hogy lehet rizses vagy bulguros, lehet paradicsomos vagy édeskésebb, szóval kábé bármilyen. Aztán megalkottam a sajátomat, így. Ízvilágát tekintve kicsit keletiesre vettem, de állagra pedig picit olyan lett, mint az Arany János utca sarki legjobb gyrososnál a török rizs, ami szintén bulgurból van, mint az enyém. Az maga a zsenialitás. Mármint a jól eltalált török rizs, de az én piláfom is egészen jó.

Hozzávalók 4 adaghoz:

• 4 sült csirkecomb (2 alsó, 2 felső) csontjáról leszedve, falatnyi darabkákra vágva
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagyobb fej vöröshagyma
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• fél piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva
• egy kis bögre bulgur
• kicsit kevesebb, mint kétszerannyi víz, mint bulgur
• 2 evőkanálnyi háromszoros paradicsomsűrítmény
• só, őrölt koriander és őrölt római kömény

A sültcsirkéket kicsontoztam, felaprítottam.

Az olajon megpároltam nagyjából a kockázott hagymát, majd belenyomtam a fokhagymát és hozzáadtam a kaliforniai paprikát. 1 percig együtt pirítottam az egészet, majd hozzáadtam a koriandert és a római köményt. Hozzáöntöttem a bulgurt, vizet, belekevertem a sűrített paradiccsomot, tettem bele sót, és hagytam, hogy forrásba jöjjön. Ekkor beleszórtam a húsfalatkákat, és lehalkítottam. Fedő alatt 15 perc alatt készre főztem. 

Mézes krémes

A sok IRbarát szuperegészséges receptet fel kell már lazítani egy igazi kalória és szénhidrátbombával :) Nálunk karácsonykor és húsvétkor készült gyerekkoromban a mézes krémes, és bár én nem szeretem a mézet, a mézes krémesért ölni tudnék :) olyan ez, mint a később felfedezett zserbó, egyszerűen isteni és abbahagyhatatlan. És brutális. Ez a Mézes krémes Baba néni módra (nagymamám testvére), ezt meg kell említsem az ő emlékére gondolva. Ez nem ám a bolti lap lekvárral kenve, de nem ám, szép fehér vékony lapok szép fehér krémmel, maga a csoda!

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 2 csipet szódabikarbóna
• 4 evőkanál méz
• 2 egész tojás
• 4 evőkanál tejföl

Hozzávalók a krémhez (főzni): 

• 4 dl tej
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál liszt
• 2 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás fehérje habbá verve
• csipet só

Hozzávalók a krémhez (keverni):

• 20 dkg puha vaj
• 10 dkg cukor

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, a kapott masszát 4 részre osztjuk. Én mérleggel szoktam, jobb biztosra menni. A kisebb tésztagombócokat szép vékony lapokra nyújtjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírra téve, a tepsi hátlapján (!) 5-6 perc alatt megsütjük. Épp csak picit kezdjen barnulni a széle. A tepsi hátuljáról szép ügyesen le lehet csúsztatni a lapot egy lapos felületre, és ott hagyni kihűlni.

A krém egy részét főzni, egy részét keverni, habosítani kell, aztán a kettőt összekeverni. 

A főzős részhez a tejet tegyük fel melegedni, majd a tojás sárgáját, cukrot, vaníliás cukrot és a lisztet keverjük össze, ehhez adjunk néhány evőkanálnyit a melegedő tejből, majd ezt zuttyantsuk a tejhez. Kis lángon (!), folyamtosan keverve (!), preferáltan habverővel keverve hozzuk lassan forrásba, vigyázva, hogy a tojás ne ugorjon össze. Tegyük félre hűlni. Amikor már maximum picit langyos a pudingszerű krém, a két tojásfehérjét verjük keményre a csipet sóval, majd óvatosan forgassuk hozzá a krémhez.

A keverős részhez a puha vajat habosítsuk ki a cukorral, majd óvatosan keverjük ezt is hozzá a fenti főzött krémhez.

Ezután jöhet a rétegezés, a lapokat szépen be kell tölteni a krémmel, a tetejére is jusson belőle rendesen. Ekkor vegyünk erőt magunkon, és két napra tegyük hideg helyre, hogy a lapok be tudjanak puhulni a krémtől. Ekkor vágjuk le a szélét, titokban kóstolgassuk el, majd szeleteljük fel a mézes krémesünket, néhánnyal kínáljuk meg barátainkat és üzletfeleinket, a babérokat is arassuk le egyúttal. 

Teljes kiőrlésű kifli

A karanténban mindenki süt, kivéve aki nem. Aki nem süt, az is hős, ezt szeretném leszögezni! Ki kell bírni a mindent is, az otthonlétet, a home office-t, a távoktatást, a bezártságot, a távolságtartást, a pánikot, mindent. Ki hogy éli túl, én a konyhában élem túl, bár plexiüveget még nem szereltem fel, mint a boltokban a pénztárnál, de ott a nappalitól elválasztó konyhapult, mindenki láthassa, anya főz, süt, békén kell hagyni. Nekem liszt és élesztő is jutott, nemhiába okultam a háborúról sokat mesélő nagymamámtól, idejekorán nekiálltam feltölteni az élelmiszerraktárakat. Egy szónak is száz a vége, itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kiflit sütni. A gugli a Streetkitchen receptjét hajította elém, ki is próbáltuk abban a formájában, jött ma az ötlet, hogy teljes kiőrlésűnek is meg kellene próbálni, én is ehessek belőle. És lőn! Szerénytelenül kijelenthetem, remek lett!

Hozzávalók:

• 28 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg sima fehérliszt
• 2 teáskanál búzasikér
• 1 zacskó porélesztő
• 1 dkg cukor (az élesztő "megeszi" állítólag)
• 60 ml tejszín
• 160 ml meleg víz
• 4 dkg puha vaj
• 1 teáskanál só
• továbbá tej és olvasztott vaj a lekenéshez

A liszteket, sikért, élesztőt és a cukrot a tálba mértem, elkezdtem hozzáadni a folyadékokat és dagasztani. Beletettem a puha vajat is, és amikor elkezdett összeállni a tészta, akkor tettem hozzá a sót. Szépen bedagasztotta nekem a KA úgy 8 perc alatt, ekkor letakartam, és 40 percet kelesztettem. 

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A viszonylag jól megkelt tésztát enyhén lisztezett felületre borítottam és gombóccá formáltam, majd elkezdtem kerek koronggá nyújtani. Amikor jó vékony lett, éles késsel 8-ba vágtam a tésztakört a sugár mentén, és a kapott cikkeket félrehúzkodtam. 1-1 cikket fogtam mindig, még rányújtottam egyet, hogy _tényleg_ vékonyak legyenek, és a szélesebbik végétől elkezdtem őket szorosan feltekerni a csúcsuk felé. Így szép kis kifliket formáltam, ezeket szilikonlapra sorakoztattam. 15 percig hagytam őket újrakelni, aztán lekentem tejjel, majd a sütőbe toltam őket 15 percre. Ekkor kivettem a tepsit, és olvasztott sós vajjal újra lekentem, majd további 2 percre újra visszatettem őket a sütőbe. Ekkor lettek készen, már csak azt kellett megvárni, hogy egy kicsit hűljenek, mielőtt befaltuk volna a remek kifliket.

Ha jól akartok szórakozni, vagy megnézni, hogy formáz a Streetkitchenes leánka kifliket, nézzétek meg ott az eredeti videót.

Egyszerű teljes kiőrlésű cipó

A cipó esetemben a kenyér formájára utal, semmiképp nem arra, hogy nem felel meg összetevőit tekintve a teljes kiőrlésű kenyér követelményeinek. Inzulinrezisztenciában is bátran fogyasztható, ráadásul egyszerű és finom is, pláne frissen sütve. Idő, az kell hozzá persze, mint minden kelt tésztához, de karantén idején simán működik, hogy reggeli után pikkpakk belemérem a gépem táljába (3 perc), ő eldagasztja, amíg én megiszom a második kávém, aztán a kenyér keleget magában, aztán megformázom (2 perc), végül lekenem vízzel és sütőbe rakom (1 perc). Frissen sütve még melegen, puha vajjal megkenve abbahagyhatatlan, ez esetben ne akarjuk számolni a szénhidrátokat, se a kalóriát...

Hozzávalók: 

• 40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy 20 dkg tk rozsliszt és 20 dkg tk búzaliszt
• 10 dkg sima fehérliszt (nekem BL55 van)
• 2 púpozott teáskanál búzasikér
• 1 csomag szárított élesztő
• 2 teáskanál cukor (enélkül is működik, de nekem szebbek-jobbak lettek a cukorral)
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy púpozott teáskanál só
• kb. 3 dl meleg víz (néha picit kevesebb is elég)

Gyakorlagilag annyi a dolgom, hogy a fenti hozzávalókat ebben a sorrendben belemérem a tálba, aztán dagasztás indul (god bless Kitchen Aid forever), 8-10 percig küzd, ha kevés a víz, icipicit pótolom, ha túlhigítottam, még egy evőkanál liszttel megküldöm. Amikor szépen bedagasztotta kis barátunk a tésztát, átteszem a kelesztőtálba (ez el is hagyható, szépen megkelne az a másikban is, de akkor minek van tupperes drága kelesztőtálam, ha nem használom?). Szóval rácsukom a fedelét, és nem hiszem el, hogy amikor lerúgta magáról, addigra a kenyér megkelt :) nem, még hagyom kelni, nem, nem kel túl ez a tészta, eddig még egyszer sem tette. Na de, ha már jó nagyra megnőtt és jó szellős a kenyértészta, akkor lisztezett felületre borítom, kicsit megpaskolom, és cipó/kenyér formára formázom. Sütőpapírral bélelt ovális vagy kerek jénai tálba bele is teszem, és 2-3-4 helyen egy éles késsel bevágom. Lefedem egy tiszta konyharuhával, és ismét a duplájára hagyom nőni. Amikor már jónak látom szinte, bekapcsolom a sütőt 200-210 fokra, és a sütőbe tevés előtt a kenyérkémet jó alaposan lekenem vízzel (ettől lesz ropogós a héja). 30-35 perc alatt készre sütöm.