2007. október 21., vasárnap

Fehérboros nyúlragu


Évek óta szerettem volna ismét nyulat enni. Nálunk ugyanis viszonylag gyakori vendég volt otthon a nyúl, pörköltnek, vadasnak, öregtarhonyának elkészítve. Aztán a múltkor kiintegetett fél kiló nyúlcombfilé a hűtőpultból valamelyik hiperben, és végre cselekedni kellett. Egy hosszú hétvége pedig igen alkalmas valami komoly dolog elkészíésére. Egyébként jórészt Valaki követte el, én csak a kukta szerepét játszottam. Például az aszalt paradicsommal ismerkedtem (úgy nézem, jó barátok leszünk).



Hozzávalók:





  • 50 dkg nyúlcomb




  • 3 szelet bacon




  • 1 nagy fej hagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 20 dkg gomba




  • 4 kis fej paradicsom




  • 6 db aszalt paradicsom




  • 1,5-2 dl száraz fehérbor (most cserszegi fűszeres)




  • 1,5-2 dl húslé




  • fél csomó petrezselyem




  • só, bors, tárkony, bazsalikom




  • 3 evőkanál olivaolaj




  • igény esetén a tálaláshoz egy kis tejföl




Először megismerkedtem az aszalt paradicsommal. Az eredeti recept egyáltalán nem említett ilyesmit, de az nem baj. Fogtam az aszalt paradicsomokat, egy müzlistálba pakoltam őket, leöntöttem az olivaolajjal, rászeleteltem egy gerezd fokhagymát, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal. Ebben állt kb. félórát.



Innen második szám második személyben, jó? :) A húst kisebb szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és az aszalt paradicsom alól kiöntött olajban, a félbevágott baconszeletekkel fehéredésig átsütjük. Kihalásszuk egy tányérra, és dolgozunk tovább a lábosban. Az apró kockákra vágott hagymát megpároljuk, majd belenyomjuk a másik fokhagymát, hozzáadjuk a szélesebb szeletekre vágott gombát és a gerezdekre szeletelt paradicsomot, valamint az aszalt paradicsomot. Ezt 3-4 percig pároljuk, majd visszatesszük a húsokat, felöntjuk a borral és a húslével, szórunk bele tárkonyt és petrezselymet, szükség esetén még egy kis sót (vigyázat, az aszalt paradicsom tud jó sós lenni, amit ázáskor szépen ki is dob magából), és fél órát (vagy amíg a nyuszik megpuhulnak) lassú tűzön főzzük. Addigra igen szép sűrű szósz lesz rajta. Közben főzünk egy jó adag rizst, és lehet is tálalni. Aki úgy szeretné, az asztalnál tejföllel finomíthatja. Nekünk egy kicsit savas lett talán a szósz, a paradicsom és a bor miatt egy nagyon pici cukrot elviselt volna valószínűleg.



3-4 adag, a recept alapja a receptbazárból származik




2007. október 20., szombat

Sóska


Mondom tegnap Valakinek, hogy gondolkodjon már el rajta, mit enne. Ma reggel kiböki, hogy sóskát enne :) Én azt hittem, valami húsosat választ, esetleg levest vagy tésztát, de nem, sóskát. Nem akadály, a mélyhűtőben figyelt fagyasztva, kivételesen krumpli is van itthon, úgyhogy hajrá.



Hozzávalók:





  • olaj




  • 3 púpozott fakanál liszt




  • 1 csomag mélyhűtött (kiolvaszott) sóska




  • tej




  • cukor, só




  • továbbá főtt tojás és krumpli




Először a tojásokat raktam fel főni, hideg vízben, ahogy kell. Forrás után 15 percig rotyogtattam, majd csorgattam rá a hideg vizet. Aztán krumplit pucoltam ,szám szerint 6 kis krumplit, kockákra vágtam, és sós vízben tettem fel főni. És végül nekiláttam magának a sóskának. Az olajat felmelegítettem, rá a lisztet, világosbarna rántást készítettem belőle. Lehúztam a tűzről, hozzáadtam a kiolvasztott sóskát, egy kis tejet, és igyekeztem csomómentesre elkeverni. Aztán visszaraktam a tűzre, és utánaküldtem még tejet. Sóztam, cukroztam, még cukroztam, még sóztam, hagytam, hogy szépen összeforrjon.



A tányérokon nyolcba vágtam a tojásokat, szedtem mellé krumplit, és nyakonöntöttem a sóskával.

2007. október 14., vasárnap

Öngyilkossági kísérlet


Készülök a tupperwarés hozzászólásra, épp képeket gyűjtök. Addig is itt egy viccesmókás kép, ha jól sejtem, tupperes a citromfacsaró :)




2007. október 13., szombat

Francia beszerzés


Nem, nem utaztam sehova :) Épp csak francia napok vannak az Auchanban (katalógus 10. oldalától). Kéksapkás lányok kóstoltattak camembert-t, fűszervajat, kéksajtot, mindhárom igen meggyőző volt, és teljesen jó áron. A rokfortot csak azért hagytam ott, mert pontosan tudom, hogy nem fogyna el ennyi minden, mivel az én Valakim nem eszik semmi gyanús-penészest. A napraforgót nem az Auchanból hoztam, ajiba kaptam tegnap :)




2007. október 12., péntek

Tejbegríz


Aznap este, hogy hazajöttünk Görögországból, muszáj volt valami meleget és egyben húsmenteset enni. Ráadásul nem volt itthon " semmi" . Viszont tartós tejet és grízt találtam. Főztem tehát tejbegrízt.



Hozzávalók:



  • 5 dl tej

  • 4 v. 5 evőkanál gríz (függően attól, hogy ki milyen sűrűre szereti)

  • 2 evőkanál cukor

  • 1 csomag vaníliás cukor



A tejet alacsony lángon feltettem főni, majd beleszórtam a grízt és a cukrot plusz a vaníliás cukrot. Ha benéztem volna a hűtőbe, láttam volna, hogy van ott citrom, és szépen reszeltem volna bele citromhéjat is (talán akkor a vaníliás cukor elhagyásával). Szép lassan felforraltam, közben gyakran kevergetve, majd hagytam kicsit kihűlni. Mivel kakaópor nincs az albérleti minimálfelszerelésben (és azóta sem vettem), lekvárral ettük. Én sárgabarackkal, Valaki eperrel.



Tényleg, említettem már az új kedvencemet? Bourbon vaníliás cukor. Isteni.

2007. október 10., szerda

Válóok


moes a DonPepés tonhalsaláta evése közben kimegy a konyhába, majd visszetér a szobába, és azt mondja a gépét bújó pasinának: - Hűha, Baba, baj van!



a pasija három és fél perc után felnéz és megkérdezi: - Mi baj?



moes bevallja: - Nincs itthon hagyma.



pasija: - Elválok!!!



:)

2007. október 6., szombat

Zorba konyhája


Avagy gasztrobeszámoló Görögországból. A képek megtévesztőek egyébként, nem csak ittunk, ettünk is :)



Például majdnem minden helyen és minden alkalommal ettünk tzatzikit. A végén már félő volt, hogy tzatzikimérgezést kapunk. Így kipróbálhattunk mindenféle tzatzikit, fokhagymásabbat, kapormenteset, kaprosat. Egy biztos, hogy nem salátaként eszik, mint én eddig hittem, hanem szigorúan előételként, finom kukoricás kenyérrel tálalva. Ettünk egyébként görögsalátát is, ezt valahogy nem sikerült megörökíteni. No és ez sem úgy néz ki, mint eddig gondoltam, sokkal kevésbé szofisztikált. A paradicsom bazi nagyra van vágva, a lilahagyma is nagyobbra, mint gondoltam eddig. És a feta egyáltalán nincs felkockázva, csak rávágnak egy szelettel, kis zöldfűszer rá, aztán csókolom. A tzatziki hátterében a görög kőbányai világos, a Mythos látható (sokkal jobb ám, mint a kőbányaink). Ahogy a görögsalátát, úgy a főételeket sem sikerült valahogy megörökíteni, pedig mindenféléket kipróbáltunk. Húsundoritiszt is kaptam a végére.






Helyi bort minden étteremben lehet kapni, és majdnem mindenhol ilyen fémbögrében szolgálják föl. Az egészen jó asztali bortól a kerítésszaggatóig többfélét próbáltunk... Vizet egyébként majdnem mindenhol adnak automatikusan, kérdés az, hogy ezért automatikusan felszámolnak-e fél örót fejenként, vagy ajiba adják a csapvizet.






Ittunk frappét is, mégse hagyható ki, ha már ott jár az ember lánya. A fiúknak nem nyerte el a tetszését, úgy kell nekik. Azért ha őszinte akarok lenni, én is jobban szeretem a csíkos kávét a Vianban :)









És ha már kávészekció, a kedvenccé vált kávézónk Cafe au lait-je, amit a pösze pincérő csak Ollénak ejtett :) A bögréket sajnos nem sikerült meglovasítani :(









Voltunk piacon is Athénban. Megállapítottuk, hogy az ÁNTSZ-vizsgát nem biztos, hogy megugrotta volna a piac, de sebaj. A lógó csirkés, birkafejes, csigás, tengeriherkentyűs képektől megkímélem a T. olvasót, mutatok viszont olivásat. Egyébként szőlőt szereztünk be a piacon rendszeresen, isteni jó szőlőt, édeset, sárgát, magnélkülit.






Végül, egy bazsalikomos kép. Döbbenet, hogy mennyi helyen láttunk csak úgy bazsalikomot, az egyik útmenti kis benzinkúton félszobányi kiterjedésben burjánzottak.