Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Nos, nem Váncza sütőporral készült, viszont az ő süteményeskönyvükből. Ki akartam végezni a kamraszekrény ősrégi maradványait (aszalt gyümölcsök, keserűcsoki), kerestem egy püspökkenyér-receptet. Elméletileg biztos ebből is van családi változat, meg tojásfehérjegyilkos, nekem most gyorsabb volt fellépni a galériára egy szakácskönyvért. És a klasszikus a segítségemre is sietett.
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 15 dkg cukor
- 15 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/2 csomag bourbon vaníliás cukor
- 6 dkg vágott dió (bátran mehet belőle több is)
- 8 szem aszalt barack
- 6 szem aszalt szilva
- 8 dkg darabolt keserűcsoki
- 1 marék aszalt vörösáfonya
A cukrot két egész tojással és két tojássárgájával 2-3 percig verettem a kézimixerrel. Fakanállal hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot. Belekevertem az aszalt gyümölcsöket, csokit és a diót, végül felvertem habnak a két tojásfehérjét, és óvatosan beleforgattam a masszába. Margarinnal kikent, kilisztezett őzgerincformába öntöttem, és 160 fokon jó sokáig (kb. 50 perc) sütöttem. Tűpróba, persze.
A Váncza-féle "A mi süteményeskönyvünk"-ből a recept alapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése