2007. március 29., csütörtök

Vigyázz, kész, főzz III. - Sonkás párnák


Előrebocsájtom, nem vagyok nagy barátja a leveles tésztának, a pékségben kizáró ok, ha csak olyan kakaóscsiga van, aki pedig igen jó barátom.



A harmadik forduló kiírásakor nem sokat törtem a fejem, hogy mi legyen a Vendégváró falatok pályaművem, gondoltam épp itt az ideje, hogy revansot vegyek a múltkor kudarcba fulladt töltelékes nevezettemen, és jól megcsináljam. Továbbra is az én titkom marad azonban (na jó, Fakanálnak elárultam), hogy mi az ami töltött is meg vendégváró falat is. A hetem ugyanis kicsit fullosra sikerült, ezért valami nagyon gyorsan elkészíthetőre tereltem kutatásaim epicentrumát, ez mondjuk nem sérti a kiírást, szerencsére. Leemeltem a polcról a kedvenc szakácskönyvsorozatom egyik tagját, a Négy alapíz szakácskönyve - sós címűt, és további három perc alatt meg is voltunk. Egy sonkás, tehát húsvéthoz kapcsolható, ámde leveles tésztás aprósütit. Ezzel avattam én fel a tesómék új konyháját, akár közös pályaműnek is tekinthető :)



Hozzávalók





  • fél kg fagyasztott leveles tészta




  • 15 dkg főtt, füstölt sonka




  • 1-2 evőkanál tejföl




  • bors




  • 1 tojás kis tejjel felverve




A leveles tésztát kiengedtem szobahőmérsékletűre, és kicsit lisztezett felületen vékonyra nyújtottam. A sonkát kétszer átdaráltam, majd (fokhagymás)borssal jól megfűszereztem, és a tejföllel elkevertem. Derelyevágóval felszabdaltam a tésztát, kis kupacnyi sonkakrémet tettem mindegyik közepére, majd félbehajtottam őket, és a szélüket összenyomkodtam, így lettek belőlük párnácskák. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a párnákat, jó szellősen, megkentem őket a tejjel felvert tojással, és 200 fokos sütőbe toltam. 12 perc alatt sültek meg. Addigra sajnos elfelejtették, hogy párnáknak indultak, szépen szétnyílt majdnem az összes, de ez nem rontott az élvezeti értékükön. Még nekem is ízlett, aki nem leveles tészta párti.

2007. március 19., hétfő

Currys zöldségkrémleves


Eredetileg egy tonhalas kukoricalevest szerettem volna főzni, de a kisboltban csak 700 forintos tonhalkonzerv volt, azt meg kicsit sajnáltam volna levesbe dobni. Így csak egy doboz kukoricával jöttem haza, és gondoltam, valami majd lesz. A valami pedig hamar kialakult, először a fejemben, aztán a lábosban is. Utólag megállapítottam, hogy valami indiait sikerült alkotni :)



Hozzávalók:





  • Fél szál póréhagyma




  • 2 kisebb sárgarépa




  • 1 doboz kukoricakonzerv




  • 3 dl tej




  • 1 zellerszár




  • só, vegyesbors, curry (2 kávéskanál), biovegeta (2 kávéskanál), fahéj, pár csepp lime




  • kicsi olaj




Az olajon a karikázott póréhagymát és a kis kockákra vágott répát megfuttattam. Közben sóztam, biovegetáztam, majd felöntöttem 2,5 dl vízzel, beledobtam a zellerszárat, beleszórtam a curryt és a fahéjat (ebből olyan késhegynyit) és hagytam rotyogni. Amikor a répa már majdnem puha volt, beleöntöttem a kukoricát, és további 5 percig főztem. Leszedtem a tűzről és leturmixoltam az egészet, majd a visszatettem, és felöntöttem a tejjel. Felforraltam, csepegtettem bele egy kis limelét (jézus), és készen is volt.



4 személyes adag

2007. március 18., vasárnap

Rumos kakaó


A tavalyi síelés slágere a forralt bor volt, idén mellészegődött a rumos kakaó. Én csak egyet ittam, de első látásra szerelem volt. Természetesen ki kellett próbálni itthon is, még szerencse, hogy hazafelé befigyelt a kosárkánkba együveg öt öróba kerülő fehérrum.



Hozzávalók:





  • 3 teáskanál cukor




  • 1/2-1 teáskanál kakaópor, a klasszik holland kakaó, csak semmi azonnal oldódós izé




  • 3 dl tej




  • 3 cl fehérrum




A cukrot és a kakaóport kétcseppnyi tejjel kikevertem, majd hozzáadtam a maradékot, és hevülni küldtem. Nem hagytam felforrni, mert nem akartam fölet rá, de jó forróra melegítettem. Átöntöttem egy nagy bögrébe, beleöntöttem a rumot, és már készen is voltunk.



1 személyes adag

2007. március 17., szombat

Ihlet hiányában


Igazából nem ihletem nincs főzni, hanem... hétköznap nem főzök, egy személynek minek, és bőven elvagyok a hevenyészetten összedobott salátavacsorákkal, egy doboz tejföl - egy paprika kombón vagy a szokásos capresén is, ráadásul így a súlyomat is tudom tartani. Hétvégén továbbra is bajban vagyok, még mindig hétvégézünk Valakivel, így azért jóval nehezebb, utazás, két lakás karbantartása, két helyen fellelhető baráti körrel. Borzasztóan kevés az idő főzni. Arról nem beszélve, hogy Valaki szegény megint koplal, így a repertoáromban a főtt krumpli és a rizs szerepel. Régen nem volt olyan társasparti, ahova legalább 2 tepsinyi muffint ne dobtam volna össze, most meg... Egyszerűen nem futja az időmből. Őszintén megvallva már frusztrálódom tőle, hiszen engem a konyha kapcsol ki (nem, nem a mosogatás :)



Pedig van a fejemben sokminden, végre kipróbálni a vadast, nachost is csinálnék (óóó az ausztrál emlékek), kasespetzlét (óóó síelés). Egyszer csak. Remélem mihamarabb. Addig is olvasgatom a Decantert, a konyhás újságokat és a blogokat.

2007. március 10., szombat

Joghurtos salátavacsora


Hozzávalók:





  • 1 nagy uborka




  • 2-3 érett paradicsom




  • fél karalábé




  • 4 újhagymaszár




  • 1 kukoricakonzerv




  • 1 nagy doboz joghurt




  • fűszerek: 2 evőkanál toszkán fűszerkeverék, vegyesbors, só, 1 evőkanál chillis ketchup, 1 kávéskanál valami csípős izé, amit Nemisbékától kaptam




Primőr, primőr, de ez van.



A joghurtba kevertem a fűszereket, hagytam őket kicsit összeérni. A zöldségeket beledaraboltam, beleborítottam a kukoricakonzervet, és jól megkevertem.



Tojást főztünk melléjük, kétféle felvágott volt hozzá, friss magos zsömle, vaj. Pont az ilyen vacsorákat szeretem, jó társaságban.

2007. március 1., csütörtök

Vigyázz, kész, főzz II. - Caprese melegen


Természetesen nekifutottam a gasztrojáték második fordulónak is. Ezúttal titkos töltelékek témában indult a fejtörés, majd a megvalósítás. A nekifutás viszont kétszeres volt, mert az elsőt valahol elbaltáztam, pedig jó ötletnek is tűnt, mutatós is lehetett volna, és már kipróbált recept is. Utána valami egyszerűre vágytam, mondjuk egy egyszemélyes, könnyen összedobható vacsorára. Aztán hamar berémlett, hogy a kedvenc nyári vacsorámat, a caprését akár töltött formában is elő lehet adni, innen már csak egy lépés volt kigondolni, hogy sütőbe vele. Zicher was zicher, meg azért is, mert a gugli a barátom, kerestem egy alapreceptet, amit persze kicsit átalakítottam.



Hozzávalók:





  • 5 közepes paradicsom




  • egy csomag mozzarella




  • friss bazsalikomlevelek




  • só, frissen őrölt bors




A paradicsomok alját levágtam, 3 paradicsom belsejét egy tálba kanalaztam. Hozzájuk adtam a mozzarellát nagyobb darabokra vágva, sóztam, borsoztam, és rúdmixerrel pépesítettem. Beledobtam 4-5 nagyobb levél bazsalikomot, és még egy kicsit turmixoltam, csak annyira, hogy a bazsalikomlevelek még beazonosíthatóak legyenek. Ezzel a krémmel megtöltöttem a paradicsomokat, és olivaolajjal megkent tepsibe sorakoztattam őket (ekkor tehát a " fejükön" álltak). 220 fokos sütőben 15 percig sütöttem őket.



Tapasztalat: legközelebb maximum egy paradicsom belsejét teszem a töltelékbe, ha egyáltalán, mert így nagyon folyós lett.



1 személyes vacsora, a recept alapját a konyhawebről lestem.