Előrebocsájtom, nem vagyok nagy barátja a leveles tésztának, a pékségben kizáró ok, ha csak olyan kakaóscsiga van, aki pedig igen jó barátom.
A harmadik forduló kiírásakor nem sokat törtem a fejem, hogy mi legyen a Vendégváró falatok pályaművem, gondoltam épp itt az ideje, hogy revansot vegyek a múltkor kudarcba fulladt töltelékes nevezettemen, és jól megcsináljam. Továbbra is az én titkom marad azonban (na jó, Fakanálnak elárultam), hogy mi az ami töltött is meg vendégváró falat is. A hetem ugyanis kicsit fullosra sikerült, ezért valami nagyon gyorsan elkészíthetőre tereltem kutatásaim epicentrumát, ez mondjuk nem sérti a kiírást, szerencsére. Leemeltem a polcról a kedvenc szakácskönyvsorozatom egyik tagját, a Négy alapíz szakácskönyve - sós címűt, és további három perc alatt meg is voltunk. Egy sonkás, tehát húsvéthoz kapcsolható, ámde leveles tésztás aprósütit. Ezzel avattam én fel a tesómék új konyháját, akár közös pályaműnek is tekinthető :)
Hozzávalók
fél kg fagyasztott leveles tészta
15 dkg főtt, füstölt sonka
1-2 evőkanál tejföl
bors
1 tojás kis tejjel felverve
A leveles tésztát kiengedtem szobahőmérsékletűre, és kicsit lisztezett felületen vékonyra nyújtottam. A sonkát kétszer átdaráltam, majd (fokhagymás)borssal jól megfűszereztem, és a tejföllel elkevertem. Derelyevágóval felszabdaltam a tésztát, kis kupacnyi sonkakrémet tettem mindegyik közepére, majd félbehajtottam őket, és a szélüket összenyomkodtam, így lettek belőlük párnácskák. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a párnákat, jó szellősen, megkentem őket a tejjel felvert tojással, és 200 fokos sütőbe toltam. 12 perc alatt sültek meg. Addigra sajnos elfelejtették, hogy párnáknak indultak, szépen szétnyílt majdnem az összes, de ez nem rontott az élvezeti értékükön. Még nekem is ízlett, aki nem leveles tészta párti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése