2007. szeptember 29., szombat

Roosevelt önkiszolgáló étterem


Erősen gondolkodtam, hogy a bejegyzést kategóriáját tekintve a lehúzóba vagy a vendéglátóiparba helyezzem el. Próbáltam néhányszor az egységet, kb. annyit tud, mint a honlapja (azaz semmit, legalábbis az én szememben). Büférendszer, iszonyú rossz elrendezés: az emberek szép nagy tálcával a kezükben bolyonganak a rendkívül szűk helyen, nézegetik, hogy mit egyenek, vagy leginkább is azt, hogy mit egyenek annak érdekében, hogy ne fizessenek horror összeget. Az étterem ugyanis kicsit felülárazott, minden étel tízdekája-ja 165 ft, ha pedig szeletes húst eszik az ember, akkor az darabonként plusz 400. Én nem vagyok egy nagyétkű valaki, de még 1000 magyar forint alatt nem úsztam meg, és akkor még az sem biztos, hogy olyan nagyon jót ettem, sőt. Első alkalommal bepróbálkoztam egy spenóttal, vízízű híg zöld szottyot kaptam. A mai majonézes krumplival csak annyi baj volt, hogy a krumpli nem volt megfőve, a majonéz helyett pedig valami ízetlen, elsősorban sótlan tejfölt löttyintettek rá. Nos, engem a szar és drága ételért nem kárpótol a kilátás a Lánchídra.

2007. szeptember 26., szerda

Zöldborsós hús


Ismét álljon itt egy családi recept, úgy látszik, én mostanában nosztalgiázom erősen. Régóta készültem már megfőzni, szombaton úgyis elmentünk a tesómékhoz, ott álltam neki, és a családban osztatan sikert aratott (a tesóm persze ismerte, de a pasijainknak új volt, és a két kis unokahúgom is lelkesen nyomták). Gyakorlatilag egy egytálételről beszélünk, sok húsos-borsós ragu, bő lére eresztve, belefőzött grízgaluskával.



Hozzávalók:





  • 70 dkg pulykafelsőcomb-filé




  • 1 kg zöldborsó




  • 2 kis fej hagyma




  • 3 evőkanál olaj




  • só, bors, pirospaprika, csipetnyi cukor




  • 3 tojás




  • gríz




  • 5 dkg vaj




Az olaj, hagyma, pirospaprika, hús, só, bors kombóból pörköltalapot rittyentettem, és amikor már majdnem főttnek ítéltem a husit, ráborítottam a sok borsót, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, hiszen még a grízgaluskák is kérnek majd inni. Utánsóztam, borsoztam, cukroztam, és hagytam jól összefőni.



Valamikor a folyamat elején látott neki a tesóm a grízgaluskának, családilag nem értünk hozzá, a neten vadászott receptet, aztán nem is lett jó elsőre :) Valami olyat csinált, hogy felverte a tojásfehérjéket habnak, aztán belekeverte a sárgákat és grízt, ez utólag kevésnek bizonyult, a végén a felolvasztott, de már nagyjából kihűtött vajat keverte bele. A hátőben hagyta állni, aztán konstatáltuk, hogy kicsit lágy lett a dolog, kevés a gríz, de már nem volt időnk újra grízezni és azt dagadni hagyni, így nemes egyszerűséggel lisztet szórtunk bele, ízre tökéletes lett, de azért... Ezúton kérem fel a T. olvasótársakat, hogy ha van bevált grízgaluska receptjük, ne habozzanak velem megosztani, a hozzávaló mennyiségek pontos megjelölésével! Köszönöm.



Egyszóval beleszaggattuk a galuskákat a forrásban lévő lébe, majd késze főztük az egészet.



Jó nagy, 6-7 személyes adag ez. Sári mama fejlesztése.




2007. szeptember 25., kedd

Cukkinifasírt salátával, fokhagymás tejföllel


Ahogy sok más recept, a cukkinifasírté is évek óta várt a sorára, hogy végre a kipróbálandók közül a kipróbáltak közé kerüljön. Valaki anyukája csomagolt a múlt héten mindenféle házi termesztésű zöldségeket, köztük két szép cukkinit, kár lett volna veszni hagyni őket, neki is láttam hát. Egyébként a saláta nagy része is az ő kertjéből való.



Cukkinifasírt:





  • 2 karcsú, de nagyobb cukkini




  • 1 tojás




  • 1 gerezd fokhagyma




  • fél fej hagyma




  • vegete, bors




  • zsemlemorzsa




A cukkiniket megmostam, meghámoztam, ahol kellett, a magos részt eltávolítottam, és nagyobb kockákra vágva, adagonként az aprítógépben " lereszeltem" . Jó alaposan megszórtam vegetával, hogy levet engedjen, majd kifacsartam, hozzáadtam a tojást, áttört fokhagymát, kiskockás hagymát, borsot, további vegetát, és annyi zsemlemorzsát, hogy keményebb fasírt állaga legyen a cuccnak. A problémák itt kezdődtek, hiszen Fakanálnál azt olvasom, hogy " Nem túl forró, nem túl sok zsiradékban - én olajban - süssük szép pirosra a kérgét úgy, hogy lehetőleg a belseje is átsüljön." , hát ez leírva igen egyszerű, kivitelezni egy olajban sütésben nem gyakorlottnak nem annyira az. Üzenet magamnak: inkább tovább kell sütni alacsony fokozaton. Egyszóval finom, de középen kissé nyers fasírtokat kaptam :-O Béndzsadzsó vagyok :)



Saláta:





  • 3 fej érett paradicsom




  • fél kígyóuborka




  • mindenféle színű paprikák




  • 1 kis fej lilahagyma




  • fél doboz kukorocakonzerv




  • só, majoranna, bazsalikom (lehettem olyan szemét magammal, hogy nem pakoltam az albérleti cuccba a provanszi fűszerkeveréket???)




  • olivaolaj




Hát ezt nem magyarázom, mindent összeaprítottam, majd fűszereztem, olajoztam, kész.



Fokhagymás tejföl:





  • 2 dl tejföl




  • 3 gerezd fokhagyma




  • vegeta




  • frissen őrölt vegyesbors




Ezt Valaki rakta össze, remek elegyet kevert (mekkmester :), szintén nem részletezem.




2007. szeptember 24., hétfő

Radler


Kis nosztalgia az ausztriai nyaralás után, radler. A szállásadóink egy bicikliútvonalon működtetik családi panziójukat, és amellett, hogy este a la carte kiszolgálásban részesítik az arra tévedőket, napközben sörrel és hidegtállal állnak a túrázók és biciklisek rendelkezésére. Sőt, a kiírás szerint ők egy " radler tankstelle" , azaz radlerkút :) No itt ittunk néhány korsót a sör-limonádé keverékére emlékeztető nedűből. Itthon aztán megtudtuk, ugyanezt előállíthatjuk sör és sprite felhasználásával. A keszthelyi hosszú hétvégén én a magam részéről előnyben részesítettem, lehet belőle sokat inni anélkül, hogy nagyon bután mosolyognék :)



Az előállítása tehát igen egyszerű, bontsunk sört és sprite-ot, fele-fele arányban borítsuk egy pohárba, és mehet arcba be.




2007. szeptember 23., vasárnap

Khm


Enyhe gasztromélypont. Egyrészt, a hétfőn hazahozott (múlt pénteken készült) májpástétomot bennehagytuk az autóban, aztán Valaki az erkélyre száműzte, legjobb ötlet, végül is a nappali csúcshőmérséklet 35 fok mostanában. Másrészt a hétfőn megmelegített Bertolli szósz maradéka is előlmaradt. Hősként viselkedtem, és felszámoltam őket. A májpástétom kellemes csalódást okozott, vagyis inkább a tupperware edényemben csalódtam ismét kellemesen, hát jó szaga nem volt a cuccnak, de nagyon rossz sem. Most mindenesetre jól megérdemelt radleremet kortyolom, azért hányingerem kerekedett az apjó kici penészfoltoktól, valljuk be.



Még azt akartam elmesélni, hogy Spar BIK. Jól bevásároltam, paprika, paradicsom, uborka, sör, virsli, fetasajt, felvágott, zsömle, babámfüle. Kiállom a nemrövid sort, és aztán azt mondja a pénztáros, hogy nem jó kóddal mértem le a paprikát, mert ez nem mittudoménmilyen paprika, hanem sima étkezési, és menjek már vissza. Teszem hozzá, legalább 15-en álltak mögöttem. Még meg is dícsértem magamban a csajt, hogy milyen kedves, spórol nekem. Visszamegyek, kód nincs kiírva. Nagy nehezen megtalálom, lemérem, és láss csodát, pontosan ugyanúgy 199-be kerül az étkezési paprika, mint a nemtudommilyen. Visszamegyek, mondom neki. Aszondja, de nekik a helyes kóddal kell lemérni, mert különben leltárhiány lesz. Hát leszarom aranyoskám bazdmeg, ki kéne rendesen írni az árakat, vagy üzemeltetni egy mérőembert, vagy nem visszaküldeni a kuncsaftot. Jó, nem csinálok botrányt, eddigre 39-en állnak kb. mögöttem. Pakolok a szatyiba, majd hallom az intelligens pénztáros sivítását: itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Vevő hülyén néz. Itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Nem tudom, mi lett a vége az egésznek, de nem csodálom, ha nem tartanak minket vendégszeretőnek bakker. Egy ideig nem kívánok abba a Sparba menni, köszönöm szépen.



Viszont hazajőve kipakoláskor azt látom, hogy Valaki is bevásárolt. Hehe, tele a hűtő. Holnap főzök.

2007. szeptember 22., szombat

Tárkonyos belsőségaprólékleves - VKF IX. előnevezés


Előnevezek, mert elutazásilag távollétben leszek. Ahova megyek, ott van olivamúzeum :)



A belsőséges fordulóról összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy hát izé. Maradjunk annyiban, hogy én megpróbáltam. Végül is, szeretjük a velős kenyeret, a májnál szinte nincs nagyobb kedvencem, egyszer ettem szalontüdőt és az jó volt, emlékeimben élénken él a zúzapörkölt és a szívpörkölt is. Valaki még a pacalt is megszerette felnőttkorára, na én nem vagyok ennyire perverz. A gondolataim folyamatosan egy májas quiche körül jártak, de ugye még mindig albérlet, be kellett volna kéredzkedjek valaki konyhájába, de nem volt energiám megszervezni. Aztán a lelki szemeim előtt megjelent egy vegyes belsőséges aprólékleves, utánaolvasgattam kicsit a neten, és arra jutottam, hogy ezek nem sokban térnek el az én tárkonyos ragulevesemtől. Meg is főztem szinte pont úgy (nem is írom ide, csak belinkelem), ahogy ott le van írva, csak a husi helyett vettem 15 deka csirkezúzát és 20 deka májat, szívvel. Meg azzal a különbséggel, hogy elég sokáig főddögélt a zúza a tárkonyos-hagymás alaplében, de nem és nem akart puha lenni. A leves íze sem lett eltérő karakterű. Annyit okosodtam, hogy 1. nem főzök zúzát a továbbiakban, 2. úgy is lehet tárkonyecetet csinálni, hogy a szárított tárkonyt beleáztatom a sima ecetbe 4-5 órára, 3. a klasszik ragulevesemet felturbózhatom májjal, mert az viszont nagyon finom a levesben.






before after

2007. szeptember 15., szombat

Fodrász felé, félúton


Zsúfolt egy hetem volt, hajazott a régi szingli énemre, minden este valami program. Mondjuk nem is esett rosszul. És ha már nem főzök, legalább eszem rendesen :) Hétfőn a Gundel, szerdán a Bor La Bor, csütörtökön kezdtük nyomni a tortákat, szóval nem éheztem. És hát a péntek estém a fodrászhoz szólított, ami a Kolosy téren van. Valahogy mindig pénteken jutok oda, és mindig éhesen, és a sarkon ott figyel a Kolosy téri sütöde. Hát kérem, fergeteges péksüteményválaszték, a legjobb tökmagos pogácsa, pizzás kifli, kakaóscsiga, gyors és korrekt kiszolgálás. Csoda, hogy be kell térjek minden alkalommal, a fodrász felé, ha nem is félúton?

2007. szeptember 14., péntek

Klasszikus vacsora


Ha már elmaradt tolódik az osztrák beszámoló, elmesélem miket vacsizunk mostanában. Annyira nagyon klasszikus, hogy csak na. A helyi gérobiban vásárolunk, a spar kiesett mindjárt az első alkalommal, annyira prunyó. És a helyi gérobiban igazi jó kiflit lehet kapni, sokszorcsavart, ízes, nem felfújt kiflit. A felvágottak meg igen drágák, eszem megáll, hogy egy normálisan kinéző sonkáért hogy kérhetnek el 3500 forintot, ennyiért lassan libamájat lehet kapni... Úgyhogy marad a sajtos párizsi, középárfolyamon. És akkor a vacsi úgy áll össze, hogy kifli, tea vaj, sajtos párizsi, trappista sajt, esetleg univer majonéz, és paradicsom, paprika. Komolyan, ha citromos teát vagy zacskós tejet innánk hozzá, azt hinném, hogy a nyolcvanas évek végén járunk :-)

2007. szeptember 12., szerda

Két respekt


Nem először voltam a Bor La Bor Pincében, és nem is utoljára. Az étlap magyaros-környékbeliországos, bár csak két oldalnyi étel nagy betűkkel, mégis zavarbaejtő. Odafigyelnek, az ételei mind ízletesek, a boraik jók (bár reggel fájt a fejem), a dizájn nekem tetsző, rendben vagyunk.



Illetve kaptam egy tortát a Csokólia cukrászdából, zacher torta, és mennyei. Nincs közel - XII. ker. Szendrő u. 34. -, de nagyon rendben van. Nem nagyipari sütés, házi hozzávalók, nyamm.

2007. szeptember 11., kedd

Tűzhely


Az új lakást úgy sikerült megvenni, hogy pengén fel van újítva, viszont a csákó elviszi a beépített tűzhelyét. Korrekt, ez volt a megállapodásban. Az elmúlt hetekben, ha bevásárlóközpontban jártunk, meg is néztük mindenhol a kínálatot. Ismerjük a legtöbb olcsó honlapot, satöbbi. Az hamar kialakult, hogy villanysütő plusz kerámialap lesz a megoldás, nem azért, mert a csákónak is az volt, a gázt oda lehetett volna vinni könnyedén. Hanem azért, mert az elmúlt három évben is kerámialapon főztem, és maradéktalanul meg vagyok vele elégedve, két mozdulattal tisztítható, semmi baja. A villanysütő meg alapértelmezett, azóta tudok normálisan sütni, amióta ezt villanyosban gyakorlom, előtte katasztrófa volt majdnem minden. A sütőtől azt vártam még, hogy légkeverjen, ne melegedjen az eleje (csak lesz valamikor gyerekem, ne ott égesse meg magát), kb. ennyi. A kerámialapnál pedig örültem volna egy felül vezérlősnek.



Szóval ismertük már nagyjából a kínálatot, az elvárások minimuma megfogalmazva. Ajánlották, hogy nézzük meg a Kikát is az elektronikai boltok mellett, és tessék. Másodszorra megtaláltuk a tutit. Megmutassam? Na jó. Ez a kerámialapos teteje, ez pedig a sütő. A dolog annyban hendikeppes, hogy kiállítási darab, nyilván attól (is) olcsó. Meg attól is, hogy hiányzik belőle ez-az. Utánanézve az ez-aznak is jól jövünk ki, azokat a véleményeket pedig egyszerűen nem hallgatom meg, mennyire kell vigyázni a kiállítási darabbal (kéretik ilyet nem is kommentelni, a horrorsztorik nem érdekelnek :). Nekem van kiállítási kanapóm is, oszt tök jó. Most lesz vásári tűzhelyem is. Holnap költözik.



Reklám: egyébként 16-án Nightshopping a Kikában, 10% kedvezmény mindenre 18-24 h között.

2007. szeptember 10., hétfő

This is the beginning of a fruitful friendship :)


Azaz egy estém a Gudelben. Reményeim szerint nem az utolsó. Kaptam ugyanis szülinapomra egy ajándékutalványt, amellyel részt vehettem az egyik főzőtanfolyamukon. Idejében érdeklődtem, még a nyáron, hogy milyen lehetőségek vannak (gyümölcsös, husis, ünnepi készülődős). Töprengtem, majd úgy döntöttem, elmegyek a lehető legelsőre, és ha tetszik, és megéri az árát, még esetleg elmehetek ugye idén kettőre :)



És tegnap volt a nagy nap, a gyümölcsös tanfolyam. Egész nap vártam, mint a télapót. Hatra kellett menni, nemsokára jött a séfünk (később kettő, majd ismét egy lett belőle), betereltek minket, beöltöztünk otthonkába, szakácssapkába, kezet mostunk, és már jött is a sok tanulnivaló. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe papírt vinni, az első 3 perc után kaptam elő a tollamat és kunyeráltam papírt, és körmölni kezdtem, ez így is maradt a következő 3,5 órában, csak addig tettem le a tollat, amikor libamájat meg lazacot, esetleg túrómousse-t, meg hasonló retteneteket kellett kóstolnunk, mindet gyümölccsel, természetesen. Hehe. Nagyon sokat tanultam, nyilván alapvetően a gyümölcsök felhasználási és elkészítési lehetőségeiről, sokféle szószt csináltak nekünk és kóstoltunk, de okosodtam libamájsütésben, szűzpecsenyetöltésben, ízpárosításokban, fú. És alázatban. Nem sztárséfkedett egyik " oktatónk" sem, nem titkolták a trükköket, nagyszerűek voltak. Októberben ugyanott, megéri a pénzét. Végülis a Gundelben vacsoráztam, és tanultam is :)



Ráadásul ráéreztem szokásomhoz híven valamire, az első óra elteltével odafordultam a mellettem állóhoz, és megkérdeztem, hogy nincs-e konyhablogja véletlen. És van neki :)

2007. szeptember 9., vasárnap

Zöldségleves


Megjöttünk a nyaralásból, 4 napig tanulmányoztuk az osztrák gasztronómiát, na jó, azért sétáltunk is nagyokat meg nézelődtünk. Mindenesetre a hús-krumpli típusú vacsorák után jól esett valami zöldségesebbet és könnyebbet ebédelni. Tervezek azért beszámolni a nyaralás gasztrorészéről is...



Hozzávalók:





  • kis olaj




  • fél vöröshagyma




  • 1 nagyobb répa




  • fél zeller




  • 4 kelbimbó




  • 1 fehérrépa




  • 3 gomba




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 2 kis paradicsom




  • 1 szárnyasleveskocka




  • bors




  • a tálaláshoz frissen reszelt parmezán




A következő dolgokat egy lábosba szórtam: hagymát kockázva, répát és kelbimbót karikázva, fehérrépát félkarikázva, zellert hasábozva. Nyakonöntöttem egy kis olajjal, és alaposan megfuttattam őket közepes lángon. Amikor már majdnem jónak ítéltem, a félbevágott fokhagymagerezdeket is belehajintottam, fötörtem :) rajta egyet, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, beledobtam a leveskockát és megborsoztam, és hagytam rotyogni. Fedél nélkül, mint az újság, elsősorban azért, mert eltörött a lábosra illő fedőm, amivel meg helyettesíteni szoktam, azt nem igazán szeretem. Na de: amikor már majdnem teljesen puhák voltak a zöldségek, a felszeletelt gombát és nyolcadolt paradicsomokat is beledobtam a levesbe, kis víz, kis só, és készre főztem, innen már nem kellett neki sok. Tálaláskor parmezánt reszeltünk rája. Amúgy spenót volt a második.



2 nagy tányér lett belőle.




2007. szeptember 4., kedd

Sajtos kukoricakrémleves


Hozzávalók:





  • 1 normál doboz konzerv kukorica




  • tej




  • víz




  • egy retro camping sajt egyharmada




  • só, vegyesbors, szerecsendió




A kukoricát egy kis tejjel az aprítógépben nagyjából pürésítettem, majd átkanalaztam egy fazékba. Felöntöttem vízzel és tejjel, nagyjából fele-fele volt a mennyiség (2-2 dl?), megsóztam, frissen malmozva színesborsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Összeforraltam, belenyomtam a camping sajtot, alaposan elkevertem, és készen voltunk.



2 adag, saját fejlesztés.



További retro camping sajtos receptem itt.

2007. szeptember 3., hétfő

VKF VII! - Smarni


Volt fejtörés a VKF újabb fordulója kapcsán is, amikoris egy kiállítás képeit egy nyaralás ízeit lehet felidézni egy post erejéig. Gondolatban végiglátogattam az elmúlt néhány év nyaralós helyszíneit, az asszociációk is jöttek hamar persze. Horvátország - pljeskavica, Szlovénia - halleves (ennek vagy valami hasonlónak még a receptjét elővadásztam), Tisza-tó - töltött paprika, Őrség - slambuc (csak nem fogok az albérletben két emberre slambucot főzni gázon).



De hát mégiscsak, a Balatonon töltöttem 4-18 éves korom között minden nyaramat, az évzáró napjától az évnyitóig, folyamatosan, muszáj olyat választani, ami ehhez kapcsolódik. Nem ettünk ott sem különleges dolgokat, anya és mami főzött, meg persze Gizi, a szomszédasszony. Az, hogy a strandra mentünk volna lángosozni, palacsintázni vagy hekket enni, nemigen fordult elő velünk, gondolom, az anyagiak miatt. Volt olyan viszont, hogy anyám és Gizi sárgabarackos gombócot gyártottak a nyekenyóka kempingasztalon :) Ott voltak aztán a minden hétvégére jutó bográcsozások, halászlé, aratógulyás, paprikás krumpli, öhön (az is slambuc mondjuk), szép idők voltak. Anya meg néha egy jó leves utánra összedobott egy smarnit. Ami lehet, hogy császármorzsa, de anyai ágon a felmenőink svábok, szóval maradjunk a smarni megnevezésnél.



Ma reggel fel is hívtam telefonon ízibe, diktálná már le az autentikus receptet, aztán ezt módosítottam, mert nincs is mérlegem, csak mérőpoharam.



Hozzávalók:





  • 2,5 dl gríz




  • 3 dl tej




  • 3 teáskanál cukor




  • 2 tojás




  • 1 csomag vaníliáscukor




  • 5 dkg margarin




A grízt felöntöttem a tejjel egy mélyebb tálban, és állni hagytam kb. fél órát. A tojásokat kettéválasztottam, és a tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral alaposan kikevertem, a tojásfehérjéket pedig pici sóval nagyjából keményre vertük Valakivel felváltva (basszuskulcs, a kézimixerem valamelyik dobozban van mélyen elcsomagolva). A tejes grízhez kevertem a cukros tojássárgáját, majd beleforgattam a habot. Felolvasztottam egy jó nagy serpenyőben a margarint, majd beleöntöttem az egész masszát, és takarékra téve elkezdtem sütögetni, folyamatos kevergetés mellett. Amikor a massza kezdett sülni, de még igen messze volt a morzsásra eséstől, belém hasított a gondolat, hogy talán anyám ezt két kézzel csinálta, azaz két fakanállal. Innentől már csak türelmesnek kellett lenni, megvárni, míg szétesik a tészta, és jól megpirul.



Mi családilag baracklekvárral ettük a smarnit, a Balatonon rászoktattak minket a plusz porcukorra is.



3 adag



További smarnireceptek:





2007. szeptember 1., szombat

VKF VIII - Chicken jalfrezi


Dombon ülő fűcsomó legyek, ha azt mondom, nem tudtam rögtön a forduló kiírásakor, mivel készülök más bőrébe bújni. A receptért sem kellett messzire mennem, csak felütöttem a nemisbékától kapott Simple Indian Cookery-t, és kedvemre válogathattam kis kedvenceim, az indiai ételek között. Bár a konyhám jól felszerelt (és végre minden a helyére is került :) különleges fűszerek beszerzésére nemigen lett volna időm, hiszen éjt nappallá téve készülök a kiállításra, így maradtam egy sima kis jalfrezinél.






Hozzávalók:





  • 70 dkg csirkemellfilé




  • 2 evőkanál olaj




  • 1 teáskanál őrölt kömény




  • kétkéshegynyi chillipor




  • 1 teáskanál őrölt koriander




  • másfél teáskanál gyömbér




  • 2 teáskanál curry




  • 1 teáskanál só




  • 1 hagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • 1-1 zöld és piros húsú paprika




  • 40 dkg paradicsom




Elkészítés:



Az olajat felforrósítom, rádobom a köményt, és két percig erős lángon pirítom, majd rádobom a negyedkarikára vágott hagymát, zúzott fokhagymát, kockákra vágott paprikát, ekkor megszórtam az őrölt gyömbérrel is, közepes lángon 5 percig kevergettem. Belekerült a curry, a chilli, a koriander és a só, és löttyintettem alá egy kis vizet, ezzel még vagy két percig elfoglaltam a fakanalat :) Rádobtam a csirkekockákat, fehéredésig sütöttem, majd hozzáadtam a szintén kockázott paradicsomot, lefedtem, és negyed óra múlva lezártam a lángot. Közben a rizs is elkészült.



(A recept valójában az Ultimate chicken cookbook-ból való, és még egyszer régesrégen nemisbéka adta közzé az index Konyha-trükkök topikján.)