2007. szeptember 3., hétfő

VKF VII! - Smarni


Volt fejtörés a VKF újabb fordulója kapcsán is, amikoris egy kiállítás képeit egy nyaralás ízeit lehet felidézni egy post erejéig. Gondolatban végiglátogattam az elmúlt néhány év nyaralós helyszíneit, az asszociációk is jöttek hamar persze. Horvátország - pljeskavica, Szlovénia - halleves (ennek vagy valami hasonlónak még a receptjét elővadásztam), Tisza-tó - töltött paprika, Őrség - slambuc (csak nem fogok az albérletben két emberre slambucot főzni gázon).



De hát mégiscsak, a Balatonon töltöttem 4-18 éves korom között minden nyaramat, az évzáró napjától az évnyitóig, folyamatosan, muszáj olyat választani, ami ehhez kapcsolódik. Nem ettünk ott sem különleges dolgokat, anya és mami főzött, meg persze Gizi, a szomszédasszony. Az, hogy a strandra mentünk volna lángosozni, palacsintázni vagy hekket enni, nemigen fordult elő velünk, gondolom, az anyagiak miatt. Volt olyan viszont, hogy anyám és Gizi sárgabarackos gombócot gyártottak a nyekenyóka kempingasztalon :) Ott voltak aztán a minden hétvégére jutó bográcsozások, halászlé, aratógulyás, paprikás krumpli, öhön (az is slambuc mondjuk), szép idők voltak. Anya meg néha egy jó leves utánra összedobott egy smarnit. Ami lehet, hogy császármorzsa, de anyai ágon a felmenőink svábok, szóval maradjunk a smarni megnevezésnél.



Ma reggel fel is hívtam telefonon ízibe, diktálná már le az autentikus receptet, aztán ezt módosítottam, mert nincs is mérlegem, csak mérőpoharam.



Hozzávalók:





  • 2,5 dl gríz




  • 3 dl tej




  • 3 teáskanál cukor




  • 2 tojás




  • 1 csomag vaníliáscukor




  • 5 dkg margarin




A grízt felöntöttem a tejjel egy mélyebb tálban, és állni hagytam kb. fél órát. A tojásokat kettéválasztottam, és a tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral alaposan kikevertem, a tojásfehérjéket pedig pici sóval nagyjából keményre vertük Valakivel felváltva (basszuskulcs, a kézimixerem valamelyik dobozban van mélyen elcsomagolva). A tejes grízhez kevertem a cukros tojássárgáját, majd beleforgattam a habot. Felolvasztottam egy jó nagy serpenyőben a margarint, majd beleöntöttem az egész masszát, és takarékra téve elkezdtem sütögetni, folyamatos kevergetés mellett. Amikor a massza kezdett sülni, de még igen messze volt a morzsásra eséstől, belém hasított a gondolat, hogy talán anyám ezt két kézzel csinálta, azaz két fakanállal. Innentől már csak türelmesnek kellett lenni, megvárni, míg szétesik a tészta, és jól megpirul.



Mi családilag baracklekvárral ettük a smarnit, a Balatonon rászoktattak minket a plusz porcukorra is.



3 adag



További smarnireceptek:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése