2009. június 27., szombat

Barackos-csokoládés torta


Ha már a múlt héten beharangoztam Donna Hayt, akkor álljon itt a post is. Kiválogattam a körtés-csokoládés tortát, a körtét idényjelleggel barackra cserélve, jó csere volt. Igazi édes-ragacsos brownie jellegű sütemény, a fordítónak irgumburgum, hogy a hozzávalóknál kihagyta a tésztához szükséges vaj mennyiségét, kénytelen voltam a megérzéseimre hagyatkozni (kicsit morzsás is lett a tészta, talán ezért). Ha valakinek netán meglenne az angol változat, legyen kedves megnézni és megírni nekem, köszönöm.



Hozzávalók:





  • 5 + 15 dkg vaj




  • 13 + 30 dkg barna cukor




  • 2 evőkanál víz




  • 4 őszibarack




  • 3 tojás




  • 25 dkg liszt




  • 4 g szárított élesztő




  • 4 dkg holland kakaópor




  • 2 evőkanál tej




Az 5 dkg vajat, a 13 dkg barna cukorral és a vízzel összeolvasztottam, és a meghámozott, nagyjából szeletekre vágott barackot 2 percig pároltam.



Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és elkészítettem a tésztát: a 15 dkg vajat habosra kevertem a 30 dkg barna cukorral, majd hozzáütöttem a tojásokat, újra kevertem. A lisztet, élesztőport és a kakaóport is belekevertem, majd két evőkanálnyi tejjel higítottam a tésztát.



A kapcsos tortaformába kanalaztam a barackokat, nyakonöntöttem a maradék cukros-vajas sziruppal, és igyekzetem szépen elrendezni a barackokat (fölösleges :). Igen, félelmetesen nagy mennyiségnek tűnt a szotty, de no worries, a tészta felszívja a jó részét, a többi meg úgyis kifolyik a tortaformából (ejnye), elővigyázatosságból tehát érdemes a sütőrács alá védőfelszerelést (másik tepsi, alufólia, sütőpapír, kinek mi jön be) helyezni. Szóval aztán jöhetett a tészta, amit a barackos szirupra kanalaztam, egyáltalán nem akart elég lenni, a simítgatást feladtam, és reménykedtem, hogy sülés közben csak összenőnek a lyukak, végül is van benne élesztő. A tortaformát az addigra bemelegedett sütőbe toltam, és 50 perc alatt készre sütöttem a süteményemet. Egyébként tényleg összenőtt a tészta, piha. Kivétel után a formában hagytam langyosra hűlni, aztán borítottam csak tálra.



Donna Hay Ízvarázs c. könyvében találtam a receptet (lásd még: Marie Claire)




2009. június 20., szombat

Citromtorta citromsziruppal


A hétvégén két szakácskönyvet is felcsaptam, valami hangzatos süteményt keresve, és valahogy csak a citromos-lime-os vonulat fogott meg mindkettőben. A választás végül Nigellára esett, a süti valahol félúton van a korábban elkészített limeszirupos muffin és a citromos süti között. Donna Haynek a jövő hétig várnia kell, de már kiválasztottam a receptet :)



Hozzávalók a tésztához:





  • 12,5 dkg puha vaj




  • 12,5 dkg kristálycukor (Nigella szerint 17,5)




  • 2 tojás




  • 1 citrom lereszelt héja




  • 17,5 dkg liszt




  • 1 kávéskanál sütőpor




  • 4 evőkanál tej




Hozzávalók a sziruphoz:





  • 2 kisebb vagy 1 nagyobb citrom leve




  • 10 dkg porcukor*




A puha vajat a cukorral habosra vertem, majd belekevertem a tojást és a citromhéjat, újra verettem a masszát. Hozzáadtam a sütőporos lisztet és a tejet is, és készre kevertem a tésztát. A kisebbik teflonos gyümölcskenyérformába simítottam a tésztát, majd 180 fokra előmelegítet sütőben 30 perc alatt megsütöttem.



Közben a porcukrot összekevertem a citrom kifacsart levével, és lassan összeolvasztottam. Amikor a süti megsült, egy kínai evőpálcával megszurkáltam a tésztát, aztán pedig igyekeztem a lukakba folyatni a szirupot, de az sem zavart, ha oldalra folyt, a tészta végül úgyis felszívta. Így, szirupostól hagytam egészen kihűlni a formában, utána borítottam csak ki.



Nigella Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvében találtam a receptet



* annak ellenére is csak 10 dkg porcukrot tettem bele, hogy a recept 100 dkg-ot ír :) (nyilvánvaló fordítási hiba)




2009. június 16., kedd

Piros lap a biochefnek


Kitaláltam magamnak, hogy kicsi szervezetnek, aki épp szokik hozzá az ízekhez, ételekhez, biozöldséget, biogyümölcsöt adok. Először a Sparban vettem meg azt a néhány dolgot, amit ehetett, illetve anyósomtól kaptunk saját gesztenyét. Aztán ahogy egyre többfélét kaphatott a fiam, más megoldás után kellett nézni (ráadásul a Sparban 700 Ft-ba kezdett kerülni 4 db bioalma). Képbe került a biochef nevű online módon is működő biobolt. Lehet rendelni, másnap vagy szombaton (rendelt dologtól függően) kihozzák, " szinte ingyen" , 600 Ft-ért. Az első alkalommal minden rendben ment, másnap megkaptam az egyébként friss és szép árut. A többi esetben (még háromszor próbálkoztam, mert kitartó vagyok (és lusta biopiacolni)), szóval a többi esetben napokat kellett várnom, volt, hogy el is felejtették komplettó a rendelést, volt, hogy " csak" 4 napot késett a cucc. Részemről ez nem egy biginning of a bjútiful frendsip, végeztem velük, soha többet nem rendelek onnan, és meg is írtam nekik egy levélben, hogy a barátaimnak is jól el fogom ezt mesélni. Ja, a panaszos levélre basztak válaszolni (finom vagyok és nőies).



Ne rendeljetek semmit a biocheftől!!!

2009. június 15., hétfő

Sült kacsacomb pikáns meggymártással


Mintha Lajos Mari tudta volna a lapzártakor, hogy június elején nem is lesz olyan meleg, így jól beleírt egy - számomra legalábbis - inkább télies kacsasültet. Én meg elkövettem a szokásost, még csak véletlenül sem egyeznek teljesen a dolgok, kacsamell helyett combbal, cseresznye helyett meggyel dolgoztam, de azt kell mondjam, nem vált az ebédünk kárára, sőt. És akkor még az is megesett, hogy a kisült kacsazsír jól megdermedt a hűtőben, reggel találtam egy zsömlét, és dőzsöltem :)



Hozzávalók a sülthöz:





  • 3 kacsacomb




  • 1 evőkanál olaj




  • 2 fej újfokhagyma




  • só, bors




Hozzávalók a mártáshoz:





  • 2 evőkanál cukor




  • 1 dl vörösbor




  • 80 dkg magozott meggy (nem befőtt!)




  • 1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg




  • diónyi frissen reszelt gyömbér




  • késhegynyi cayenne bors (annak, aki szereti a csípőset)




  • csipet só




  • 1 dl hideg víz




  • 1 púpozott evőkanál étkezési keményítő




A kacsacombokat (átnéztem, kitokoztam), megmostam és megszárítottam, a bőrét rombusz irányban bevagdostam. A nem bőrös oldalát sóztam és borsoztam, aztán egy nagy jénaiba tettem az olajat, és a bőrös felükkel lefelé közepes lángon néhány percig olvasztgattam a zsírt. Amikor színesedni kezdtek, megfordítottam őket, és még kb. 2 percig elősütöttem. Mellétettem a nagyjából összevágott újfokhagymát, és alufüliával letakarva betettem a sütőbe 210 fokra, 40 percre.



A mártáshoz a cukrot megkaramellizáltam, majd felöntöttem a vörösborral (gyorsan hátra kell lépni, mert felcsapnak az indulatok). Amikor a cukor elolvadt a borban, beletettem a meggyet, majd a fűszereket, és 10 perc alatt összepároltam. A vízben elkevertem a keményítőt, a mártáshoz adtam, rottyantottam rajta egyetlenegyet, és gyorsan lehúztam a melegről.



Tejszínben sült újkrumplival tálaltam.



3 adag, Lajos Maritól a recept eredetije from Nők Lapja




2009. június 9., kedd

Vörösboros eperkrémleves


Szerencsére még az utolsó pillanatban kapcsoltam eperszezonilag, és bár nem sikerült kijutni a piacra szombat délelőtt, a zöldségesig elcaplattam, vettem is epret, tartok tőle, hogy az utolsó idei eresztésből. Az vajon miért van, hogy mire rákapnék valamire, pont vége lesz a szezonnak? Lényeg a lényeg, kaptam epret, lett is belőle vörösboros eperkrémleves.



Hozzávalók:





  • 35 dkg eper




  • 3 evőkanál kristálycukor




  • 1-1 késhegynyi őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg




  • 1 dl vörösbor




  • 1,5 dl tej




  • 2 dl tejszín




Az epreket megmostam, kicsumáztam, mérettől függően félbe-negyedbe vágtam, majd egy lábosba tettem és megszórtam a cukorral. Pár perc alatt jól összerottyantottam, aztán hozzáadtam a vörösbort és a fűszereket, újabb néhány percig fődögéltek. Ekkor a " sűrűjét" átszedtem a turmixba, turmixoltam, majd visszaöntöttem a lábosba. Felengedtem a tejjel és a tejszínnel, összeforraltam, és már csak hűteni kellett. Másnap tejszínhabbal díszítve tálaltam.



3 adag, Fakanál blogjáról




2009. június 6., szombat

Mini farfalle cukkinis mártással


Hozzávalók:





  • 3 közepes cukkini




  • egy fej újfokhagyma harmada




  • só, frissen őrölt feketebors, biovegeta, teáskanálnyi szárított bazsalikom




  • 2 evőkanál tejföl




  • 2 evőkanál olaj




  • 20 dkg mini farfalle




Az olajat felforrósítottam, a kisebb kockákra vágott cukkinit (héja maradt) és a nagyjából összevágott újfokhagymát hozzáadtam. Fűszereztem, és úgy 20 perc alatt fedő alatt puhára pároltam. Közben készre főztem a mini farfallét (we love barilla :). Amikor a cukkini megpuhult, levettem róla a fedőt, feljebb kapcsoltam a " lángot" (akarom mondani, a kerámialapot), hogy kicsit elpárolódjon a leve, majd belekevertem a tejfölt, rottyantottam még egyet, és lehetett tálalni.



3 adag

2009. június 4., csütörtök

Gyors nyári beledobálós


Azon gondolkodtam, míg ez az ebéd készült, hogy milyen ambivalens ez a nyár (amikor épp nyár van, és nem a 10 fokok röpködnek ugye). Amikor készült, akkor épp 30 fok volt odakint, csak kicsit le vagyok maradva a blogolással, as usual. Vissza az ambivalenciához: azt szeretem a nagyon a nyárban, hogy kimegyek a piacra, veszek mindenféle zöldséget meg valami húst, ezeket összedobálom, be a sütőbe, és kész a remek nyári ízű baromi egyszerű ebéd. Csak ugye ilyenkor az amúgy is 26-27 (esetleg még több) fokos lakás alaphőmérsékletet sikerül további kettővel megemelni, és az marad is napokig - a következő hidegfrontig. De így nyár elején azért elkövettem egy ilyen összedobálósat, hogy jó legyen azért. A hőmérséklet is :)



Hozzávalók:





  • 1 csirkemell filé




  • 1 kisebb cukkini




  • 4 nagyobb fej gomba




  • 3 kis fej lilahagyma




  • 2 gerezd fokhagyma




  • kis olaj, fűszerek a pácoláshoz




A húst megmostam, nagyobb darabokra vágtam, bepácoltam, hűtőbe tettem úgy egy órácskára. Közben a zöldségeket megtisztítottam, a cukkinit jó centis karikákra vágtam, a lilahagymákat negyedbe, a fokhagymagerezdeket vastagabb szeletekre, a gombát szintén szeleteltem. Ezt mind egy sütőzacskóba pakoltam, bezártam, összeráztam (shake it, baby), hústűvel kicsit megböködtem a zacsit, és 210 fokos sütőbe toltam 40 percre. A sütő másik rácsán közben készre sültek az újkrumplik (légkeverés rulez).



Amúgy a húsosnál elég furán éreztem magam, az előttem vásárló, velem közel egyidős kétgyerekes családanya úgy kezdte, hogy kért egy kis csirkemájat, aztán szívet, aztán zúzát, és így tovább, mindenféle aprólékot. A biztosítékot nálam majdnem kivágta, amikor csirkelábért esedezett, a hentes szimpátiáját amúgy elnyerte vele. Erre jöttem én, és vettem egy csirkemellfilét. Ámátőh :))