Itt és moest

A narancskonyha aludni tér (itt marad, de nem folytatódik), itt és moest néven találtok meg ezen az oldalon.

Parmezános rudak (teljes kiőrlésű verzió)

Nemisbékánál leltem ezt a receptet év elején, át is alakítottam feszt IR baráttá. Mondjuk nem ördöngősség, a liszt egy részét lecserélem teljes kiőrlésűre, és meg is vagyunk. Sajnos javarészt teljes kiőrlésű lisztet kell tartalmaznia, és valljuk be, ez sok sütit élvezhetetlenné tesz. Aki azt állítja, pont olyan finom egy teljes kiőrlésű kakaóscsiga, kalács, whatever, az vagy hazudik, vagy festi magát. Jelen esetben viszont a parmezán elnyomja a jellegzetes egészséges :) (szar) ízt, a ricotta pedig feljavítja a porózus állagot. Az egymásra találásunk óta jónéhányszor sütöttem már, és nemcsak magamat vagy a gyerekeimet, de az ismerőseimet is mind be lehetett csapni ezzel a változattal. Egy baja van, túl hamar elfogy.

Hozzávalók:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 
• 10 dkg sima liszt
• 25 dkg ricotta
• 25 dkg puha vaj
• 1+1 tojás
• 5+5 dkg reszelt parmezán sajt
• 1 teáskanál só

A sütőt bekapcsoltam 180 fokra

A liszteket, sót, ricottát, puha vajat, egy tojást és 5 dkg parmezánt a robotgép táljába mértem és zúgattam kicsit a motort. Lisztezett felületre borítottam a majdnemtésztát, nekem kellett hozzá még egy kevés liszt, amikor összeállítottam már kézzel a tésztát. 

A tésztagombócomat kisodortam 3-5 mm vastagra, megkentem a második, felvert tojással és megszórtam a második 5 dkg parmezánnal. Majd a recés szélű derelyevágómmal szépen felszabdaltam csíkokra. Szilikonlappal bélelt tepsibe rakosgattam át, és betoltam a felmelegedett sütőbe. 15 perc alatt (per tepsi természetesen) szép pirosasra sültek. 

Cukkinis lasagne

Egy ismerősöm fotóján láttam meg egy képet a cukkinis lasagne-ról, és éreztem, hogy ő és a kis családom egymásnak vannak teremtve. Van az a béna kacsa mese Terkáról és a zöldségekről, amikor kimegy a piacra az anyukájával, és találkozik a zöldségekkel, akiknek minden álma, hogy levesben vagy főzelékben végezzék. Kábé így lehetett ez a lasagne, akinek nagy álma volt moeséknél a (kopott, csorba) lapos tányéron végezni. A béna kacsa bevezetőt követően, a karantén 54. napján, mentálisan kifacsarodva úgy érzem, jobb lenne  ha inkább csak recepteket írnék, vagy még azt se. Lehet elég lesz, ha csak sütök-főzök csendesen. (Most úgy látjuk, hogy a gyerekek idén már nem mennek iskolába, a nyár is úszni látszik, augusztusra várják a Covid-19 következő hullámát, hát se jókedvű, se optimista nem vagyok ma este). Amúgy le is fotóztam a telómmal, de az haldoklásnak indult, és már nem tudok róla képet feltölteni.

Hozzávalók 6 nagy adaghoz:

• 5 kisebb cukkini
• 5-7 gerezd fokhagyma
• kevés olívaolaj
• só, bors
• 2 doboz natúr mascarpone vagy annak utánzata vagy camping sajt vagy ricotta, ki mit talál
• legalább 5 dkg parmezán
• lasagnetészta (nekem most vegyesen volt spenótos és sima)
• 3 evőkanál tejföl
• 1 dl tejszín
• reszelt sajt a tetejére

A cukkinikat megmostam, a végüket levágtam, nem hámoztam, majd robotgéppel lereszeltem. Az olívaolajon megfuttattam az átnyomott fokhagymákat, majd hozzáadtam a reszelt cukkinit. Sóztamm, borsoztam. Az elején rövid ideig lefedve (amíg kiereszti a levét), majd fedő nélkül (amíg el is párologja) pároltam. Ha marad az alján egy kevés folyadék, az nem baj, majd a lasagnetészta felszívja. A kész cukkinihez kevertem a krémsajtot és a parmezánt.

Ekkor elkezdtem rétegezni. Először is a tejszínt beleöntöttem a tepsi aljába, arra tettem egy réteg tésztát. Erre rákanalaztam a cukkinis elegy harmadát, majd tészta - cukkini - tészta - cukkini - tészta. Azaz tésztával zártam a sort. Megkentem 15 %-os tejföllel, vagyis creme fraiche-el, és jól megszórtam reszelt sajttal, esetünkben épp light ementáli volt a hűtőben. 180 fokos sütőbe toltam, és addig sütöttem, míg szép pirosas lett az egész sajttető.

Piláf maradék sült csirkéből

Mindig nézegettem a kajás magazinokban, hogy a piláf milyen egy jó dolog, lehet csinálni maradék sült húsból, de nekünk olyan nem szokott lenni. Na de most, hogy előre tervezünk menüt két hétre a nagy karanténozásban! Szépen beterveztem, hogy A nap sült csirkecomb, B nap piláf, és megsütöttem A napon dupla adagot. Aztán szörcsölni kezdtem a Good Food magazinokat, amiből van nálam elfekvőben 1,5 évadnyi, amikor megszorulok ötletileg, elő szoktam őket venni. 5 piláfrecept alapján megállapítottam, hogy lehet ezt amúgy nem maradékból is, hanem frissből (sőt), hogy lehet rizses vagy bulguros, lehet paradicsomos vagy édeskésebb, szóval kábé bármilyen. Aztán megalkottam a sajátomat, így. Ízvilágát tekintve kicsit keletiesre vettem, de állagra pedig picit olyan lett, mint az Arany János utca sarki legjobb gyrososnál a török rizs, ami szintén bulgurból van, mint az enyém. Az maga a zsenialitás. Mármint a jól eltalált török rizs, de az én piláfom is egészen jó.

Hozzávalók 4 adaghoz:

• 4 sült csirkecomb (2 alsó, 2 felső) csontjáról leszedve, falatnyi darabkákra vágva
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagyobb fej vöröshagyma
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• fél piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva
• egy kis bögre bulgur
• kicsit kevesebb, mint kétszerannyi víz, mint bulgur
• 2 evőkanálnyi háromszoros paradicsomsűrítmény
• só, őrölt koriander és őrölt római kömény

A sültcsirkéket kicsontoztam, felaprítottam.

Az olajon megpároltam nagyjából a kockázott hagymát, majd belenyomtam a fokhagymát és hozzáadtam a kaliforniai paprikát. 1 percig együtt pirítottam az egészet, majd hozzáadtam a koriandert és a római köményt. Hozzáöntöttem a bulgurt, vizet, belekevertem a sűrített paradiccsomot, tettem bele sót, és hagytam, hogy forrásba jöjjön. Ekkor beleszórtam a húsfalatkákat, és lehalkítottam. Fedő alatt 15 perc alatt készre főztem.