Babgulyás

16 emberre könnyű főzni. Vagyis főzni sokkal könnyebb, mint megegyezni abban, hogy mit együnk. Az egyik nem szereti a főtt tésztát, jelentősen korlátozva a lehetőségeket, a másik a gombát. A harmadik an blokk a magyaros ételeket. Hosszas egyeztetés után esett a választás most a babgulyásra, mint laktató egytálételre. Voltak ugyan véleményeltérések a csipetke és a krumpli között, én úgy gondoltam, mindkettő menjen bele, aztán aki nem szereti, kiköpi. Kicsit megzavartak a bevásárlók egy füstölt csülökkel az elején, de nem hagytam magam :) A receptbe pedig már beépítettem a tanulságokat is, úgymint egyszerre rakjuk fel a babot a husival, ha az nem marha, elég lesz 75 dkg bab, elég lesz 5 darab krumpli és társai.

Hozzávalók:

• 
  1,5 kg sertés lapocka
  


• 
  1 füstölt csülök
  


• 
  5 fej hagyma
  


• 
  zsír
  


• 
  pirospaprika, piros arany, só, őrölt kömény, őrölt bors, 2 paradicsom, 2 paprika, fél fej fokhagyma
  


• 
  75 dkg bab
  


• 
  8-10 jó nagy sárgarépa
  


• 
  4 fehérrépa
  


• 
  1 kisebb zeller
  


• 
  5 krumpli
  


• 
  2 tojás
  


• 
  liszt
  

Előkészület: Előző este a babot beáztatjuk. Aznap, de akár előző nap is, a csülköt feltesszük főzni, és jó 2 óra alatt puhára főzzük. A levét még csak véletlenül sem öntjük le, és a népeket is elhajtjuk a konyhából, amikor meg akarják enni idő előtt.

Az olvasztott zsíron (igen, olaj nem volt, zsíros kenyér viszont előző este igen) üvegesre pároljuk a kockázott hagymát. Nagyeszű moes elvitte magával az aprítógépét :) A tűzről lehúzva kap annyi pirospaprikát, hogy szép színe legyen, nekünk csípős volt, nem is lett rossz tőle. Aztán rádobjuk a felkockázott húst is, vissza a tűzre, aztán hagyjuk, hogy kicsit körbe piruljon-feredjen a hús, már amennyire ezt látni lehet. Hozzáadjuk az előző este beáztatott babot, és annyi vízzel felengedjük, amennyi pont ellepi. Rádobjuk a kockázott paradicsomot, paprikát, áttört fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, őröltköményezzük. És hagyjuk szépen takarékon fődögélni.

Amikor félkészek a husik és a babok is, hozzáadjuk a karikára vágott sárga- és fehérrépát, valamint a félbevágott zellert (hátha valaki nem szereti, inkább egyben dobjuk ki, minthogy kritizálják a főztöt). A csülök levével és vízzel öntjük fel. Utánasózzuk, nyomunk bele piros aranyat, aztán hadd szóljon főljön.

Amikor már minden majdnem vajpuha, beleszórjuk a kockázott krumplit, esetleg további vizet adunk neki, só társaságában, és nekilátunk a csipetkének. 2 tojásthoz sót adunk, és annyi lisztet, hogy jó kemény legyen. Jó kemény, nem ám gyúrható tészta. Amikor a krumpli is közelít a kész állapotához, belecsipkedjük a csipetkét, itt érdemes segítséget kérni, különben sose fogy el, és készre főzzük. Máshol is érdemes segítséget kérni, különben beleőszülünk ennyi cucc kockázásába, amúgy :)

A végén a szeletekre - kockákra vágott füstölt csülökkel " higítjuk" a levest, amiben eddig sem állt meg a kanál nagyon, fehér kenyeret szelünk, erőspistával és tejföllel tálalunk. ínyencek ecetet is borogathatnak bele.

16 adag, egész délutánt betöltő program. Nem tanultam sehol, rögtönözni kellett :)

50-es évek konyhája

A nagymamám mesélt ma sokmindent. Például praktikákat az ötvenes évekből, hogy hogy lehetett 3 gyereket nevelni 45 négyzetméteren. És hogy hogy lehetett kijönni a kosztpénzből.

Nos, ha a párizsi 70 fillér volt, a téliszalámi pedig 1 Ft 50 fillér, akkor természetesen soha nem ettek téliszalámit.

Minden szombaton vettek egy kiló húst, és azt osztották be ötükre egy hétig. Vasárnap volt egy 5X5 centis rántott hús mindenkinek többféle körettel, majd a hét elején főzött belőle ezt-azt. Amikor a gyerekek fumigálták a mócsingos husit, Mami inkább pörköltet főzött belőle és ledarálta. Abból lett aztán a rakott akármi vagy a bolognai szósz. Hát Antoniot ne kérdezzük meg, milyen bolognai lesz a darált pörköltből :)

Viszont minden hónapban egy vasárnap elmentek a Kárpátia étterembe, és ott dőzsöltek.

Egyébként írt egy verset egy régi főnöke, amiben azt is megemlíti, hogy Mária az örök lekvárját eszi. A munkahelyén ugyanis mindig lekváros kenyeret evett reggelire, ebédre, és ha kellett, vacsorára is.

Nekem gyerekkoromban, amikor minden nyarat vele töltöttünk, az volt a benyomásom, hogy mindig száraz kenyeret és zöldülő párizsit eszünk, mert mindig vettünk frisset, de azt csak akkor szabadott megenni, amikor a régi már elfogyott. És akkor megint zöldet ettünk. Persze, aki a Belvárosan csinálta végig a II. világháborút fiatalasszonyként, mások a szempontjai, mint nekünk. És ez így van jól, csak fel kellett hozzá nőni, hogy belássam.

Tzatziki

Hozzávalók:

2 nagy doboz natúr joghurt

1 nagy doboz 20%-os tejföl

3 nagy uborka

5 gerezd fokhagyma

só, 2-3 evőkanál olivaolaj

A joghurtot és a tejfölt egy konyharuhán át lecsöpögtetjük, legalább 2-3 órán, de még jobb, ha egy egész éjszakán keresztül. Az uborkát apró kockákra vágjuk, besózzuk, és hagyjuk szintén lecsöpögni. Az olivaolajjal összekeverjük az átnyomott fokhagymát, majd hozzáadjuk az uborkát, végül a tejfölös joghurtot. Alaposan összekeverjük, ha szükséges, még sózzuk vagy adunk hozzá olivaolajat, és jól behűtjük. Ha jól csináltuk, olyan lesz, mint a jól felvert tojásfehérje vagy tejszínhab: nem folyik ki az edényből, ha fejtetőre állítjuk. Önmagában vagy sültekhez köretnek jó kis nyári (őszi, téli, tavaszi) vacsora.

Nikostól tanultam, aki egy igazi görög fickó. És nem cacikinek kell kiejteni amúgy, hanem dzadzikinek, csak úgy mondom.

:-)

Legszebb öröm?

Tapírka söre.

És még?

Ha kikerül az ember blogja az ajánlottak közé.

:)

Élesztő felfuttatása

Én két alapszabályt tudok. Az egyik, hogy nem lehet forró a tej, a másik, hogy kell bele cukor. Szóval fogok egy klasszikus félliteres bádogbögrét. 1,5-2 dl hideg tejbe belemorzsolom az élesztőt, normál adag tészta esetén (kb. fél kiló liszt) 2,5-3 dekát. Többet nem! Szóval belemorzsolom az élesztőt, adok neki 1 teáskanál cukrot, és megszórom a tetejét egy pici liszttel. Két gázégőt vagy kerámialapot takarékra állítok, és közéjük (nem rájuk!) teszem a bádogbögrét. 10-15 perc múlva szépen megemelkedik és habos-babos lesz az egyveleg, ezzel lehet továbbdolgozni.

Kardamomos félszemű bucik

A kardamom a világ egyik legrégibb és legértékesebb fűszere, a sáfrány és a vanília után a legdrágább. A Közép-Kelet országaiban a kardamommal ízesített kávé a vendégeknek felszolgálva a ház gazdagságát, tekintélyét hivatott kifejezni.

Először akkor találkoztam vele, amikor anyám még a 90-es évek elején az egyik decemberi Burdában talált egy egészen komplett aprósütigyűjteményt. Kiválasztott belőle vagy tízfélét, és évről évre sorra sütötte őket. Azóta is nagy kedvencek. Szóval volt közöttük egy csillag alakú, kardamomos linzerszerű volt a tésztája talán, és marcipános a közepe. Aztán felnőttem, és én is sütöttem kardamomos sütit :-) Ezt itt.

Hozzávalók - tészta

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 tojás

1 dl cukor

1-2 teáskanál kardamom

7-7,5 dl liszt

10 dkg vaj

Langyos tejben felfuttatom az élesztőt (lásd következő post), majd hozzáadom a tojást, a cukrot, a kardamomot, lisztet, olvasztott vajat. Összedagasztom, duplájára kelesztem.

Töltelék: 10 dkg puha vajat, 2 teáskanál kardamomot és 1 dl cukrot habosra keverek. (a kardamom helyett lehet fahéj vagy reszelt citromhéj is).

A tésztából gyerekökölnyi golyókat formálok, sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem. Az ujjammal lukakat formálok a golyókba, és oda bőven teszek a töltelékből. 225 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöm.

A recept Tashától származik. Ne tessék meglepődni a decilitereken, nem csalás, nem ámítás! Van egy almás változata is, még nem próbáltam ki, de már nem sokat várat magára.

Szakácskönyvek és gasztroregények

Mutiból készült. Vagyis este összevissza fényképeztem " kis kedvenceimet" , így sorra került a szakácskönyvpolc is. Íme: