Utálom a kitalálós szombat reggeleket. Amikor nem tudjuk, mit kéne főzni, de indulni kéne vásárolni. Kaptam a hátizsákomat és a bátorságomat, és elmentem a békási piacra, gondolván, majd csak eszembe jut valami. És lőn. Láttam szép karajt, kisebb darabokat is, a csontja a mélyhűtőben, a húsa kolbásszal töltve végezte múlt szombaton. A dolog érdekessége, hogy megláttam a lókolbászt is egy másik árusnál, elképesztően finom, ezzel dugványoztam a karajt. A dolog szépsége pedig az, hogy isteni jó pecsenyezsírja van ennek a sültnek, kiflivel, friss fehér kenyérrel, újhagymával a legjobb vacsora evör.
Hozzávalók:
- 1 kg karaj a csontja nélkül
- 1 kisebb darab lókolbász
- 40 dkg mangalicazsír
- 1 közepes fej hagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 2 kis paradicsom
- 1 fél zöldpaprika
- só, őrölt bors, őrölt kömény
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd a legvékonyabb nagykésemmel (előtte megéleztem) egyszerűen a közepébe vágtam egy vájatot. Nem tekergettem, nem csináltam semmit, átszúrtam. Majd fogtam a kolbászt, és jól beléje nyomtam (ezen a ponton kissé elkerekedett Valaki szeme :) Felolvasztottam a zsírt a tűzhelyen egy épp akkora cserépedényben, amiben később pont elfért a töltött hús, és amikor már forró volt, minden oldalán körbekapattam-fehérítettem. Amikor ezzel megvoltam, a zsírba tettem a félkarikákra vágott hagymát, szeletelt paradicsomot, karikázott paprikát és fokhagymát. A hús zsírból kilóg részét és a zsírt is megszórtam a fűszerekkel, majd lefedtem, és 200 fokos sütőbe tettem. Jó egy óra után 180 fokra mérsékeltem a hőt, és további fél órán át sütöttem. Közben néha átfordítottam. Rizibizivel és őszibarackbefőttel tálaltam.
6 adag, ősi családi recept nyomán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése