A nutellával kezdődött. Pedig én szeretem, kiskanállal. De nem találtuk úgy családilag, hogy az alig 1,5 éves Mókamikinek nutellás kenyeret kellene enni. És akkor elkezdtem kutatni, hogy ki állítja össze a bölcsis menüt, mi alapján (és meri-e tagadni).
Az első kísérletem (a bölcsődevezető tanácsára) az volt, hogy felhívtam a főbölcsit, és telefonon kedélyesen elbeszélgettem valakivel. Ők köszönték a jelzést, nyugtattak, hogy természetesen nyomon követik a WHO ajánlásokat, csak hát az ő fejükben az van, hogy a bölcsis gyerek legalább 2 éves. Tán mondjuk meg lehetne nézni a statisztikát, a mi csoportunkban 2-3 gyerek is kezdett alig 1 évesen. Nutellát nekik, hogyne.
Na de a menü nem változott. Akkor aztán kiderült, hogy csak van egy élelmezési vezető a bölcsiben lokálisan is. Egy reggel bekéredzkedtem hozzá. És jöttek a döbbenetek, egymás után, tömött sorban.
Miért kell a nutella? Mert kell nekik olajos mag. És nem akarnak direktben diót-mogyorót adni (még megfulladnának). Ezért aztán sütnek diós sütit és kennek nutellát időnként. Mondom, csókolom, allergizál, WHO nem ajánlja. Válasz: nekik megvan az előírás, hogy miből mennyit milyen gyakran, és azért. Rendelet írja elő! De ha az én gyerekem mogyoróallergiás, kérjek neki ilyenkor vajas kenyeret (ami nem vajas, hanem delmás, rámás, flórás, sebaj). Nem és nem értette, hogy nem egyéni magallergiáról beszélünk, hanem arról, hogy a WHO nem ajánlja, a védőnő kiemelten felhívta a figyelmemet rá, és nemcsak az én gyerekemnek nem kell, de a többi 119-nek se. Mellesleg megnéztem a hivatkozott rendeletet, az nem ír elő, hanem ajánlást tesz. Nem ugyanaz, én már csak tudom.
OK, ugorjunk. Miért kell a zsíros kenyér? Válasz 1: mert a D vitamin (állati) zsírban oldódik. Aláírom, de oldódhatna másban is, mondjuk vajban. 2: az oviban és az iskolában nagyon sok zsíros kenyeret kapnak majd, meg kell szokniuk az ízét. Nyilván ezért kell hetente készer kapniuk, a megszokás végett, 1-1,5 évesen már. Nyilván.
És mi a helyzet a felvágottakkal, efélékkel? Ó, hát az csak heti egyszer van, mondja az Élelmezési Vezető Asszony. Párizsi tényleg csak egyszer. Mellette meg felbukkan a turista szalámi, a virsli, a májkrém, összességében szerintem többször, mint heti 5. (a menüből nem kapok másolatot minden héten, hiába kértem, lehet, elkezdek fotózni vagy lopni) És a bónusz válasz: arról igazán nem ő tehet, hogy a gyártó mit rak a felvágottba. Nem? És arról ki tehet, hogy mit szerzel be? Értem én, hogy az anyagiak, de akkor legalább hivatkozzon arra.
És akkor elfajulnak a dolgok. Hogy én otthon azzal etetem a gyerekem, amivel akarom, de biztos egysíkúan eszik. Hogy nem ehet mindig körözöttet. Hogy az ő feladatuk az, hogy változatosan egyen a gyerek (válozatos szarokat). Hogy ő gyakorló nagymama (konkrétan ki nem szarja le?).
Nem jutottam tehát semmire. Sajnos. Nem akarok pedig nagyon biokaját meg firlefrancokat, de ez egy vicc. Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése