2007. február 4., vasárnap

Tökmagolajas-fenyőmagos saláta


Történt, hogy még valamikor ősszel elfogyott a tökmagolajam. Életem Első Tökmagolaja. Macska tett függővé, Valaki biztosította az első adagot. Amikor pedig az elfogyott, gyorsan megjegyeztem az üveg formáját és a feliratokat, és elkezdtem keresni, hiába. Végül tegnap, miközben a már szokásossá vált rohanás-hasmenés-leizzadás-remegés kvartettet követve az első utunk a bioboltba vezetett szőlőcukorért (még szerencse, hogy az Árkádban voltunk :) És ha már biobolt, akkor a megszokott kör, nézzük van-e valami intelligens csomagolású tökmagolaj. És jé, volt, meg is vettük. Valaki még ma rámhoza a frászt egyszer, közölte ugyanis, hogy ez melegen sajtolt, és kérdezte, az előző milyen volt. Hát fogalmam sincs, de mindjárt kétségbeestem, hogy biztos nem ilyen, és nem is lesz jó. És akkor tudtam, hogy mi lesz vacsorára. Saláta, tökmagolajal. El is mentünk a Kaisersbe, igaz, citromért és mézért indultunk - mézes hársfatea rulez. És összeállt a vacsorám. Jelentem, a melegen sajtolt tökmagolajnak semmi baja.



Hozzávalók:



  • 1/3 zacsi endíviamix

  • 2 piros retek

  • fél paprika

  • 2 újhagyma

  • 5 nagyobb szem koktélparadicsom

  • 2 dkg fenyőmag

  • tökmagolaj

  • vegeta

  • bors

2007. február 1., csütörtök

Két legyet egy csapásra - kalóriaszegény desszert


Nagyon izgultam :) Mindjárt a meghirdetéskor - amit lehet, hogy sosem veszek észre, ha nemisbéka kartársnő fel nem hívja rá a figyelmem, mentségemre legyen szólva, dolgos hétköznapjaimat éltem, szóval mindjárt meghirdetéskor járni kezdett az agyam, és pörögtek a szakácskönyvek. Illetve csak két szakácskönyv, a Négy alapíz szakácskönyve - édes és a Francia konyha. Télieset szerettem volna, narancsosat vagy fűszereset. Aztán a Francia konyhában rábukkantam a tutira, onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy ez kell nekem. Egyszer be is szereztünk 12 db körtét, ami aztán kettő híján megrohadt itthon, végül természetesen az utolsó pillanatban készült el a mű.






Fűszeres borban buggyantott körte



Hozzávalók:





  • 4 nagyobb körte (4X110 kcal)




  • 1 liter bordói bor, az enyém soproni kékfrankos (7X74 kcal)




  • 10 dkg cukor (380 kcal)




  • 6 szem szegfűszeg




  • 2 szerecsendióvirág




  • 1 karika citrom




A körtéket meghámoztam krumplihámozóval, de vigyáztam, hogy a száruk megmaradjon. A bort, szegfűszeget, szerecsendióvirágot és a citromkarikát forrni tettem fel, és amikor felforrt, belerakosgattam a körtéket. Lassú tűzön fél órát főztem őket, közben háromszor vagy négyszer megforgattam, hogy mindenhol érje a körtéket a bor. A fűszeres lében hagytam őket langymelegre kihűlni, ekkor tálaltam. Hogy még jobb legyen nekünk, a bort nem küldjük pocsékba, hanem mellé kínáljuk, nagyon finom, de így a kalóriamennyiség alaposan megnő...



Utólag kiszámolva, ha egy ember egy körtét eszik, és csak egy deci fűszeres bort kortyol el mellé, pont 400 kcal-ban áll meg a történet.



A receptet Joanne Harris és Fran Warde: Francia konyha c. remekművéból merítettem

2007. január 31., szerda

Provanszi sült camembert


Hozzávalók:





  • 2 camembertkorong




  • 3-4 gerezd fokhagyma




  • provanszi fűszerkeverék




  • 2 evőkanál olivaolaj




  • 2 evőkanál száraz fehérbor




  • frissen őrölt vegyesbors




  • alufólia




A fokhagymákat megpucoltam és hasábokra vágtam. A camemberteket beluggattam egy hegyes késsel, és a lukakba dugdostam a fokhagymahasábokat. Megszórtam provanszi fűszerkeverékkel és daráltam rá borsot, majd egy jó nagy alufólialapra helyeztem fejjel luggatott oldalával lefelé. Az alufóliát előtte megkentem kicsit olajjal. A másik oldalát is borsoztam, fűszereztem, öntöttem rá 1-1 kanál fehérbort és fél kanál olivaolajat. Az alufóliát eligazgattam, hogy szellősen körbevegye a sajtot, a tetejére is szabtam kalapot, majd 190 fokos sütőbe tettem őket. 15 perc után levettem a tetejüket és még 4-5 percet kaptak.



Görögsalátával kínáltam, és magos barna zsömlével.



Állítólag ez két személyes adag, szép is egy egész sajtot kirakni, de szerintem inkább 3 emberes. Stahl-recept ez is.




2007. január 29., hétfő

Német krumplisaláta


Avagy krumplipüré gazdagon. A krumpli ugyanis szétesős volt (a jó isten áldja meg a mostani krumplikat, hogy sose tudom, milyet veszek...), szóval keverés közben atomjaira hullott, és csak nyomokban tartalmazott krumplidarabokat, és senki nem mondta meg, hogy salátát adtam az asztalra. Meg nem is nagyon emlékeztem a receptre :) Mindegy, ez lett:



Hozzávalók:





  • X emberre 2X krumpli, én 8-at főztem 5 emberre, határeset is volt a mennyiség




  • 1 nagy doboz natúr joghurt




  • nagyon apró kockára vágott baconszalonna




  • apró kockára vágott savanyú uborka




  • 4 gerezd fokhagyma




  • só, bors




A kockákra vágott krumpit megfőztem sós, biovegetás vízben. A natúr joghurtot összekevertem az átnyomott fokhagymával, sóval, borssal, megsütött szalonnadarabokkal, uborkával. Belekevertem a krumplit, és hagytam kihűlni. Optimális esetben persze előbb hagyom a krumplit kihűlni, és aztán kevergetek, de az én konyhám pici, az ember sok volt, az idő meg kevés.

2007. január 28., vasárnap

Tonhalpuffancs


Hozzávalók:





  • 3 doboz tonhalkonzerv - jó az olcsóbb is, úgyis leturmixolom




  • 3 evőkanál száraz fehérbor




  • 1,5 dl víz




  • 20 dkg liszt - vagy amennyit még felvesz




  • 2 csokor petrezselyem




  • 7 szál újhagyma




  • 3 gerezd fokhagyma




  • só, bors




  • olaj a sütéshez




A tonhalkonzervet lecsöpögtettem, majd hozzáadtam a fehérbort, petrezselymet, karikázott újhagymát, átnyomott fokhagymát, sót, borsot, és a vizet. Rúdmixerrel pépesítettem az egészet, majd hozzáadagoltam és -kevertem a lisztet. Nem kell, hogy kemény legyen, de azért ne is folyjon. Jó sok olajat forrósítottam a legnagyobb serpenyőmben, és teáskanállal beleszaggattam a tonhalas masszát, kb. 5 perc alatt sültek minden oldalukon szép pirosra.



Tartármártással és német krumplisalátával kínáltam.



5 embernek pont elég lett. Stahl-recept.

2007. január 27., szombat

Bolognai szósz


Az úgy volt, hogy unatkoztam már nagyon a hétvégén a Zalában. A könyv nem szórakoztatott - pedig részben gasztro is (Nem kell mindig kaviár) - mást meg nem nagyon tudok ott csinálni. Ezért aztán kivettem anyós kezéből a fakanalat, bár az előkészítést simán rábíztam. Lehet, hogy nem egy autentikus bolognai recept, de ez minket ne befolyásolt a fogyasztásában.



Hozzávalók:





  • 30 dkg darált sertéshús




  • 2 fej hagyma




  • 4-5 gerezd fokhagyma




  • 1 doboz paradicsompüré




  • só, bors




  • oregano, bazsalikom




A kis kockákra vágott hagymát olajon jól megpároltam, majd ráborítottam a darált húst, és addig hevítettem sűrűn megkeverve, míg az egész jól ki nem fehéredett. Ekkor hozzáadtam a paradicsompürét (még jobb hámozott paradicsommal) és az áttört fokhagymát, ráöntöttem egy kisebb pohár vizet, majd megsóztam, borsoztam, ízesítettem oreganoval és bazsalikommal. Lefedtem, és kb 15 perc alatt készre főztem. A végén még nagy lángon rotyogtattam kicsit, hogy ne legyen annyira leves, és már tálalhattuk is a kifőtt tészta mellé.