Mezzaluna

Ez maga az. Amire én vágyom. mzs-nek is van, onnan lestem el, hogy milyen jó dolog is ez. Ha már lehet kívánni, alávaló deszkásat szeretnék.

Kördés megint

Nemisbéka megszólításának nem állhatok ellen, a munkában csak azért nem írtam meg, mert meg akartam számolni a szakácskönyveket.

1. Hány szakácskönyved van? Megszámoltam, a polcon harmincöt. Még otthonról van egy pár, amit szeretnék elhozni, a gyerekszakácskönyvek. Pom-pom főz és hasonlók. Persze van még jónéhány gasztroregény, bár hiányos a táram, ahogy nézem, és a receptújságok. Amit mindig elhatározok, hogy most már tényleg nem veszek többet, mert teljesen fölösleges, de mindig befigyel egy-egy. Szerintem a harmincöt egyébként nem olyan magas szám, pláne a 130-akkal összehasonlítva, igaz, ezeket sem használom elég gyakran. Ettől még a harmincöt, mint alacsony szám megengedővé fog tenni a következő beszerzési lehetőségek felismerésekor :))

2. Melyik a három legkedvesebb? A Francia konyha, különös tekintettel arra, hogy dedikált, a Négy alapíz szakácskönyve: Savanyú és a Book of Soups (igaz, ebből kettő van:) a plusz egy a Horváth Ilona.

3. Melyikek várnak beszerzésre? A Silver Spoon biztosan.

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Nagyon szeretnék egy mezzalunát, reméltem, hogy a Jézuska esetleg, de nem... Meg vágyom egy kuktára, amit elbír a kerámialapos tűzhely. A WMF-akcióban sajnáltam rá a 15 ropit, persze egy normál kukta ára valahol itt van, nehéz december volt. Ja, és tavaly nyár eleje óta várólistás a raclettesütő. Egy jó nagy, nyolcszemélyes darab.

5. Kedvenc fűszereid? Frissen őrölt szerecsendió, frissen őrölt bors (fel kellett nőni hozzá), zöldfűszerben a bazsalikom, keverékben a provanszi fűszerkeverék, édesebben a szegfűbors.

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben? Mostanában levest szinte mindig, akkor is, ha tudom, hogy a második nagyját ott fogom hagyni. Húslevest gazdagon, erőlevest tojással, gombalevest, tárkonyos ragulevest, gombalevest. Másodiknak nagyon-nagyon változó, a csirkétől a marháig, vadon át a halig bármit. Kedv- és kínálatfüggő. Ha szárnyasban csak a hagyományosak vannak, akkor skippelem, és keresek valami izgalmasat vagy hagyományost a többi közül. Például harcsapaprikást túrós csuszával. Vagy vadast. Desszert normál esetben kimarad, de ha mégis, akkor gundel palacsinta, mint alapértelmezett. Vagy nem :)

Menjen tovább aubergine-nek, chiliiéscsokinak, valamint dibbuknak.

nemlecsó

Elmondom, mi nem lecsó nekem. Nem lecsó, amiben kaliforniai paprika van. Nem lecsó, amiből hiányzik a paradicsom, viszont van benne sok pirospaprika. És nem lecsó, amiben nagyra van vágva a hagyma is és a paprika is, viszont alig látott paradicsomot és nincs összefőzve rendesen. Ezeket én mind nem kedvelem.

A fentiek a hétvégi étteremben ebédelés kiváltotta morgások. Elsőt Sárváron tapasztaltuk tavaly, másodikat Győrben a hétvégén, a harmadikat meg simán nem kedvelem.

Kukoricás-sajtszószos penne

Mivel a bankkártyánk alaposan kimerült - így jár, aki síelni is készül, áztatni is megy, és bálban is volt -, életbe lépett a mi van itthon? stratégia. Gyorsan kiderült, hogy tészta lesz a nyerő befutó. Méghozzá sajtszószos tészta. Bár volt maggifixes sajtszósz, az egyrészt rangon aluli, másrészt akkor mit írtam volna ide :) Ezért alkottam, végre.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg reszelt pannónia
  
  
  


• 
  
  
  2 kocka medvesajt
  
  
  


• 
  
  
  1/2 dl fehérbor
  
  
  


• 
  
  
  só, frissen őrölt bors, őrölt szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  fél doboz kukoricakonzerv
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg penne
  
  
  

A tejszínbe dobtam a reszelt sajtot és a kis darabokra vágott macisajtot, majd beleöntöttem a fehérbort, fűszereztem. Amikor rendesen összeolvadtak a sajtok, beledobtam a kukoricát. Összerotyogtattam, elzártam alatta a gázt, és belekevertem a tojássárgáját. A közben megfőtt tésztához kevertem a szószt, és lehetett is tálalni.

Egy pohár 2004-es Nobilis szőlőbirtokról származó tokaji sárgamuskotállyal kísértük.

3 személyes adag

Reggeli gondolatok

Egyrészt, meg kéne végre tanulnom a címkéket használni.

Másrészt, én még nem is mondtam, hogy elindult a gasztroblogok gyűjtemény oldala, a bloGasztro, éljen-éljen!

Tegnap nekiláttam a második fordulós töltött izéknek. Nem lett jó. Finom, de nem olyan, mint kellene, és nem fotogén. Vagy nekilátok mégegyszer, vagy kitalálok valami mást :(

Továbbá gondolkodtam azon, amit nemiske írt, hogy ő nem a hagyományos magyar konyhát viszi. Na, nem ezen gondolkodtam, azt visz ő, amit akar :) én azon gondolkodtam, hogy én milyen konyhát viszek. Azt hiszem, hogy fele-fele konyhát. Próbálkoztam régebben és próbálkozom most is új, modern, nemzetközi receptekkel, vannak visszatérő elemek, vannak egyszeri próbálkozások. Vannak saját kreálmányok is, nyáron leginkább és a levesek terén. És nagy nosztalgia van bennem a gyerekkorom ízei iránt, a klasszikusabb magyar ételek iránt, amit szeretek és át is akarok majd adni a gyerekeimnek. Van még ebben restanciám, meg kell tanulnom a vadast, a töltött káposztát, a krumplis lángost, és még egy csomó dolgot.

Hát ez jutott eszembe. Meg az, hogy kellene inni még egy kávét, és hogy a nővéremék ma szalagos fánkot sütnek, a la Horváth Ilona, úgyhogy ott a helyünk :)

Télvégi Vidító Ital

A helyzet az, hogy rossz kedvem volt. Talán az eső miatt, talán amiatt, hogy órákat kellett várnom a vonatra, talán mert nem találtam hotspotot, talán mert nem sikerült Prich-et meglátogatni. Vagy csak úgy. Aztán a vonatról leszállva jött az ötlet, hogy erre gyógyír lehet egy enyhébb alkoholtartalmú, meleg, édes ital. Kellemes zenével tálalva. És lőn. Beugrottam a boltba narancsléért, és alkottam. Megjegyzem, már a készítés is jobb kedvre derített. És amikor eszembe jutott a reszelő. És a csészém, ami illik az alkalomhoz. Szóval túlélem :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 bögre olcsójános vörösbor, el sem árulom, hogy milyet raktam bele, mert kitagadnak
  
  
  


• 
  
  
  1 bögre 100%-os narancslé
  
  
  


• 
  
  
  cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 csomag vaníliás cukor
  
  
  


• 
  
  
  5 szem szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  3 szem szegfűbors
  
  
  


• 
  
  
  1 szerecsendióvirág, ha már barátságot kötöttünk a múltkor
  
  
  


• 
  
  
  1 karika citrom
  
  
  


• 
  
  
  kis reszelt citromhéj
  
  
  

A bort és a narancslét összeöntöttem, adtam neki meleget, beledobáltam a többi dolgokat, és majdnem felforraltam. Kicsit habos lett, de kicsire nem adunk.

1 személyes adag

Almás rétes

Hozzávalók:

• 
  
  
  egy csomag réteslap (6 lap)
  
  
  


• 
  
  
  1,5 kg alma
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg porcukor
  
  
  


• 
  
  
  1-2 kávéskanál őrölt fahéj
  
  
  


• 
  
  
  olaj
  
  
  

Az almát meghámozzuk, lereszeljük nagylukú reszelőn. Megszórjuk a porcukorral és a fahéjjal, átforgatjuk, állni hagyjuk. Ha jó sok levet eresztett, kifacsarjuk.

A réteslapokat kettéosztjuk, hármat visszacsúsztatunk a zacskóba, hogy ne száradjon ki. Egy bevizezett, alaposan kifacsart konyharuhára teszünk egy lapot, és kenőecsettel alaposan beolajozzuk. Rárakjuk a következő lapot, olajozunk, majd jöhet a harmadik. Az egyik szélére, egy csíkban elrendezzük a töltelék felét, és jó szorosan (kézzel vagy a konyharuha segítségével) felcsavarjuk, a széleit betömködjük. Kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd megismételjük a műveletet a maradék alapanyagokkal. A réteseket oldalt és a tetején megolajozzuk, majd meleg sütőbe toljuk, mondjuk 180 fokra, és szép pirosra sütjük. Melegen felszeletelve, porcukorral megszórva tálaljuk.

A kiindulópont ez a recept volt, én kicsit több almával, viszont dió és zsemlemorzsa nélkül készítettem, mivel azok nem voltak a férfiháztartásban. Azért a zsemlemorzsával való megszórás nem hülyeség.

2 rúd lett belőle