Talán mondtam már, hogy (majdnem) mindenevő vagyok. Gátolni mondjuk senki nem gátol engem semmiben, néha a józan eszem, és az, hogy a kilókra gondolok. Az befolyásol még kicsit, hogy a szűken értelmezett környezetem mit szeret és mit nem. Ezért járok néha kínaiba (munkatársak) és ezért nem eszem mostanában csontos csirkét (Valaki).
Tegnap azonban a Cicákkal vacsoráltam, befolyásmentesen, így eshetett a választásom a Leroyban a sült csirkeszárnyakra, mézes-chillis mártogatóssal. Kedvemre tépkedtem kézzel a szárnyakat, mártogattam a szószba, nem törődve azzal, hogy a csuklómig csurog, nem gondolva arra, hogy véres lehet a csont mellett.
Perverzió, perverzni jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése