Elmondom, mi nem lecsó nekem. Nem lecsó, amiben kaliforniai paprika van. Nem lecsó, amiből hiányzik a paradicsom, viszont van benne sok pirospaprika. És nem lecsó, amiben nagyra van vágva a hagyma is és a paprika is, viszont alig látott paradicsomot és nincs összefőzve rendesen. Ezeket én mind nem kedvelem.
A fentiek a hétvégi étteremben ebédelés kiváltotta morgások. Elsőt Sárváron tapasztaltuk tavaly, másodikat Győrben a hétvégén, a harmadikat meg simán nem kedvelem.
Mivel a bankkártyánk alaposan kimerült - így jár, aki síelni is készül, áztatni is megy, és bálban is volt -, életbe lépett a mi van itthon? stratégia. Gyorsan kiderült, hogy tészta lesz a nyerő befutó. Méghozzá sajtszószos tészta. Bár volt maggifixes sajtszósz, az egyrészt rangon aluli, másrészt akkor mit írtam volna ide :) Ezért alkottam, végre.
Hozzávalók:
A tejszínbe dobtam a reszelt sajtot és a kis darabokra vágott macisajtot, majd beleöntöttem a fehérbort, fűszereztem. Amikor rendesen összeolvadtak a sajtok, beledobtam a kukoricát. Összerotyogtattam, elzártam alatta a gázt, és belekevertem a tojássárgáját. A közben megfőtt tésztához kevertem a szószt, és lehetett is tálalni.
Egy pohár 2004-es Nobilis szőlőbirtokról származó tokaji sárgamuskotállyal kísértük.
3 személyes adag
Egyrészt, meg kéne végre tanulnom a címkéket használni.
Másrészt, én még nem is mondtam, hogy elindult a gasztroblogok gyűjtemény oldala, a bloGasztro, éljen-éljen!
Tegnap nekiláttam a második fordulós töltött izéknek. Nem lett jó. Finom, de nem olyan, mint kellene, és nem fotogén. Vagy nekilátok mégegyszer, vagy kitalálok valami mást :(
Továbbá gondolkodtam azon, amit nemiske írt, hogy ő nem a hagyományos magyar konyhát viszi. Na, nem ezen gondolkodtam, azt visz ő, amit akar :) én azon gondolkodtam, hogy én milyen konyhát viszek. Azt hiszem, hogy fele-fele konyhát. Próbálkoztam régebben és próbálkozom most is új, modern, nemzetközi receptekkel, vannak visszatérő elemek, vannak egyszeri próbálkozások. Vannak saját kreálmányok is, nyáron leginkább és a levesek terén. És nagy nosztalgia van bennem a gyerekkorom ízei iránt, a klasszikusabb magyar ételek iránt, amit szeretek és át is akarok majd adni a gyerekeimnek. Van még ebben restanciám, meg kell tanulnom a vadast, a töltött káposztát, a krumplis lángost, és még egy csomó dolgot.
Hát ez jutott eszembe. Meg az, hogy kellene inni még egy kávét, és hogy a nővéremék ma szalagos fánkot sütnek, a la Horváth Ilona, úgyhogy ott a helyünk :)
A helyzet az, hogy rossz kedvem volt. Talán az eső miatt, talán amiatt, hogy órákat kellett várnom a vonatra, talán mert nem találtam hotspotot, talán mert nem sikerült Prich-et meglátogatni. Vagy csak úgy. Aztán a vonatról leszállva jött az ötlet, hogy erre gyógyír lehet egy enyhébb alkoholtartalmú, meleg, édes ital. Kellemes zenével tálalva. És lőn. Beugrottam a boltba narancsléért, és alkottam. Megjegyzem, már a készítés is jobb kedvre derített. És amikor eszembe jutott a reszelő. És a csészém, ami illik az alkalomhoz. Szóval túlélem :)
Hozzávalók:
A bort és a narancslét összeöntöttem, adtam neki meleget, beledobáltam a többi dolgokat, és majdnem felforraltam. Kicsit habos lett, de kicsire nem adunk.
1 személyes adag
Hozzávalók:
Az almát meghámozzuk, lereszeljük nagylukú reszelőn. Megszórjuk a porcukorral és a fahéjjal, átforgatjuk, állni hagyjuk. Ha jó sok levet eresztett, kifacsarjuk.
A réteslapokat kettéosztjuk, hármat visszacsúsztatunk a zacskóba, hogy ne száradjon ki. Egy bevizezett, alaposan kifacsart konyharuhára teszünk egy lapot, és kenőecsettel alaposan beolajozzuk. Rárakjuk a következő lapot, olajozunk, majd jöhet a harmadik. Az egyik szélére, egy csíkban elrendezzük a töltelék felét, és jó szorosan (kézzel vagy a konyharuha segítségével) felcsavarjuk, a széleit betömködjük. Kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd megismételjük a műveletet a maradék alapanyagokkal. A réteseket oldalt és a tetején megolajozzuk, majd meleg sütőbe toljuk, mondjuk 180 fokra, és szép pirosra sütjük. Melegen felszeletelve, porcukorral megszórva tálaljuk.
A kiindulópont ez a recept volt, én kicsit több almával, viszont dió és zsemlemorzsa nélkül készítettem, mivel azok nem voltak a férfiháztartásban. Azért a zsemlemorzsával való megszórás nem hülyeség.
2 rúd lett belőle
A zöldbabgulyás az egyik olyan étel, amit gyerekkoromban állítottam, hogy nem szeretek, de legalábbis mondtam anyámnak, hogy ne főzze már olyan gyakran. De szerettem közben. Olyan nyári étel nekem, a Balatonon ettük sokat, bő lére engedve, kaprosan.
Hozzávalók:
A hagymát kis olajon megpárolom, majd lehúzom a tűzről és megpaprikázom. Rádobom a kisebb kockákra vágott húst, felöntöm egy kis vízzel, sózom, borsozom, ha van otthon, beledobok egy paradicsomot és egy fél paprikát, majd hagyom főni.
Amikor már majdnem megfőtt a pörköltalap, ráborítom a zöldbabot, és felengedem annyi vízzel, amennyi épp ellepi, szükség esetén utánasózom. Ha összefőttek, elkészítem a tejfölből, lisztből és hideg vízből álló habarást, és folyamatos kevergetés mellett a forró gulyáshoz csurgatom. Felforralom, adok hozzá jó sok kaprot, és már lehet is tálalni. Fehér kenyérrel kínálom, az asztlanál még lehet ecettel és/vagy kristálycukorral ízesíteni.
4 adag. Ismereteim szerint anyám találmánya. Aki ennek ellenkezőjét állítja, most szóljon, vagy hallgasson örökre.
Mindig azt hittem, hogy a húsleves, az valami ördöngős misztikum. Nálunk mondjuk, ha jól emlékszem, a családban minden nő tudott normális húslevest főzni, viszont hírlettek olyanok, akik képtelenek erre. Aztán egyszer Lea barátnőm megmutatta, hogy kell. Hát, nem valami bonyolult dolog, és azóta egyszer sem sikerült elrontani. Na jó, egyszer véletlenül csípős paprika került a levesbe, máskor meg túl sok zellert pakoltam bele, és kicsit zöldségesebb íze lett, mint kellett volna.
Hozzávalók:
Persze lehet más húsból is főzni, pulykanyakból, csirkefarhátból, marhahúsból, ahogy tetszik. Most pulykaszárnyat találtunk a boltban.
A húst hideg vízben a bors és a só társaságában felteszem főni. Ha felforrt, lehalkítom, és kb. fél órát főzöm (erősebb húst akár egy órát). Közben megpucolom a zöldségeket, és a fél óra-óra leteltével beledobálom a hús mellé, és vízzel felengedem. Utánasózom, sáfrányt szórok bele és őrölt szerecsendiót, és kis lángon, lefedve főzögetem. Ha minden megfőtt, elzárom, és leszűröm, külön edénybe válogatva a zöldségeket, husit.
