Hozzávalók:
- 1 dl tejföl
- 1 dl tej
- 2 dl cukor
- 1 tojás
- 4 dl liszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 csipet só
- 10 dkg étcsokoládé
- 10 dkg csokilencse
- 2 evőkanál olaj
A tejfölt, tejet, cukrot, egész tojást elkevertem, majd apránként és folyamatosan kevergetve belekevertem a gőz fölött felolvasztott csokoládét (fohászkodva mindenféle istenségekhez, hogy a forró csoki ne rántsa össze a tojást). A sóval és sütőporral vegyített lisztet is hozzákevertem, végül a csokilencsét és az olajat dolgoztam a masszába.
Enyhén kiolajozott szilokonos kuglófformába öntöttem, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. 10 perc után visszavettem a hőmérsékletet 180 fokra, és további 25 percet sütöttem. 5 percet hagytam hűlni, majd kiborítottam a formából. Még langyosan szeletelni kezdtem, porcukrot kapott, és egy bögre tej kíséretében jól meguzsonnáztuk. Mókamiki nem, nem szereti a csokis dolgokat, ő lekváros kenyeret evett :)
A Négy alapíz szakácskönyve (Édes) csokoládékenyér c. receptje alapján

zal, a Segítsüti nyertesemmel még azon melegében szerettük volna megejteni az átadást (hogy megtaláltam a levelét a spamek között...), de aztán kitört a vulkán, és a hamufelhő megakadályozta ezt a tervünket. Végül vasárnap délután nekiveselkedtem a dupla adagnak, hétfő este 10 óra magasságában készen is lettek a marcipános kekszek (nem, nem tartott 1,5 napig, csak közben elmentem aludni meg dolgozni). Közben folytak a tárgyalások az átadásról, régi ismeretségünk alapján bíztam Maczyban, a vigaszágasomban, hogy hajlandó lesz akkor átvenni a sütit, amikor megsütöm (kis diktátor lettem :)
