Boldog új évet a kedves olvasóknak!*
*A lencsefőzelék nem az én művem, mi továbbra is diétázunk :-I
Boldog új évet a kedves olvasóknak!*
*A lencsefőzelék nem az én művem, mi továbbra is diétázunk :-I
Ez AZ. Az eredeti, az utánozhatatlan. A moes-féle. A májpástétom maga.
Hozzávalók:
A zsírt megolvasztom egy közepes edényben, megfonnyasztom benne a kockákra vágott (I love aprítógép) hagymát. Közben lemosom a májat, a nem kellő részeket eltávolítom, egy-egy májat 4-6 darabra vágok. A fokhagymát megpucolom. Ha a hagyma már nagyjából jó (én akkor sem akadok fent, ha nem teljesen), rádobom a májakat, és rányomom a fokhagymát. Megborsozom és majorannázom jó alaposan, és kb. 15 perc alatt megsütöm őket.
Lehúzom a tűzről, egy szűrőkanállal kiszedegetem a májakat, a zsírt pedig élénk tűzön lesütöm, hogy a víz eltávozzon belőle. A májak, ha már nem tűzforróak, 4-5 adagban az aprítógépben homogenizálódnak közben (rúdmixerrel is lehet, de az aprítógép hatékonyabb). Ha az összes májat leturmixoltam, sót, borsot, majorannát adok hozzá, valamint mustárt és ketchupot. Egyiket se sajnálom, a ketchupból azért kevesebb jut, inkább a mustár dominál. Kanalazok hozzá a zsírjából is, hogy jól kenhető legyen, alaposan összekeverem az egészet, és készen is van a májpástétom.
Ez egy jó nagy adag, 10-15 fős baráti társaság reggelije - vacsorája lehet. A recept alapját az exkineziológusomtól tanultam.
Érkezési sorrendben: Peter Mayle: Bon Appetit!, kivizöld mázas cserépedény, a legújabb Stahl-könyv, borsdaráló, egy adag Fakanál-féle sugo, átalakíthatós habverő, cserélhető Microplane-reszelő, Peter Mayle: Bor, mámor, Provence, és végül, de nem utolsó sorban egy jó nagy ovális jénai tál.
:)
Hozzávalók:
A bort a cukorral, citromhéjjal és a fűszerekkel forrni tesszük. Közben a lisztet kikeverjük a tojássárgájával és a hideg vízzel. Ha a bor felforrt, hozzákeverjük - sűrű kevergetések közepette - a tojásos-lisztes vizet, és lassú tűzön besűrítjük.
4 adag lesz belőle, a neten vadásztam különböző recepteket, azokból született ez.
Hogy telt a karácsony? Gyomorsokkal. Sok volt és sokkoló. Egyfelől a vadhús uralta, a szarvaslevest ugye két napig ettük, harmadik napon vaddisznóból készült húsleves és gombás vadvalami volt az ebéd, erre még ma csülköt toltam :) Tegnap este pedig leitattak (vagy hagytam magam?), házi rozéval, beficcent valami kékeszöld színű őszibarackpálinka is, reggel a másnaposság összes tünetével ébredtem. Egyébként is gyomorrontással küszködünk felváltva, remek.
Amit viszont egyáltalán nem ettem, az a beigli. A tesóm otthonfelejtette az adagomat, anyámnál meg a mézes krémes mindent vitt, így beigli már nem fért belém. A mézes krémest " megvettük" , Valaki szavaival élve, a receptjét hamarosan bepötyögöm, és ettem olyan fatörzset is, ami majd megszólalt. Szintén coming soon.
Hozzávalók:
A szarvashúst kis kockákra vágjuk, és 1 liter forró vízben 2-3 perc alatt leforrázzuk. 3 liter (szerintem kevesebb) hideg vízben főzni tesszük, 3-4 babérlevél kíséretében, sózzuk természetesen. Kb. 50 percig főzzük, majd beletesszük a felkockázott zödségeket (szerintem kicsit többet is elbír, legalább a sárgarépából), és együtt puhára főzzük. Hozzáadjuk a dijoni mustárt, a citrom reszelt héját és a kifacsart levét (figyelem, nagy citrom esetén a fele is elég!). Belefőzzük a gnocchit, majd kevés forró levest elkeverünk a tejszínnel, és ezt is hozzáadjuk a leveshez. Frissen vágott petrezselymet szórunk még rá, és készen is vagyunk.
A levest Bereznay Tamás receptjei közül lestük, a Nők Lapjában volt.
Megjegyzések: a 3 liter víz sok ennyi húshoz-zöldséghez, ebből nem raguleves lesz így. Nekem hiányzott a bors belőle, így mi nem hagytuk ki sem a végén, sem frissen őrölve, tálaláskor. És nem is szeretem a gnocchit :) És a citrommal vigyázni kell, viszont elvisel akár több mustárt is. Szerintem.