Gasztrociki kördés

Kicsivú megdobott egy kördéssel (kopirájt báj Fakanál). Azóta szárnyal a látogatottságom :) Szóval ti tényleg kíváncsi vagytok, hogyan vagyok GázGizi a konyhában?

Hát először is ugye ott a vegeta. Ami szerintem nem gáz, mert ha gáz lenne, akkor nem tartanék otthon belőle, de tartok. És úgy kéthetente használok is belőle. Szóval szerintem nem gáz, ellenben sokak szerint igen, mert roncsolom magam, meg a só, meg a tartósítószer, és egyáltalán. Hát én szeretem, mert van egy olyan íze, ami a gyerekkoromat hozza a konyhába minden alkalommal. Például amikor összekeverek egy doboz 20%-os tejfölt egy csomó vegetával, hogy jóóóól érződjön az íze, és megeszek hozzá egy karéj vastagra vágott friss fehér kenyeret. Na az olyan.

A malacfülről jutott eszembe, hogy szeretem a disznósajtot. Hát nem mindennapi vendég nálam, egy évben akár kétszer is szoktam enni, de szeretem. Szigorúan nem a szeletelt, előrecsomagolt változatot, micsoda hülyeség, a disznósajtot vastagra kell vágni a kisdeszkán.

És egy csomó kaját ki szoktam dobni.... Most meg nem jut eszembe semmi több most, pedig renitens vagyok. Na majd update-elek akkor.

Update: ez tényleg ciki. Csakhogy nem magamtól jutott eszembe, hanem a szag vonzott oda. Napok óta kerestem a savanyú szag okát. Most megtaláltam. Kb. 20 dkg, folyóssá vált meggy személyében, basszus. És a rumtopf is felforrt. Magam alatt vagyok.

Fetatzatziki

Két lehetőség van. Vagy feltaláltam a spanyol viaszt, vagy feltaláltam a spanyol viaszt. Két görögös cuccból csináltam egyet. Pikkpakk.exe, és még isteni is :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  15 centi uborka
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál fetasajt
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál 20%-os tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál olivaolaj
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt bors
  
  
  

Az uborkát lereszeltem, és hagytam kicsit állni magában. Közben összekevertem a fetát, a tejfölt, olivaolajat, átnyomott fokhagymát és a borsot. Kicsit facsartam a reszelt uborkán és összekevertem a szottyal a Kicsivútól kapott tálban :) 2 paradicsomot szeleteltem mellé, egyszemélyes vacsorának kiváló.

Vigyázz, kész, főzz! VI. - Kapros túrós lepény

Túlzás lenne azt állítani, hogy a VKF újabb kiírása elolvasásának pillanatában beugrott, hogy mi lesz a követlező pályamű, ami a komplementer ízek kategóriában mozog, de alig telt bele egy vagy két este, és bevillant. Folyamatosan motoszkált bennem a tökösmákos, tökösmákos, innen már csak egy hangyabokányi választott el a kaprostúróstól. És a szemembe villant gyerekkori Anett pajtásom nagymamájának kapros-túrós pitéje. Végül aztán gyáva voltam, nem írtam neki a wiw-en (de még írhatok :), kicsit kutattam a neten, de aztán maradtam egy másik nagyon jó megoldásnál, elkértem Ákibácsi anyukájának receptjét. Ami nem is pite, hanem lepény, de ez nem változtat azon, hogy - szerintem - komplementer ízeket pakolunk a tetejére. És büszkén jelentem, hogy most először nem utolsó pillanatban készült el a pályamű, hanem egy héttel korábban. Gondoltam, a szülinapi siserehad majd teszteli.

Hozzávalók a tésztához:

• 
  
  
  50 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg cukor
  
  
  


• 
  
  
  2,5 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  3 dkg élesztő
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag vaníliás cukor
  
  
  

Hozzávalók a töltelékhez:

• 
  
  
  50 dkg túró
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 csomó kapor
  
  
  


• 
  
  
  pici só
  
  
  


• 
  
  
  2 pohár tejföl
  
  
  


• 
  
  
  cukor ízlés szerint (ha édesen szeretjük, ha nem, akkor no cukor, maximum íz)
  
  
  

A tészta hozzávalóit normál kelttészta módjára összeállítottam. Azzal az egy különbséggel, hogy Anci néni szerint sokkal több cukrot is elvisel az felfutó élesztő, mint amennyit én valaha is a kovászhoz adtam. Hát jött is szépen fölfele, pillanatok alatt, ezt észben fogom tartani, ha sietős a dolgom máskor. Lefedtem egy tiszta konyharuhával, és otthagytam, amíg a kétszeresére dagadt.

180 fokra kezdtem melegíteni a sütőt, majd kiborítottam a tálból a tésztát, kinyújtottam egy nagy tepsi méretére (elvileg 1 centi vastagra), és bele is raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A túrót, tojást és az apróra vágott kaprot összekevertem, és a tésztára simítottam, aztán pedig a tejfölt cukroztam meg (nem eléggé), és rá" locsoltam" a kaprostúrósra. Betoltam a már forró sütőbe, és addig sütöttem, amíg kezdett pirulni a teteje.

Kihűlés után vágtam kockákra, de igazán jó két nap múlva lett.

Görög saláta

Persze, amikor van otthon paradicsom, mozzarella és friss paradicsom is, akkor mit kívánok? Görög salátát. Még csak véletlekül sem caprését, nem, nekem görög saláta kell. Így elcaplatok a DM-be ezüstszürke WC keféért és Domestosért, hogy a taki néni boldog legyen pénteken, ja, ez nem jön ide, szóval elcaplatok a Rotschildba feta sajtért, és hazaérvén nekilátok. A mozzarella várhat a jövő hétig is akár.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  1 paprika
  
  
  


• 
  
  
  10 centi uborka
  
  
  


• 
  
  
  1 kis fej lilahagyma
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg feta
  
  
  


• 
  
  
  zöldfűszer, kicis só
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  

A zöldségeket nagyobb kockákra aprítom, óvatosan megsózom (a feta is sós lesz) és fűszerezem, tudom, hogy nem ér meg ilyenek, de én provanszi fűszerkeverékkel szórom meg. Nyakonöntöm olivaolajjal, keverek rajta egyet, majd a fetára kockázom maszmókázom-csipkedem a fetát.

1 jó nagy adag lesz belőle.

Juhtúrós pogácsa

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  15 dkg juhtúró
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája + 1 egész tojás a kenéshez
  
  
  


• 
  
  
  2 dkg élesztő
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  reszelt sajt
  
  
  

Az élesztőt a cukorral és a langyos tejjel felfuttattam. Közben a lisztbe csipkedtem a hideg margarint és a juhtúrót, megsóztam, hozzáadtam a tojás sárgáját és az élesztős cuccot. Gyorsan összedolgoztam a tésztát, folpackba csomagoltam, és a hűtőbe száműztem vagy két órára (egy egész éjszakára még sokkal jobb lett volna).

Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, a tésztát pedig a hűtőből kiszedve kb. egycentisre nyújtottam, néhol még vékonyabb is lett, majd kétféle pogácsaszaggatóval szaggattam. Szépen egymás mellé sorjáztam őket a két tepsiben (sütőpapír!), méret szerint válogatva, a felvert tojásfehérjével megkentem, a reszelt sajttal megszórtam*, és a sütőbe küldtem a két tepsit, légkeverés funkcióval. 17-20 perc alatt sültek tökéletesre.

3 tepsi lett belőle. A recept VTTM-től származik, még az index szaktopikból vadásztam évekkel ezelőtt.

*aki pedig azt meri nekem állítani, hogy 30+ fokban, a 180 fokos sütő előtt guggolva lehet sajtot szórni bármire is, az téved. Maximum csipegetni lehet, az meg őrjítő módon pepecs. Azt is szeretem, amikor aszondják, hogy locsold meg a rakott krumplit tejföllel. Anyád, morogják a topiklakók. Locsolás és tejföl, na az nem jön össze. Ja, természetesen teljesen HACCP-s megoldás a 2,6 nm-es konyha adottságait kihasználva a földön átugrálni a sütéskész pogácsák fölött.

Sangría

Hát kérem, épp kb. három évvel ezelőtt csinált először - balazs - sangríát, először egy próbaadagot a szülinapunkra, E80-as tortával kísértük, majd az azt követő őrségi hétvégére hozott magával kétnapi adagot, amit mindjárt első este elfogyasztottunk, majd nagyon röhögtünk, majd algopiryneket szedtünk másnap. Azóta is szeretjük a sangrítát csapatostul, most én is nekiveselkedtem, mivel jött a siserehad. Mondjuk pont a fele megmaradt, a hűtőben figyel, vidám esték elé nézek, mert Valakinek nem bírja a gyomra.

Hozzávalók:

• 
  
  
  8 üveg olcsójános száraz vörösbor
  
  
  


• 
  
  
  3 citrom
  
  
  


• 
  
  
  2 lime
  
  
  


• 
  
  
  2 alma
  
  
  


• 
  
  
  5 narancs
  
  
  


• 
  
  
  1 kiló őszibarack
  
  
  


• 
  
  
  40 cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 dl ocsójános brandy
  
  
  


• 
  
  
  2 rúd fahéj
  
  
  


• 
  
  
  5 dl szénsavas ásványvíz
  
  
  


• 
  
  
  jégkocka
  
  
  

A gyümölcsöt összeaprítottuk, előzetesen persze megsikáltam a citrusféléket folyó víz alatt, mivel ezek héjastul ugrottak fejest az alkoholba, az alma héjával a krumplipucoló végzett, a barack héján pedig a ráöntött forró víz. A bort összekevertük a brandyvel, a gyümölccsel, és a 40 deka cukorból valamint 1 deci vízből főzött cukorsziruppal. Beledobáltam a két fahéjrudat, és a hűtőbe tettem volna egy éjszakára, ha nem lenne kicsi a hűtőm, de kicsi, így nem tettem. Amikor jöttek a vendégek (lásd még: siserehad) felöntöttem a szénsavas ásványvízzel, nyomattam bele jégkockát, és lehetett poharakba merni.

Csoportos adag, vigyázat. Nagycsoportos. Szóval felezhető.

Miccónak?

Azt kérdezi tőlem nemisbéka kartácsnő, hogy mit szólnak a konyhablogoláshoz a barátaim és üzletfeleim. Ha úgysincs időm főzni, legalább járassam a számat, nem? :) Ideális kérdés 4 dkg tökmaghoz és egy doboz Dreherhez. Ez van ugyanis itthon, ez a gasztronómia csúcsa :))

Hogy mit szólnak a konyhablogolásomhoz, szeretik-e, hogy fényképezni kell a " jóétvágyat" előtt? A nővérem oly mértékben támogatta a blogolásomat, hogy tőle kaptam szülinapomra a sablont, nekem csak a nevet kellett gyakorlatilag megváltoztatni, és beleültem a jóba. Valaki is támogatja a dolgot, szerintem csípi, hogy jórészt a blog hatására gyakran keresek valami újat, valami mást, de azt is kedveli, hogy a régi jó ízek nem vesztek ki a konyhából. Most visszanéztem, hát a fényképezésben mostanában nem vagyok nagyon lelkes, néha éhesebbek vagyunk :) Továbbá a folyamatos költözés hatására sose lehet tudni, hol tartózkodik épp a két fényképezőgép egyike. Pedig az enyémet direkte erre a célra vettem.

Hat-e rám a sok gasztroblog? Igen. Irigy vagyok. Irigy vagyok a lelkesedésre, a kutakodásokra, a sok bejegyzésre, az időtökre. Aztán mindig meggyőzöm magam, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szánja :) és akkor nem vagyok már irigy, csak nagyon tetszenek a blogok. Sokszor felkapom a fejem egy-egy receptre, elhatározom, hogy hűűűű, holnap én is ezt... és aztán nem. Inkább keresek egy-két blogban, ha nincs ötletem, vagy csak kiindulópont van.