2007. június 19., kedd

Miccónak?


Azt kérdezi tőlem nemisbéka kartácsnő, hogy mit szólnak a konyhablogoláshoz a barátaim és üzletfeleim. Ha úgysincs időm főzni, legalább járassam a számat, nem? :) Ideális kérdés 4 dkg tökmaghoz és egy doboz Dreherhez. Ez van ugyanis itthon, ez a gasztronómia csúcsa :))



Hogy mit szólnak a konyhablogolásomhoz, szeretik-e, hogy fényképezni kell a " jóétvágyat" előtt? A nővérem oly mértékben támogatta a blogolásomat, hogy tőle kaptam szülinapomra a sablont, nekem csak a nevet kellett gyakorlatilag megváltoztatni, és beleültem a jóba. Valaki is támogatja a dolgot, szerintem csípi, hogy jórészt a blog hatására gyakran keresek valami újat, valami mást, de azt is kedveli, hogy a régi jó ízek nem vesztek ki a konyhából. Most visszanéztem, hát a fényképezésben mostanában nem vagyok nagyon lelkes, néha éhesebbek vagyunk :) Továbbá a folyamatos költözés hatására sose lehet tudni, hol tartózkodik épp a két fényképezőgép egyike. Pedig az enyémet direkte erre a célra vettem.



Hat-e rám a sok gasztroblog? Igen. Irigy vagyok. Irigy vagyok a lelkesedésre, a kutakodásokra, a sok bejegyzésre, az időtökre. Aztán mindig meggyőzöm magam, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szánja :) és akkor nem vagyok már irigy, csak nagyon tetszenek a blogok. Sokszor felkapom a fejem egy-egy receptre, elhatározom, hogy hűűűű, holnap én is ezt... és aztán nem. Inkább keresek egy-két blogban, ha nincs ötletem, vagy csak kiindulópont van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése