2007. június 30., szombat

Vigyázz, kész, főzz! VI. - Kapros túrós lepény


Túlzás lenne azt állítani, hogy a VKF újabb kiírása elolvasásának pillanatában beugrott, hogy mi lesz a követlező pályamű, ami a komplementer ízek kategóriában mozog, de alig telt bele egy vagy két este, és bevillant. Folyamatosan motoszkált bennem a tökösmákos, tökösmákos, innen már csak egy hangyabokányi választott el a kaprostúróstól. És a szemembe villant gyerekkori Anett pajtásom nagymamájának kapros-túrós pitéje. Végül aztán gyáva voltam, nem írtam neki a wiw-en (de még írhatok :), kicsit kutattam a neten, de aztán maradtam egy másik nagyon jó megoldásnál, elkértem Ákibácsi anyukájának receptjét. Ami nem is pite, hanem lepény, de ez nem változtat azon, hogy - szerintem - komplementer ízeket pakolunk a tetejére. És büszkén jelentem, hogy most először nem utolsó pillanatban készült el a pályamű, hanem egy héttel korábban. Gondoltam, a szülinapi siserehad majd teszteli.



Hozzávalók a tésztához:





  • 50 dkg liszt




  • 2 tojás sárgája




  • 5 dkg cukor




  • 2,5 dl tej




  • 3 dkg élesztő




  • 5 dkg margarin




  • 1 csomag vaníliás cukor




Hozzávalók a töltelékhez:





  • 50 dkg túró




  • 2 tojás




  • 1 csomó kapor




  • pici só




  • 2 pohár tejföl




  • cukor ízlés szerint (ha édesen szeretjük, ha nem, akkor no cukor, maximum íz)




A tészta hozzávalóit normál kelttészta módjára összeállítottam. Azzal az egy különbséggel, hogy Anci néni szerint sokkal több cukrot is elvisel az felfutó élesztő, mint amennyit én valaha is a kovászhoz adtam. Hát jött is szépen fölfele, pillanatok alatt, ezt észben fogom tartani, ha sietős a dolgom máskor. Lefedtem egy tiszta konyharuhával, és otthagytam, amíg a kétszeresére dagadt.



180 fokra kezdtem melegíteni a sütőt, majd kiborítottam a tálból a tésztát, kinyújtottam egy nagy tepsi méretére (elvileg 1 centi vastagra), és bele is raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A túrót, tojást és az apróra vágott kaprot összekevertem, és a tésztára simítottam, aztán pedig a tejfölt cukroztam meg (nem eléggé), és rá" locsoltam" a kaprostúrósra. Betoltam a már forró sütőbe, és addig sütöttem, amíg kezdett pirulni a teteje.



Kihűlés után vágtam kockákra, de igazán jó két nap múlva lett.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése