Roosevelt önkiszolgáló étterem

Erősen gondolkodtam, hogy a bejegyzést kategóriáját tekintve a lehúzóba vagy a vendéglátóiparba helyezzem el. Próbáltam néhányszor az egységet, kb. annyit tud, mint a honlapja (azaz semmit, legalábbis az én szememben). Büférendszer, iszonyú rossz elrendezés: az emberek szép nagy tálcával a kezükben bolyonganak a rendkívül szűk helyen, nézegetik, hogy mit egyenek, vagy leginkább is azt, hogy mit egyenek annak érdekében, hogy ne fizessenek horror összeget. Az étterem ugyanis kicsit felülárazott, minden étel tízdekája-ja 165 ft, ha pedig szeletes húst eszik az ember, akkor az darabonként plusz 400. Én nem vagyok egy nagyétkű valaki, de még 1000 magyar forint alatt nem úsztam meg, és akkor még az sem biztos, hogy olyan nagyon jót ettem, sőt. Első alkalommal bepróbálkoztam egy spenóttal, vízízű híg zöld szottyot kaptam. A mai majonézes krumplival csak annyi baj volt, hogy a krumpli nem volt megfőve, a majonéz helyett pedig valami ízetlen, elsősorban sótlan tejfölt löttyintettek rá. Nos, engem a szar és drága ételért nem kárpótol a kilátás a Lánchídra.

Zöldborsós hús

Ismét álljon itt egy családi recept, úgy látszik, én mostanában nosztalgiázom erősen. Régóta készültem már megfőzni, szombaton úgyis elmentünk a tesómékhoz, ott álltam neki, és a családban osztatan sikert aratott (a tesóm persze ismerte, de a pasijainknak új volt, és a két kis unokahúgom is lelkesen nyomták). Gyakorlatilag egy egytálételről beszélünk, sok húsos-borsós ragu, bő lére eresztve, belefőzött grízgaluskával.

Hozzávalók:

• 
  
  
  70 dkg pulykafelsőcomb-filé
  
  
  


• 
  
  
  1 kg zöldborsó
  
  
  


• 
  
  
  2 kis fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  3 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, pirospaprika, csipetnyi cukor
  
  
  


• 
  
  
  3 tojás
  
  
  


• 
  
  
  gríz
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg vaj
  
  
  

Az olaj, hagyma, pirospaprika, hús, só, bors kombóból pörköltalapot rittyentettem, és amikor már majdnem főttnek ítéltem a husit, ráborítottam a sok borsót, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, hiszen még a grízgaluskák is kérnek majd inni. Utánsóztam, borsoztam, cukroztam, és hagytam jól összefőni.

Valamikor a folyamat elején látott neki a tesóm a grízgaluskának, családilag nem értünk hozzá, a neten vadászott receptet, aztán nem is lett jó elsőre :) Valami olyat csinált, hogy felverte a tojásfehérjéket habnak, aztán belekeverte a sárgákat és grízt, ez utólag kevésnek bizonyult, a végén a felolvasztott, de már nagyjából kihűtött vajat keverte bele. A hátőben hagyta állni, aztán konstatáltuk, hogy kicsit lágy lett a dolog, kevés a gríz, de már nem volt időnk újra grízezni és azt dagadni hagyni, így nemes egyszerűséggel lisztet szórtunk bele, ízre tökéletes lett, de azért... Ezúton kérem fel a T. olvasótársakat, hogy ha van bevált grízgaluska receptjük, ne habozzanak velem megosztani, a hozzávaló mennyiségek pontos megjelölésével! Köszönöm.

Egyszóval beleszaggattuk a galuskákat a forrásban lévő lébe, majd késze főztük az egészet.

Jó nagy, 6-7 személyes adag ez. Sári mama fejlesztése.

Cukkinifasírt salátával, fokhagymás tejföllel

Ahogy sok más recept, a cukkinifasírté is évek óta várt a sorára, hogy végre a kipróbálandók közül a kipróbáltak közé kerüljön. Valaki anyukája csomagolt a múlt héten mindenféle házi termesztésű zöldségeket, köztük két szép cukkinit, kár lett volna veszni hagyni őket, neki is láttam hát. Egyébként a saláta nagy része is az ő kertjéből való.

Cukkinifasírt:

• 
  
  
  2 karcsú, de nagyobb cukkini
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  fél fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  vegete, bors
  
  
  


• 
  
  
  zsemlemorzsa
  
  
  

A cukkiniket megmostam, meghámoztam, ahol kellett, a magos részt eltávolítottam, és nagyobb kockákra vágva, adagonként az aprítógépben " lereszeltem" . Jó alaposan megszórtam vegetával, hogy levet engedjen, majd kifacsartam, hozzáadtam a tojást, áttört fokhagymát, kiskockás hagymát, borsot, további vegetát, és annyi zsemlemorzsát, hogy keményebb fasírt állaga legyen a cuccnak. A problémák itt kezdődtek, hiszen Fakanálnál azt olvasom, hogy " Nem túl forró, nem túl sok zsiradékban - én olajban - süssük szép pirosra a kérgét úgy, hogy lehetőleg a belseje is átsüljön." , hát ez leírva igen egyszerű, kivitelezni egy olajban sütésben nem gyakorlottnak nem annyira az. Üzenet magamnak: inkább tovább kell sütni alacsony fokozaton. Egyszóval finom, de középen kissé nyers fasírtokat kaptam :-O Béndzsadzsó vagyok :)

Saláta:

• 
  
  
  3 fej érett paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  fél kígyóuborka
  
  
  


• 
  
  
  mindenféle színű paprikák
  
  
  


• 
  
  
  1 kis fej lilahagyma
  
  
  


• 
  
  
  fél doboz kukorocakonzerv
  
  
  


• 
  
  
  só, majoranna, bazsalikom (lehettem olyan szemét magammal, hogy nem pakoltam az albérleti cuccba a provanszi fűszerkeveréket???)
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  

Hát ezt nem magyarázom, mindent összeaprítottam, majd fűszereztem, olajoztam, kész.

Fokhagymás tejföl:

• 
  
  
  2 dl tejföl
  
  
  


• 
  
  
  3 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  vegeta
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors
  
  
  

Ezt Valaki rakta össze, remek elegyet kevert (mekkmester :), szintén nem részletezem.

Radler

Kis nosztalgia az ausztriai nyaralás után, radler. A szállásadóink egy bicikliútvonalon működtetik családi panziójukat, és amellett, hogy este a la carte kiszolgálásban részesítik az arra tévedőket, napközben sörrel és hidegtállal állnak a túrázók és biciklisek rendelkezésére. Sőt, a kiírás szerint ők egy " radler tankstelle" , azaz radlerkút :) No itt ittunk néhány korsót a sör-limonádé keverékére emlékeztető nedűből. Itthon aztán megtudtuk, ugyanezt előállíthatjuk sör és sprite felhasználásával. A keszthelyi hosszú hétvégén én a magam részéről előnyben részesítettem, lehet belőle sokat inni anélkül, hogy nagyon bután mosolyognék :)

Az előállítása tehát igen egyszerű, bontsunk sört és sprite-ot, fele-fele arányban borítsuk egy pohárba, és mehet arcba be.

Khm

Enyhe gasztromélypont. Egyrészt, a hétfőn hazahozott (múlt pénteken készült) májpástétomot bennehagytuk az autóban, aztán Valaki az erkélyre száműzte, legjobb ötlet, végül is a nappali csúcshőmérséklet 35 fok mostanában. Másrészt a hétfőn megmelegített Bertolli szósz maradéka is előlmaradt. Hősként viselkedtem, és felszámoltam őket. A májpástétom kellemes csalódást okozott, vagyis inkább a tupperware edényemben csalódtam ismét kellemesen, hát jó szaga nem volt a cuccnak, de nagyon rossz sem. Most mindenesetre jól megérdemelt radleremet kortyolom, azért hányingerem kerekedett az apjó kici penészfoltoktól, valljuk be.

Még azt akartam elmesélni, hogy Spar BIK. Jól bevásároltam, paprika, paradicsom, uborka, sör, virsli, fetasajt, felvágott, zsömle, babámfüle. Kiállom a nemrövid sort, és aztán azt mondja a pénztáros, hogy nem jó kóddal mértem le a paprikát, mert ez nem mittudoménmilyen paprika, hanem sima étkezési, és menjek már vissza. Teszem hozzá, legalább 15-en álltak mögöttem. Még meg is dícsértem magamban a csajt, hogy milyen kedves, spórol nekem. Visszamegyek, kód nincs kiírva. Nagy nehezen megtalálom, lemérem, és láss csodát, pontosan ugyanúgy 199-be kerül az étkezési paprika, mint a nemtudommilyen. Visszamegyek, mondom neki. Aszondja, de nekik a helyes kóddal kell lemérni, mert különben leltárhiány lesz. Hát leszarom aranyoskám bazdmeg, ki kéne rendesen írni az árakat, vagy üzemeltetni egy mérőembert, vagy nem visszaküldeni a kuncsaftot. Jó, nem csinálok botrányt, eddigre 39-en állnak kb. mögöttem. Pakolok a szatyiba, majd hallom az intelligens pénztáros sivítását: itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Vevő hülyén néz. Itz nóóóó gúúd, no paprika, paradicsom. Nem tudom, mi lett a vége az egésznek, de nem csodálom, ha nem tartanak minket vendégszeretőnek bakker. Egy ideig nem kívánok abba a Sparba menni, köszönöm szépen.

Viszont hazajőve kipakoláskor azt látom, hogy Valaki is bevásárolt. Hehe, tele a hűtő. Holnap főzök.

Tárkonyos belsőségaprólékleves - VKF IX. előnevezés

Előnevezek, mert elutazásilag távollétben leszek. Ahova megyek, ott van olivamúzeum :)

A belsőséges fordulóról összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy hát izé. Maradjunk annyiban, hogy én megpróbáltam. Végül is, szeretjük a velős kenyeret, a májnál szinte nincs nagyobb kedvencem, egyszer ettem szalontüdőt és az jó volt, emlékeimben élénken él a zúzapörkölt és a szívpörkölt is. Valaki még a pacalt is megszerette felnőttkorára, na én nem vagyok ennyire perverz. A gondolataim folyamatosan egy májas quiche körül jártak, de ugye még mindig albérlet, be kellett volna kéredzkedjek valaki konyhájába, de nem volt energiám megszervezni. Aztán a lelki szemeim előtt megjelent egy vegyes belsőséges aprólékleves, utánaolvasgattam kicsit a neten, és arra jutottam, hogy ezek nem sokban térnek el az én tárkonyos ragulevesemtől. Meg is főztem szinte pont úgy (nem is írom ide, csak belinkelem), ahogy ott le van írva, csak a husi helyett vettem 15 deka csirkezúzát és 20 deka májat, szívvel. Meg azzal a különbséggel, hogy elég sokáig főddögélt a zúza a tárkonyos-hagymás alaplében, de nem és nem akart puha lenni. A leves íze sem lett eltérő karakterű. Annyit okosodtam, hogy 1. nem főzök zúzát a továbbiakban, 2. úgy is lehet tárkonyecetet csinálni, hogy a szárított tárkonyt beleáztatom a sima ecetbe 4-5 órára, 3. a klasszik ragulevesemet felturbózhatom májjal, mert az viszont nagyon finom a levesben.

before after

Fodrász felé, félúton

Zsúfolt egy hetem volt, hajazott a régi szingli énemre, minden este valami program. Mondjuk nem is esett rosszul. És ha már nem főzök, legalább eszem rendesen :) Hétfőn a Gundel, szerdán a Bor La Bor, csütörtökön kezdtük nyomni a tortákat, szóval nem éheztem. És hát a péntek estém a fodrászhoz szólított, ami a Kolosy téren van. Valahogy mindig pénteken jutok oda, és mindig éhesen, és a sarkon ott figyel a Kolosy téri sütöde. Hát kérem, fergeteges péksüteményválaszték, a legjobb tökmagos pogácsa, pizzás kifli, kakaóscsiga, gyors és korrekt kiszolgálás. Csoda, hogy be kell térjek minden alkalommal, a fodrász felé, ha nem is félúton?