Istenkirályság. Ahogy zserbót sem, kacsát sem sütöttem eddig. Féltem tőle, mint a tűztől, mert könnyen kiszáradhat, de " muszáj" volt. Nem egy bonyolult dolog, pláne, ha van véletlen mustunk.
Hozzávalók:
2 kacsamell, bőrével
1/2 kg szőlő vagy 2 dl must
só, majoranna, bors
3 gerezd fokhagyma
A szőlőt összetörtem krumplinyomóval, majd egy szűrő segítségével kinyomkodtam a levét. Na én ilyet többet nem csinálok, vagy szerzek mustot, vagy veszek 100 százalékos szőlőlét valahol...
A kacsamelleket a bőrös oldalukon bevagdostam, a csíkokat egymást keresztezve, vigyázva arra, hogy az alatta lévő hártyát ne sértrem meg. Besóztam, a nembőrös oldalán majorannáztam is. Nagyon pici olajat öntöttem az edénybe (a vadiúj kivizöld edényembe :), beledobtam a melleket, és a sütőben jó nagy lángon (értsd: 220 fokon) megpirongattam mindkét oldalukon. A bőrös fele duplán kapott az élvezetekből, ez eddig 15 perc volt. Ezen a ponton aláöntöttem 3 evőkanál vizet, lefedtem, és párolni küldtem őket, 190 fokra visszavéve a fűtést, 10 percenként locsolgatva. Amikor már majdnem készen voltak (a pirongatást követően tovgábbi fél óra lehetett talán), a mustba kevertem az átnyomott fokhagymákat és némi frissen őrölt borsot. Ezzel nyakonöntöttem a kacsát, kapott újabb 10-15 percet lefedve, majd lepirítottam picit.
Tálaláskor vékonyra szeleteltem, és mindenki meglocsolta magának a szafttal. Hagymás krumplival, esetleg rizibizivel javasolt fogyasztani.
Kb. 3 adag lesz belőle. A recept a Négy alapíz szakácskönyve - savanyú c. remekműből származik, örök hála érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése