2008-as restancia + BÚÉK

Rövid emlékeztető magamnak, hogy számonkérhető legyek: tartozom egy kicsivú-féle és egy nemisbéka-féle kördéssel, a karácsonyi kacsasült és a lencseleves receptjével.

Egyebekben pedig nagyon boldog új évet kívánok!

:)

Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok!

Mákzserbó - karácsonyi receptverseny desszert szekció

Ha karácsony, akkor hal, mák, beigli, szaloncukor, töltött káposzta, zserbó, kocsonya, halászlé, borleves. Ha karácsony, akkor mák, zserbó. Mák, zserbó. Mák, zserbó. Mákzserbó? Igen, mákzserbó. Halvány lila segédfogalmam nem volt, hogy létezik-e ez az édesség, de őszintén szólva nagyon nem is érdekelt. Jó, kigugliztam, láttam, hogy létezik, de annyira izgatott a kis ötletem, hogy egyedül kívántam megvalósítani. Elővettem a két éve megénekelt Kismama-féle receptet, a diót mákra cseréltem, és meg is voltunk. Szerényen azt kell mondjam, hogy nagyon-nagyon nem nyúltam mellé. Aztán miközben már a kisült tészta hűlt, és már csak a csokoládéborítást várta, megnéztem Nemisbéka blogját, és mit látok? Egy mákos zserbót :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  2 dkg élesztő
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg + 2 kávéskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  30 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  csipetnyi sütőpor
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tej
  
  
  

Továbbá

• 
  
  
  15 dkg darált mák
  
  
  


• 
  
  
  15 dkg porcukor
  
  
  


• 
  
  
  baracklekvár
  
  
  


• 
  
  
  15 dkg keserű csokoládé
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  

Az élesztőt a tejben a két kanál cukorral felfuttattam. Közben kimértem a lisztet és a cukrot, hozzákevertem a sütőport, beleütöttem a tojásokat, majd jött az élesztős cucc, végül belecsípkedtem a margarint, és villámgyorsan összegyúrtam. A tésztát aztán háromba szedtem, kettőt a hűtőbe raktam, a harmadikat vékonyra kinyújtottam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és kezdődött a rétegezés: a tésztára lekvár, aztán a cukros mák fele, tészta, lekvár, mák, a tetejére tészta. Villával megszurkáltam a tetejét, és 170 fokos sütőben fél órát sütöttem, aztán hagytam kihűlni. Másnap a csokit gőzfürdőben felolvasztottam, hozzákevertem az olajat, és bevontam vele a mákzserbóm tetejét. Néhány napig érdemes állni hagyni, hogy a tésztarétegek jól megszívják magukat a töltelékkel.

Szőlős csirke tokaji mártással - karácsonyi receptverseny főétel szekció

Hozzávalók a húshoz:

• 
  
  
  1 csirkemellfilé
  
  
  


• 
  
  
  1 dl száraz fehérbor (esetünkben chardonnay)
  
  
  


• 
  
  
  0,5 dl tokaji aszú
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  2X2 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  1 fürt piros szőlő (megszámoltam, 33 szem volt)
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, chillikeverék, cayenne-i bors
  
  
  

Hozzávalók a mártáshoz:

• 
  
  
  2 evőkanál mazsola
  
  
  


• 
  
  
  kb. 1 dl tokaji aszú
  
  
  


• 
  
  
  2 tojássárgája
  
  
  


• 
  
  
  2 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál méz
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, chillikeverék
  
  
  

Előző nap: a mazsolát felforraltam az aszúban, és félretettem. A szőlőt megmostam, leszemeztem, megszárítottam, és visszatettem a hűtőbe. *

Aznap: a csirkemellről leválasztottam a " madárkákat" , a nagyobb darabokat széltében félbevágtam. Sóztam, borsoztam, és a 2 evőkanál olaj - 2 evőkanál olvasztott vaj kombóban gyorsan elősütöttem. Jénai tálba sorjáztam a hússzeleteket, és felöntöttem a két bor keverékével, rácsípkedtem 2 evőkanálnyi vajat, ráöntöttem a sütésből visszamaradt zsiradékot. Megszórtam félbevágott és kimagozott szőlővel, valamint egy csipetnyi cayenne-i borssal és egy kávéskanálnyi chillikeverékkel. Alufóliával lefedtam, 220 fokos sütőbe toltam, és jó 40 perc alatt készre pároltam a hússzeleteket.

Eközben feltettem főni a mazsolás rizst, ezt nem fejtem ki, rizst mindenki tud főzni, vagy legalábbis azt állítja magáról :)

Aztán pedig elkevertem a tejszínt, a mézet és a két tojás sárgáját egy mélyebb tálban. Amikor a húsok megpuhultak, a szőlős hússzeleteket egy másik jénaiba szedtem át, lefedtem alufóliával, és visszaraktam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe melegentartás céljából. A visszamaradt boros lét az aszúban ázó mazsolához öntöttem, gyorsan összeforraltam, majd hozzácsurgattam a tejszínes elegyet, beletettem az evőkanálnyi vajat, sóztam, borsoztam, pici chillikeveréket szórtam bele, és összemelegítettem.

Tálaláskor a mazsolás rizst egy vízzel öblített tálkába szedtem, lenyomkodtam, majd a tányért rátettem és átfordítottam. Mellészedtem 2-2 szelet húst, elrendeztem a tetején a szőlőszemeket, és szépen körbelocsoltam a finom boros mártással.

3 adag, Stahl Judit receptje alapján dolgoztam

* Sokat gondolkodtam rajta a főzés közben és utólag is, mit is jelent, hogy az étel előkészíthető előző nap vagy esetleg annál is korábban. Klasszikus lehet egy pulykatekercs például, amit már akár novemberben betekerünk, a mélyhűtőbe tesszük, és szenteste csak berakjuk a sütőbe, köretet, esetleg mártást készítünk mellé és bezsebeljük az elismerő pillantásokat. Sok esetben szerintem az is előkészítést jelent viszont, hogy a hozzávalókat korábban meg tudjuk pucolni, esetleg feldarabolni. Vagy az is segítség lehet saját magunknak, ha az alapanyagokat előre ki tudjuk mérni, a borosüveget kinyitni, nem is hülyeség, szerintem én fogok még ilyet csinálni, mert sok esetben nem a főzés maga tart sokáig, hanem a kipakolás, mérés, hiszen tudja ezt minden háziasszony. Miért ne lehetne előző nap dobozban előkészíteni a lisztet, vajat, ki tudja, mit? Na nem futtatom tovább itt az eszmét, lényeg, hogy az én receptem klasszikus értelemben nem is biztos, hogy megfelel a kiírásnak, de ezt majd a t. zsűri eldönti.

Sertésragu aszalt paradicsommal

Az úgy volt... hogy tegnap valaki eszembe juttatta a nemisbékánál fellelhető aszalt szilvás sertéscsíkok című műremeket. Az már korábban debütált is nálunk, szerettük. És akkor kitaláltam jól, hogy ma az lesz az ebéd, valahogy illene az advent hangulatába egy kis gyümölcsös balhé. Ember reggel elment a hiperbe, szerzett hozzá húst, csak az hiányzott hozzá (gondoltam én). Megjegyzem, nem húsért ment a hiperbe, azt a sarki hentesnél is beszerezhette volna, hanem lelkiismeretfurdalásból, mert este finoman megérdeklődtem, hogy ha az ablakba raktam volna a csimmámat, a télapó tojt volna-e bele valamit reggelre, ő meg elárulta, hogy nem, én akkor lelkiismeretfurdalást keltve duzzogni kezdtem, aminek egyenes következménye lett, hogy ő reggel a hiperben kezdett. Ez mellékszál, de ki kellett írni magamból. Na szóval, gyerek eltranszferálva sétálni, anya alkot a konyhában. Nézem a hozzávalókat: hogyaszondja aszalt szilva. Nem találom, pedig esküdni mertem volna... Száraz fehérbor. Bakker, van több üveg tokaji, sose fogjuk kinyitni őket, egyéb nincs. Ezen a ponton beláttam, hogy vagy lemegyek a boltba (nem opció, szoros napirend volt mára az esti télapóünnepség miatt), vagy kitalálok valami mást. Véletlen találtam a kamrafiókban aszalt paradicsomot (korábban azt néztem aszalt szilvának), innen már sínen voltunk, mint József Attila (bocs).

Hozzávalók:

• 
  
  
  45 dkg sertéscomb
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  12 szem aszalt paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1-1 fél kávéskanálnyi bazsalikom és oregano
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors
  
  
  


• 
  
  
  1 húsleveskocka
  
  
  


• 
  
  
  fél dl paradicsompüré
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj - sima és csípős-fokhagymás
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál liszt
  
  
  

Az aszalt paradicsomokat félbevágtam, a fokhagymát felszeleteltem, majd meglocsoltam némi csípős-fokhagymás olivaolajjal, és megszórtam a zöldfűszerekkel. Kicsit hagytam összeérni, eközben felvágtam a sertéscombot apróbb kockákra, megszórtam a liszttel, majd a sima olivaoljon körbepirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, ami jól ellepte, beledobtam a leveskockát, az aszalt paradicsomos keveréket, őröltem rá sok vegyesborsot, hozzákevertem a paradicsompürét, és a félkarikákra vágott hagymát. Ezt a ragut 1 órán keresztül alacson hőmérsékleten rotyogtattam, féltávtól fedél nélkül (:-) Sokszínű pappardelle tésztát főztem hozzá köretnek.

3 adag

Spenótos lasagne

Hozzávalók:

A spenótos részhez:

• 
  
  
  25 dkg leveles spenót
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  reszelt parmezán
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  só, fehérbors, pici olaj
  
  
  

A besamelhez:

• 
  
  
  4 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  1 púpozott evőkanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  4 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  só, fehérbors, szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája
  
  
  

Továbbá 20 dkg lasagnetészta.

A spenótos szmötyihez a leveles spenótot egy kicsi olajon az átnyomott fokhagymával összepároltam, majd sóztam, borsoztam, beleöntöttem a tejszínt és belereszeltem a parmezánt, és pár percig rotyogtattam.

Utána elkészítettem a besamelmártást. Aztán meg szépen összerétegeztem. Alulra a besamelből tettem, aztán tészta, spenótos szmötyi, besamell stb. A tetejét besamel zárta, így, lefedve toltam a sütőbe 180 fokra, majd 45 perc után megszórtam reszelt parmezánnal, amit kicsit rásütöttem.

3 személyes adag

Zöldséges (vad)rizsleves

Addig gyorsan eljutottunk, hogy a tegnapi sertéspörkölt (ebéd) illetve mustáros pulyka (vacsora) után valami húsmentes kéne. Hát legyen spenót. De legyen leves is. Már majdnem kitört a hetes fokozatú hiszti, hogy miért nem tudjuk már megint, mit főzzünk, amikor a pasim jótékonyan javasolta, hogy fáradjak fel a galériára, csapjak a hónom alá egy leveses szakácskönyvet (merthogy három is van belőle), és lapozgassunk. És tessék, találtunk is nemhúsos, nemhalastengeriherkentyűs, nem K betűs zöldségeket tartalmazót. Vadrizs mondjuk sem itthon nem volt, sem a bótban, szelídrizzsel helyettesítettem, kiváló így is.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 nagy szál póréhagyma
  
  
  


• 
  
  
  5 szárzellerlevél
  
  
  


• 
  
  
  2 nagy répa
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  3/4 bögre rizs
  
  
  


• 
  
  
  2 l csirkealaplé
  
  
  


• 
  
  
  2 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  petrezselyem és snidling a díszítéshez
  
  
  

A vajat megolvasztottam, és rádobtam a félkarikázott póréhagymát, kis kockákra vágott répát és a szintén félkarikázott szárzellert, majd 5 percen át, gyakran megkeverve, pároltam. Ekkor lejjebb vettem a hőt, rászórtam a lisztet, és további 3 percig folyamatosan kevertem, majd fokozatosan felengedtem a húslével. Megsóztam, beleborítottam a rizst, és nagyjából 25 perc alatt készre főztem. Ekkor felmelegítettem a tejszínt, és melegen a leveshez öntöttem. Tálaláskor frissen aprított petrezselyemmel és snidlinggel szórtuk meg az egytálételnek is beillő jó kis sűrű levest.

8 adag, a Book of soups c. remek alapján

Almás-fahéjas muffin

Egy időben nagy muffinos voltam, mindig mindenhova egy tál muffinnal érkeztem :) Aztán valahogy lohadt a lelkesedés, lett jó villanysütőm, amiben más dolgokat is szépre meg tudtam sütni, szemben a korábbiakkal, amikor minden ronda lett. Szóval évek óta nem sütöttem muffint, most a héten megint, jól esett. Kisbenőnek is, aki a minimuffinokból vagy 6-7 darabot tolt az arcába, csak azért nem többet, mert a szülei megelégelték a dolgot, és nem adtak neki többet.

Hozzávalók:

• 
  
  
  12,5 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  fél csomag sütőpor
  
  
  


• 
  
  
  1-1 teáskanál őrölt fahéj ill. szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  2 nagyobb savanykás alma
  
  
  


• 
  
  
  fél-1 dl tej
  
  
  

A sütőt bekapcsoltam, megkértem szépen rá, hogy 190 fokra fűtse fel magát. A vajat megolvasztottam, hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, kicsit összekevertem. Hozzáadtam az előzőleg összekevert liszt-sütőpor-fűszerek elegyet, majd a kis kockákra vágott almát és a tejet. Alaposan összekevertem, és az előzőleg telepapírkapszlizott muffinformába lapátoltam a tésztát. Betoltam a sütőbe. A minimuffinoknak 15, a nagyoknak 20 perc kellett a készenléthez.

Az index muffintopikjáról vadásztam a receptet 120 évvel ezelőtt, nem tudom, kié

Gesztenyeleves - VKF XX.

Megörültem nagyon a VKF kiírásnak (úristen, már a huszadik!), hiszen nagy leveses vagyok, vagyunk Valakivel. Ez azon is jól látszik, hogy a leves kategória abszolút a legtöbb receptet vonultatja fel a blogomban. Úgy gondoltam, hogy egy egyszerű, ámde nagyon finom, és a karácsony közeledtével aktuális recepttel veszek részt a fordulón. Ráadásul bababarát is, ha az előkészítés megvan, a leves mintegy 3 perc alatt összedobható.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 adag gesztenyemassza (az édesített, ízesített fajta)
  
  
  


• 
  
  
  3,5 dl (fél)édes fehérbor (esetünkben Tokaji Hárslevelű)
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  redukció: fél fahéjrúd, 10 szem szegfűszeg, 1 szerecsendióvirág-darabka (eredetileg borókabogyó, de az nem volt itthon)
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál méz
  
  
  

A redukcióhoz a fahéjat, szegfűszeget és a szerecsendió-virágot 1,5 dl vízben felforraltam és 2 percig forrni is hagytam, majd visszahűtöttem. Hogy ne domináljon az alkohol, a bort is felforraltam és lehűtöttem. Aztán összesen annyit tettem, hogy mindent beleöntöttem / raktam / kanalaztam az aprítógépbe, és alaposan átturmixoltam. Utána a kész levest alaposan lehűtöttem, másnap tálaltam csak.

3 adag, a Gundel főzőtanfolyamán tanultam

Stifado

Nézegettem kicsi Vú blogját a héten, és megakadt a szemem egy recepten, sooook hagyma van benne és irgalmatlan jól néz ki a fotón. Megmutattam Valakinek is, és azt mondta, ilyet csinálhatnánk valamikor. Gyorsan eljött a valamikor, kivételesen képes voltam két (!) napra előre kitalálni, hogy mit együnk, még be is vásároltunk hozzá, elképesztő. Ugyan nem tudom, mi az a stifado, és melyik nép receptje, de majd kiguglizom és akkor jó lesz. Persze szokás szerint nem sikerült tartani az eredeti leírást, pl. nem volt itthon vörösbor és vörösborecet, és egy árva szóval sem említ semmiféle répát, de nekem az valahogy jól passzol a marhához, hát raktam bele. Szóval lehet, hogy a nép, akinek az étele ez a stifado, a haját tépné a lentiek láttán, evvan.

Hozzávalók:

• 
  
  
  60 dkg marhalábszár
  
  
  


• 
  
  
  40 dkg aprószemű vöröshagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy szál répa
  
  
  


• 
  
  
  2,5 dl passzírozott paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 babérlevél
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  római kömény, őrölt szerecsendió, őrölt szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  1 fahéjrúd
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál balzsamecet
  
  
  


• 
  
  
  3 dl víz
  
  
  

A húst nagyjából megszabadítottam az inaktól, és kisebb kockákra vágtam, majd az olajon körbepirítottam, és kiszedtem a lábosból, itt sóztam és borsoztam. A visszamaradt olajon illatozásig hevítettem az átnyomott fokhagymát, a félbetört babérlevelet, szerecsendiót, szegfűszeget és a római köményt (ezt is őrölve kellett volna, nekem egész volt és nem küzdöttem az őröléssel, nem baj). Utána visszaraktam a húst, ráborítottam a paradicsompürét, a balzsamecetet és a vizet, és beledobtam a fahéjrudat. Kicsit még sóztam és borsoztam rajta, mert éltem a gyanúperrel, hogy amit az elején a húsra tettem, az édeskevés lesz. A ragut 1 órán át rotyogtattam alacsony hőmérsékleten, fedő alatt.

Közben letusoltam, összeraktam a szelektívet, megreggeliztem. Ja, ez nem jön ide :) Szóval közben a hagymákat megmostam, majd leöntöttem forrásban levő vízzel, ebben álltak kb. másfél percig, majd leöntöttem a vizet, és csak aztán pucoltam meg. Azt nem tudom, hogy ez mire jó, de a recept ezt írta. A hagymákat elnegyedeltem, a nagyobbat nyolcadoltam. A répát is megpucoltam, és kis kockákra vágtam.

Az egy óra leteltével a raguba küldtem a hagymát és a répát, még egy fél deci vizet öntöttem utána, és újabb 45 percig főztem, a végén fedő nélkül, hogy még sűrűbb szaftot kapjak. Sóba-vízbe krumplival ettük, és megnyaltuk mind a tíz ujjunkat.

5 adag, kicsi Vútól lestem az eredetit

Gesztenyepüré

Nem egy bonyolult dolog, ha az ember kap pucolt gesztenyét :) Ha nem, akkor bonyolult és macerás, leírás CésV-nél. Örökölt rokonságom szerencsére Zalából jött látogatóba a hosszú hétvégén, ami közismerten dúskál ilyenkor a gesztenyében, és még hajlandóak is voltak a puceválásra. Én a magam részéről asszem még egy darabig ennek nem állok neki egyedül.

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg pucolt gesztenye
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg porcukor
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál rum
  
  
  

A gesztenyét krumplinyomón átnyomjuk, majd belekeverjük a porcukot, az olvasztott vajat és a rumot. Alaposan elkeverjük, és kész is van a gesztenyepürénk. Tálaláskor alá is, fölé is szép adag tejszínhabot nyomunk, és jól bekanalazzuk. Részemről egyébként elviselne több cukrot és több rumot is :)

ChiliésVanilia receptjéből dolgoztunk, bár nem értettük a 1,5 dl tejszínt :)

Sertéskaraj petrezselymes gombával

A gomba és a petrezselyem harmóniája teszi tökéletessé ezt a receptet. (ez valami Stahl-idézet is lehetne, de nem, én találtam ki :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  8 vékony szelet karaj
  
  
  


• 
  
  
  75 dkg gomba
  
  
  


• 
  
  
  3 csokor petrezselyem
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg trappista sajt
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg füstölt sajt
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, szójaszósz (eredetileg Worchestershire, hm)
  
  
  

A karajszeleteket besózom, és kis olajon alaposan kifehérítem őket mindkét oldalukon. Ezután lapos tepsibe pakolom őket, és vegyesborsot őrölök rá.

Jöhet rá a cucc: a gombát megmosom és apróbb kockákra vágom. Kis olajon megfuttatom, majd sóval, borssal alaposan megszórva (mármint a bors legyen sok) megpárolom. A végén a felesleges lét leöntöm, de nem az összeset, csak a nagyját, és két teáskanál szójaszószt keverek hozzá. A megmosot, nem túl apróra vágott petrezselymet belekeverem. Ezt a cuccot halmozom a hússzeletekre, és előmelegített 180 fokos sütőbe tolva 1 órát sütöm, alufóliával lefedve. A végén megszórom a vegyes reszelt sajttal, és ráolvasztom. Krumplipürével tálalom.

4 bőséges adag, otthoni receptből

Majorannás-csirkés tészta

Hozzávalók:

• 1 csirkemell


• 3 dl tejföl


• 1,5 evőkanál majoranna


• só, vegeta


• 30 dkg csavart tészta

A csirkemellet felkockáztam, olajon átpirítottam, majd megszórtam a majorannával, sóval, kis vizet öntöttem alá és puhára pároltam. A tésztát megfőztem, a tejfölbe kevertem a vegetát, majd az egészet összemixeltem.

4 adag, Kalvenault javaslatára álltam neki

Gulyásleves

Úgy látszik, mostanában a hagyományos vonalon nyomulok :) Mondjuk így, hogy a húskrumpli-típusú ételeket ehetem szinte csak, ami nem az én stílusom alapvetően, előkerülnek a klasszikus (egyben magyaros) ízek, fogások. El is csodálkoztam egyébként, hogy a gulyásleves még nincs beírva ide. Ugyanitt akinek van ötlete szoptatás alatt ehető menükre, ne habozzon megosztani velem, célszerűen egyszerűen elkészíthetőre gondolok.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1/2 kg marhalábszár (remélem, az volt, nem én vettem)
  
  
  


• 
  
  
  2 közepes fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  kicsi olaj
  
  
  


• 
  
  
  só, pirospaprika, őrölt kömény, piros arany
  
  
  


• 
  
  
  4 szál sárgarépa
  
  
  


• 
  
  
  2 szál fehérrépa
  
  
  


• 
  
  
  1 zellergumó
  
  
  


• 
  
  
  2 nagy krumpli
  
  
  


• 
  
  
  csipetke, akinek épp van hozzá kedve
  
  
  

A hagymából, olajból, pirospaprikából, húsból, sóból, paradicsomból pörköltalapot készítettem. 1,5-2 órán át főztem, tulajdonképp majdnem készre. Közben megpucoltam a zöldségeket, a zellert csak félbevágtam, a répákat vastagabb karikára, a krumplit nagyobb kockákra. Amikor a pörkölt már majdnem készen volt, hozzáadtam a zellert és a répákat, felöntöttem vízzel, tettem bele köményt és piros aranyat. És amikor már a zöldségek is majdnem megfőttek, beletettem a krumplit, és készre főztem. Ezúttal a csipetke elmaradt.

6 nagy adag

VKF? Egy túrót!

Tanár úr kérem, én készültem. A túrós VKF-fordulóra egy ricottás-spenótos quiche-t szerettem volna elkészíteni. Találtam is hozzá egy receptet a neten, bevásároltam. Hogy időben legyek vele, 17-én, vasárnap a nővéremékhez készültünk ebédre, az ebédet mi vittük volna, egész véletlenül a fenti műremeket. A tésztát meg akartam csinálni előző este, hogy délelőtt gyorsan végezzek, de valami azt súgta, hogy halasszam. Aztán másképp alakult az életünk, a ricottának lejárt a szavatossága azóta, a spenót gondolom, a mélyhűtőben lehet. A közbeszólás " tárgyának" megbocsájtottunk hamar, bár még nem tud szándékoltan elnézést kérően mosolyogni, csak véletlenül. Azért megmutatom :)

Klasszik paradicsomleves

A paradicsomleves, amit anyám a kis piros fazékban főzött (azóta tönkrement, mármint a fazék). A paradicsomleves, amit apám tejföllel evett. A paradicsomleves, amibe galuskát vagy kiskockatésztát főzött. A paradicsomleves, amit gyakran palacsinta követett. A paradicsomleves, amit imádok :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  kis olaj
  
  
  


• 
  
  
  1 fakanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  2 kis paradicsomkonzerv
  
  
  


• 
  
  
  1 kis hagyma
  
  
  


• 
  
  
  zellerszár
  
  
  


• 
  
  
  só, cukor
  
  
  


• 
  
  
  betűtészta, galuska vagy kiskockatészta
  
  
  

Az olajból és a lisztből híg rántást készítek, majd felöntöm jó egy liter vízzel. Belekeverem a paradicsomkonzerveket, főni teszem. Közben beledobom a megpucolt hagymát (egyben) és egy zellerszárat, sózom, cukrozom. Összeforralom, beleteszem a tésztafélét, és hagyom megfőni. Tálalás előtt a hagymát és a zellerszárat kidobom.

4 adag

"A" tepsis krumpli juhtúrós tejföllel

Egyszerű is, nem is drága, irdatlan finom is. Családilag mi így csináltuk, verekedés volt a sültebb falatokért, délutáni alvás után suttyomban mindenki visszaoldalgott a konyhába a maradékot az arcába tolni. Mennyiségeket sajnos nem tudok közölni, tegnap 2 kg krumpliból sütöttük, kb. 5 adag lett belőle.

Hozzávalók:

• 
  
  
  krumpli
  
  
  


• 
  
  
  füstölt kenyérszalonna (sok)
  
  
  


• 
  
  
  juhtúró
  
  
  


• 
  
  
  tejföl
  
  
  

A krumplit megpucolom, és széles hasábokra vágom. A szalonnát felszeletelem, és bevagdosom a felső részén, hogy ha majd megsült, kakastaréj formát vegyen fel. A krumplit beleszórom a nagy, lapos tepsibe (amit a sütőhöz adnak), rádobálom a szalonnát, és 200-220 fokos sütőbe tolom. Jó egy órát hagyom sülni, közben időnként átforgatom az egészet. Ha már pirosasok a krumplik, készen is van. Közben a juhtúrót összekeverem a tejföllel, hogy ne legyen túl híg, de nagyon sűrű sem, ebbe tunkoljuk majd a krumplikat. Nagyon fontos ezután sok folyadékot fogyasztani. Ha a folyadék sör, az sem baj :)

További tepsis krumpli receptek tőlem: hagymás tepsis krumpli, vendégváró vega és nem vega tepsis krumpli

Nokedli

Jójó, nokedlit mindenki tud csinálni. De ha mégsem?

Ha csak köretnek készül: felteszek egy nagy lábosban vizet forrni, amikor felforrt, akkor majd megsózom. Felütök egy tojást egy mélyebb tálban, rakok hozzá sót. Aztán teszek hozzá lisztet, majd vizet, majd lisztet, majd vizet, és ezt addig folytatom, amíg megfelelő mennyiségű és állagú nokedlitésztához nem jutok. Előszedem a nokedliszaggatót, és a forrásban lévő vízbe szaggatom a nokedlit, majd (közben) nagyon gyorsan keverek rajta egyet, hogy a galagonyák ne ragadjanak össze. Kb. 5 perc alatt készre főnek, ekkor leszűröm, és azonnal olajat öntök rá és megkeverem. Sajnos ennél pontosabb arányokat nem tudok mondani. Kérem, kapcsolja ki. :)

Tejfölös gombapaprikás

Hozzávalók:

• 
  
  
  25 dkg csiperke gomba
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  1-1 paradicsom és paprika (elhagyható)
  
  
  


• 
  
  
  kis olaj
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál tejföl
  
  
  

A kockákra vágott hagymát az olajon megdinsztelem, a tűzről lehúzva pirospaprikázom, hozzáadom az alaposan megmosott, szeletekre vágott gombát, majd a kockázott paradicsomot és a paprikát, aztán sózom, borsozom. Lefedve, alacsonyabb tűzön hagyom, hogy levet engedjen a gomba, majd készre főzöm. A végén hozzákeverem a tejfölt, és készen is vagyunk. Opcionálisan a tejföl liszttel keverhető, így sűrűbb szaftot kapunk, ma ez nem volt cél. Nokedlivel tálaltam.

3 adag

Lisztproblémáim vannak - segítsetek

Nem először fordul elő, hogy nem sikerül főzeléket besűrítenem. Sokadszorra. Mostanra viszont odáig fajultak a dolgok, hogy már nincs kedvem nekilátni semmi ilyesminek, mert kudarc lesz a vége. A szerencsétlenkedéseim elején a tapasztalatlanságomra fogtam, és a bátortalanságomra, biztos nem merek bele elég rántást - habarást rakni, és hogy nem ismerem még a mennyiségeket. Közben azért eltelt jópár év, főzni is szoktam, de valahogy nemhogy javulna a tendencia, még romlik is. Technológiailag az otthon tanultakat követem: forró lébe hideg sűrítést rakunk, így akár habarok, akár rántok, azt előbb felengedem hideg vízzel, csomómentesre keverem, és úgy rakom a forró cuccba. Ez egy ideig működött, mostanában már ez sem, galacsinok lesznek a levesben - főzelékben. Vajon miért? Más a liszt? Milyen lisztet kellene, hogy használjak? Egy speciális " márkát" , fajtát? Vagy BL valamennyit? Esetleg rossz a technika? Adjatok tippeket, hajlandó vagyok próbálkozni. És mi van a mennyiségekkel? Miért van, hogy ha követem Horváth Ilonát (mostanában már direkt megnézem), az full híg lesz? Miért van, hogy követem némely saját, korábban precízen leírt receptemet, az is híg lesz? Miért nem tudok én egy normális sűrűségű főzeléket vagy töltött paprikát csinálni? Egészen el vagyok keseredve :-(

Bácskai rizseshús

Megláttam Fakanálnál, és úgy éreztem, reggel dolgom van a húsboltban. Egyébiránt jórészt Valaki követte el, mostanában ő a főszakács itthon.

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg sertéscomb
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  20 dkg (vagy még több) rizs
  
  
  


• 
  
  
  1-1 paprika és paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, őrölt kömény, pirospaprika
  
  
  


• 
  
  
  1 fakanálnyi sertészsír (hamár homár, legyen kövér :)
  
  
  

A hagymát megpucoljuk, felkockázzuk, és a zsírral együtt párolni küldjük. Rövid úton beletesszük a csíkokra vágott zöldpaprikát is, és amikor megdinsztelődtek, a kisebb kockákra vágott húst alaposan kifehérítjük rajta. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikázzuk, beletesszük a kockázott paradicsomot és a fűszereket, majd felengedjük egy kis vízzel, és jó egy órát főzzük, időnként megkevergetve. Amikor a hús már majdnem puha, a kissé átmosott rizst is hozzáadjuk, felengedjük nem túl sok vízzel, és további legalább 20 percen át összefőzzük, amíg a rizs meg nem puhul. Mi savanyú uborkát ettünk hozzá.

4 adag, Fakanáltól tehát, köszi az ötletet!

Szoptatós tea

Elveimmel némiképp ellentétesen (mely szerint nem keverem a szezont a fazonnal, azaz a gasztrovonalat a babavonallal), új kategóriát nyitottam, babás címen. Egyszerűen azért, hogy én magam könnyebben visszakereshessem ezeket az okosságokat. Meg hátha a babás gasztroblogger társaknak jó lesz még valamire. Ez itt egy szoptatós tea például, a tesómnak ajánlotta anno egy bioboltos, ha jól emlékszem. Én ezt iszom most jó egy hete, és szerintem használ. Ha meg nem, arra biztos jó, hogy meglegyen a napi folyadékfogyasztás :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 g kerti kakukkfű
  
  
  


• 
  
  
  30 g csalánlevél
  
  
  


• 
  
  
  50 g ánizstermés
  
  
  


• 
  
  
  50 g édesköménytermés
  
  
  


• 
  
  
  80 g kecskerutafű
  
  
  


• 
  
  
  40 g konyhakömény
  
  
  


• 
  
  
  30 g bazsalikom
  
  
  


• 
  
  
  40 g majoranna
  
  
  

A fentieket összekeverte nekem Valaki egy jó nagy tálban, napi 1-2 literrel iszom belőle. Ja, 1 liter vízhez 4-5 teáskanál cuccot teszek, és hagyom vagy 10 percet állni (esetleg ennél sokkal többet...)

Hagyományos paradicsomsaláta

Hozzávalók:

• 
  
  
  ecet, cukor, só, víz
  
  
  


• 
  
  
  fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  hagyma
  
  
  


• 
  
  
  paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  olaj
  
  
  


• 
  
  
  petrezselyem
  
  
  

Jól megaszondtam a mennyiségeket :) De hát ez pont nem úgy működik, hanem kevergetni kell és kóstolni. Mindenesetre tegnap kb. 3 evőkanál ecethez kevertem 5-6 evőkanál cukrot, meg kb. 2-2,5 teáskanál sót, és persze vízzel öntöttem fel, ebből lett egy hagyományos salátalé. Ebbe egy közepes hagyma felét aprítottam, ezúttal frissen élezett késsel, nagyon apróra kockázva a hagymát, mert szerintem az úgy jó, és 2 gerezd fokhagymát nyomtam bele. 6-7 közepes méretű, jó érett paradicsomot félkarikáztam, ezek úszkáltak bele még a lébe, a saláta tetejét egy kis olivaolajjal locsoltam meg, a tetejét petrezselyemmel kell(ett volna) megszórni.

Tonhalas fussili

Hát büszke nem vagyok az alkotásomra (háttal meg nem kezdünk mondatot :) Nem először fordul elő, hogy a házzal szemben levő kantinban akkora a sor, amit én nem is akarok és nem is bírok végigállni. Hiába főznek jól, hiába adnak normális adagot normális áron (értsd: nem fáj kidobni a maradékot), marha rossz a munkaszervezésük. Hiányzik egy fél ember, így néha van, hogy percekig senki nem ül a kasszánál, közben a sor persze felhalmozódik, amitől kiszolgálni sem tudnak, néha meg a pénztárban ülő hiányzik a kiszolgálók közül, és akkor azért nem haladunk. Persze lemondhatnék már arról, hogy minden rosszul működő munkafolyamatot meg akarjak javítani, de ez a szakmám. Mindenesetre ma lementem a kis dobozkáimmal felszerelve, benéztem, majd kifordultam onnan. Ez még mindig a jobbik eset, a múltkor egy nap háromszor is bepróbálkoztam, a végén majd éhen halva, viszont már a másodiknál sírva fakadtam, pedig az nagyon nem jellemző rám. A múltkor végül porból készült krumplipüré lett az ebéd, most a kamraszekrényben néztem inkább körül.

Hozzávalók:

• 1 doboz olajos tonhalkonzerv


• 2 szál újhagyma


• 1 teáskanálnyi kapribogyó


• 1 dl tejszín


• reszelt sajt


• fussili

A tésztát feltettem főni, közben egy kis olivaolajon enyhén megfuttattam a karikákra vágott újhagymát, éppen csak hogy megkapja a meleg, de roppanós maradjon. Rákanalaztam a tonhalat, majd a nagyjából szétaprított kapribogyót, alaposan megborsoztam, és elkevertem. Amikor a tészta megfőtt, hozzáadtam a tonhalas masszát, alálöttyintettem a tejszínt, és már tálaltam is. Sajtot reszeltem még rá.

Cukkinis izékék

Fel kellett használni a cukkiniket, minél kevesebb álldogálással, de azért ha lehet, blogolhatóan :) Innen ide navigáltam, ahonnan ide jutottam tovább, ami egyébként egészen hasonlít az induló bejegyzésre. A dolog nevét légyszi segítsetek kitalálni!

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 közepes cukkini
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  2 szál újhagyma
  
  
  


• 
  
  
  löttyintésnyi tejszín
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  petrezselyem
  
  
  


• 
  
  
  3-4 dkg reszelt sajt
  
  
  


• 
  
  
  pici olivaolaj
  
  
  

A cukkiniket meghámoztam, megszabadítottam a nagyobbacska magjaitól, és lereszeltettem Valakivel. Hangyányit megsóztam, és magára hagytam egy órára. Amikor kiengedte a levét, alaposan kifacsartam, ráütöttem a tojásokat, ráreszeltem a sajtot, borsoztam, és a nem túl apróra vágott petrezselymet is belekevertem. Na meg a karikákra vágott újhagymát is, majd elfelejtettem. Az így kapott cuccost 4 kiolajozott szuflés edénykében osztottam el, majd 200 fokon 35 perc alatt készre sütöttem.

Majd rakok fel képet is, de most a fényképező beköltözött egy táskába, hosszabb távra :)

Üveggolyó

TavernaZsuzsitól kaptam üveggolyót, köszi! Teljesen jól mulattam, míg összeraktam, íme hát:

A - Alma, alma, piros alma, zöld levelű piros alma, bumm. Ki kéne már próbálni a tartre tatint!

Á - Ánizs. nem szeretem. De azért az jut róla eszembe, hogy ouzót húzóra :)

B - Bazsalikom. Mozzarella paradicsommal és bazsalikommal, azaz caprese. Akármikor.

C - Citrom. Mostanság lime is, mojito (álmodik a nyomor)

Cs - Csirke. Grillcsirke, igazi. Alsócomb és szárnya, francia salátával.

D - Durumtészta, biztos van értelme, én a tojásosat szeretem azért inkább.

E - E betűk, azaz élelmiszeradalékok.

É - Étvágy. Folyamatosan van :)

F - Fokhagyma, mi más? Sajnos mostanában ég tőle a gyomrom, de majd ez elmúlik jól.

G - Gundel. A főzőtanfolyamot hagyjuk, a gundelpalacsinta jöhet.

Gy - Gyalult tök. Kiderült, hogy se anyós, se Valaki nem tudja, hol lehet egy klasszik piacon gyalult tököt kapni. Hát a savanyúságosnál.

H - Hal a tortán.

I - Irdalni. A keszeget kell beirdalni, hogy a kis szálkák átsüljenek, vagymi. Utána lehet paprikás lisztbe forgatva megsütni.

J - Jubileum. Lassan két éves lesz a blogom ám!

K - Káposztasaláta. Az a nyári fajta, sült húsok mellé. Be kellene gyűjteni a receptet anyámtól.

L - Limonádé. Lásd még: citrom :)

Ly - Lyuk a sajtban.

M - Majonéz. Mostanában nem olyan divatos, de azért egy jól eltalált majonézes krumpli mindent visz. Valaki egyébként egyenesen majonézfüggő.

N - Narancskonyha.

Ny - Nyúl. Vadasnak például, de ragunak is jó remek.

O - Olló. Méghozzá konyhai olló, az iIKEÁból, kék színű, 300 Ft-os, kiváló darab.

Ö - Öregtarhonya.

P - Palacsinta. Mostanság a kakaós, minden mennyiségben, de nem vetem meg a lekvárost sem, szigorúan baracklekvárral.

R - Rákóczi túrós. Régen a Szondi utcában volt egy cukrászda, istenien csinálták. Tulajdonképpen évek óta nem ettem, azt hiszem, ha mozgásképes leszek, vagy egy " futásom" a Sport caféba.

S - Sajt. Jelen pillanatban a nemisbékától kapott sómentes sajt, háláim érte!

Sz - Szopóbódé :) Izé, ez egy srabble-ben alkotott szóösszetételünk baráti körileg, azóta széles körben használt kifejezés. Semmi köze a konyhához.

T - Tejföl. 20%-os, csakis. Mindig legyen otthon, valamire jó lesz.

Ty - (Újházy) tyúkhúsleves.

U - Uborkasaláta. Ha ecetes-fokhagymás, akkor paprikával, borssal, tejföllel. Ha meg tzatziki, akkor örökre eszembe jut majd a tavalyi görögországi nyaralásunk, amikor minden egyes vendéglátóipari egységben ettünk tzatzikit.

Ü - Üveg. Én a kis befőttes üvegeket kedvelem.

V - Vaj. Gyerekkoromban nem szerettem, meg nem mondom, miért. Most meg fujj margarin, vaj rulez.

Z - Zöldborsó. Egyszer talán megtanulok újra normális zöldborsófőzeléket főzni, addig marad nekem a menzás.

Zs - Zsidótojás. Sári mama tudta kiválóan elkészíteni.

Nem tudom már követni, hogy ki kapta meg és ki nem, ha nemisbékának van kedve, csinálja, meg még akinek van hozzá kedve, az is :)

Afrikai harcsa fokhagymásan

Merjünk nagyot álmodni, ugye. Jóban vagyok én a halakkal. Na jó, mondjuk inkább azt, hogy jóban voltam gyerekkoromban, most meg egyre kevésbé, egyszerűen szűkül a kör, amit megeszek. Régen simán ettem rántott pontyot, sült keszeget, füstölt angolnát. Mára a halászlé maradt (ha nem én csinálom), meg a sült hekk és a lazac. Na de mégis, halat kell enni, ilyenkor állítólag még inkább igaz, hogy hetente. A madaras teszkóban csámborogva egyszer csak beugrott, hogy akkor hétvégén lesz hal, a kínálatot tekintve pedig csak az afrikai harcsa volt ismerős. Vettem is gyorsan 3 fél filét, azaz másfél tetemet, mielőtt meggondolnám magam jól. Ebben a receptben az a jó, hogy 5 perc alatt össze lehet állítani, meg az is, hogy valahogy úgy ismerkedtünk meg vele, hogy " a fokhagyma elveszi a hal büdös ízét" :-)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1,5 afrikai harcsafilé
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy doboz tejföl
  
  
  


• 
  
  
  4 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  

A tejfölbe nyomtam a fokhagymákat, sóztam (picit), borsoztam. A halfiléket lemostam, eltávolítottam a számomra véleményes részeket (uszony stb.), félbevágtam őket, és egy mély tálban a fokhagymás tejfölben pácoltam 1,5 órán keresztül a hűtőben. Amikor ez letelt, egy nem túl széles, ámde inkább mély jénaiba pakoltam őket, és 170 fokra előmelegített sütőben fél órán keresztül sütöttem. Elvileg, ha sikerül egy sorba rakni őket, 10 perc alatt megvannak (de én ebben nem hiszek :) Petrezselymes újkrumplival tálaltam.

4 adag, a Gundel egykor jóféle főzőtanfolyamán tanultam

Jöhet a feketeleves!

Akarom mondani, feketeszedres-áfonyás-joghurtos gyümölcsleves. A múlt heti Nők Lapjában volt a Beleznay Tamásos oldalon három gyümölcsleves, el is határoztam, hogy azt nekem mind végig kell próbálni. Az áfonyaleves lett az első, de gyorsan kavartam rajta egyet, lett bele szeder is, előnyére szerintem.

Hozzávalók:

• 
  
  
  összesen 30 dkg áfonya és feketeszeder vegyesen
  
  
  


• 
  
  
  1 lime és 1 citrom reszelt héja
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy doboz natúr joghurt
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál méz
  
  
  

A fenti hozzávalókat botmixerrel összeturmixoltam, és hűtve tálaltam.

3 adag

Ribizli-málna krémleves

Ha már a ribizli-málnalekvár projekt az idén elmarad, pedig oly nagyon készültem rá, legalább egy leves kárpótoljon.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 doboz ribizli
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz málna
  
  
  


• 
  
  
  5 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  3 evőkanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  fél lime reszelt héja
  
  
  

A ribizlit lemostam, leszáraztam, az őt ellepő vízmennyiségben, a cukorral együtt felforraltam és fél órát rotyogtattam. Amikor jól megfőtt, a lé nagy részét leszűrtem, egy keveset hagytam azért rajta, majd utánaküldtem a málnát, a tejet, tejszínt, és jól leturmixoltam. A végén belereszeltem a limehéjat, és alaposan behűtöttem. Részemről utócukrozást igényelt volna a leves, de cukorbeteg ebédelt velünk, így ez kimaradt.

4 adag, a recept alapja Beleznay Tamástól származik a Nők Lapjából

Sószegény diéta

Amikor Ausztráliában, Perthben két hetet laktam Gemma családjánál, jó angolszász módra az anyukája minden este főzött valami meleget. Sült húst, párolt zöldséggel, héjában krumplival, általában. Napokig nem jöttem rá, hogy mi a bajom az egyébként ízletes étellel. Szinte tökéletesen sótlan volt. Aztán kértem egy kis sót, és sínen voltunk, mint József Attila.

Na ilyesmit nem csinálhatok én mostanában. Orvosilag sószegény életmódra lettem ítélve, persze a nyaralás alatt nagyon nem sikerült betartani, de előtte majdnem egy hétig és mostantól figyelek. Nem mondom, hogy jól esik, de a nemes cél érdekében tökéletesen kivitelezhetőnek tartom a dolgot. Hozzáteszem, teljesen sómentesre nem vettem a figurát, azt nem tartom nagyon jó ötletnek nyáron, de figyelek. A dolog lényege úgysem ott van, hogy teszek egy nagyon kevés sót a lecsóba vagy a főzelékbe. Az egész ott kezdődik inkább, hogy felvágott, májkrém, sajt, az nem játszik (ahogy a csapvíz sem). Helyette viszont lehet nagyon finom vajas kiflit enni, lehet főzni hozzá keménytojást, lehet sok zöldséget enni, ha mégis sajt, akkor a mozzarella azért jó választás. Lehet túrókrémeket csinálni, tejfölös kenyeret enni, reggelire lekváros pirítóst. Kreativitásra kényszerít egyfelől, ami nem baj, és fedezem fel sorra a zöldséges ételek valódi ízét. A húst mondjuk kevéssé tudom elképzelni sószegényen, úgyhogy mostanában inkább a vega felé hajlok. Viszont milyen jó kis gyümölcslevesekben lehet utazni!

Cukkinis-paradicsomos tészta

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 közepes cukkini
  
  
  


• 
  
  
  3 nagy, érett paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  friss bazsalikom és rozmaring
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  20 dkg tészta (ezúttal fusilli)
  
  
  

Az olivaolajon megfuttattam az áttört fokhagymát, majd rádobtam a kis kockákra vágott cukkinit és paradicsomot. Borsoztam, és hozzáadtam az apróra mezzalunázott :) zöldfűszereket, és jó 15-20 perc alatt összepároltam. Közben megfőztem a tésztát, mindent összekevertem, és reszelt parmezánnal tároltam.

3 adag, ez is Muzsikától

Túrógombóc

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg túró
  
  
  


• 
  
  
  4 tojás
  
  
  


• 
  
  
  2 dl búzadara
  
  
  


• 
  
  
  kis vaj
  
  
  


• 
  
  
  liszt
  
  
  


• 
  
  
  olaj
  
  
  


• 
  
  
  zsemlemorzsa
  
  
  


• 
  
  
  kicsi só
  
  
  


• 
  
  
  tejföl
  
  
  


• 
  
  
  porcukor
  
  
  


• 
  
  
  reszelt citromhéj
  
  
  

A túrót Valakivel, közös erővel áttörtük egy levesszűrőn, majd hozzáadtam a 4 egész tojást, a grízt, kis puha vajat, összedolgoztam, és állni hagytam jó háromnegyed órát. Aztán vizet forraltam egy nagy lábosban, közben kézzel átgyúrtam a masszát, és annyi lisztet adtam hozzá, hogy még puha maradjon a massza, de már formálható legyen. Ekkor kis golyókat formáltam belőle, és amikor a víz felforrt (olaj, só), beledobáltam a gombócokat. Amikor felúsztak a felszínre, még öt percet kaptak, ekkor kihalásztam őket. A közben olajon megpirított zsemlemorzsára szedtem őket, megforgattam, és cukros, reszelt citromhéjjal ízesített tejföllel tálaltam.

Nekünk ez embertelen adag, legközelebb felezek. Kicsivúék negyedeljenek :) A recept Muzsikától származik, ő azt mondja, két különböző Horváth Ilonás receptből kreálta

Gyümölcssaláta

Azért is, mert - többek között - vitamindús táplálkozásra ítéltettem, meg azért is, mert imádom a gyümölcsöket, jól bevásároltam mindenfélét a sarki zöldségesnél. Aztán összeaprítottam és lőn.

Hozzávalók:

• 
  
  
  egy pici sárgadinnye fele
  
  
  


• 
  
  
  15 deka meggy kimagozva
  
  
  


• 
  
  
  1 banán
  
  
  


• 
  
  
  2 őszibarack
  
  
  


• 
  
  
  6-7 szem kisebb sárgabarack
  
  
  


• 
  
  
  fél doboz ananászkonzerv levestül
  
  
  

Összevágtam, leöntöttem az ananász levével, és a hűtőbe tettem néhány órára. Tálaláskor ízlés szerint lehet rummal locsolni, tejszínhabbal kínálni.

Búcsúsüti

Az a szokás nálunk a munkahelyemen, hogy a távozó kismama az utolsó napjai egyikén meghívja a felebarátait egy kis sütizésre. A hangulat az én véleményem szerint mindig olyan izé, nem valami felszabadult, elhangzanak a szokásos kérdések (mit fogsz csinálni ráérős szabadidődben?, nem fogunk hiányozni?, mikorra is vagy kiírva?, fiú/lány?, meddig tervezel otthonmaradni? stb.). Kismama válaszolgat, rutinból, hiszen ezek a kérdések nap mint nap elhangzanak, a rájuk adott sablonválaszokkal, szerencsés esetben senki nem akar az ember hasához nyúlni. Na szóval, kismama sütit visz be, felebarátai megeszik, kis búcsúbeszéd, ajándék, aztán siet mindenki a dolgára, kismama jó esetben nem pityereg. A magam részéről kétféle sütinél többet sem melegileg, sem fáradtságilag nem vállaltam be. Nem is baj, tényleg izé volt a hangulat, úgy kellett tukmálni a cuccost. Azért volt, aki egy tányér kókuszgolyóval távozott. Biztos a monitor előtt jobban esik.

Kókuszgolyó

• 
  
  
  1,2 kg darált háztartási keksz
  
  
  


• 
  
  
  30 evőkanál porcukor
  
  
  


• 
  
  
  10 evőkanál sárgabaracklekvár
  
  
  


• 
  
  
  4 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  12 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál nescafé
  
  
  


• 
  
  
  6 evőkanál rum
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag kókuszreszelék
  
  
  
  

A fenti hozzávalókat alaposan, egynemű masszává gyúrtam, majd kisebb/közepes méretű golyókat formáltam belőle, és kókuszreszelékbe hengergettem. A szállítás megkönnyítése érdekében, hogy ne gyűrődjenek nagyon össze, két tálcán hagytam őket kicsit kiszáradni (fél napot) a no frostos hűtőnkben (ez az első dolog, amiben hasznát látom ennek a fícsörnek...).

110 golyó lett belőle

Fűszervajas masnik - pizzás dugóhúzók

• 
  
  
  3 csomag, 27 dekás leveles tészta
  
  
  


• 
  
  
  1 kis tubus spagettikrém
  
  
  


• 
  
  
  szárított bazsalikom
  
  
  


• 
  
  
  reszelt parmezán
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors + vegeta + frissen őrölt szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  friss petrezselyem
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás
  
  
  


• 
  
  
  egész mák
  
  
  

Először elkészítettem a fűszervajat: a szobahőmérsékletű vajat alaposan felvertem a vegetával, borssal, szerecsendióval, átnyomott fokhagymával, aprított petrezselyemmel. A leveles tészták közül egyet kiterítettem (szerencsére már ki is volt nyújtva), alaposan megkentem a fűszervajjal, félbehajtottam, majd 1X10 centis csíkokra vágtam, és igyekeztem masnikat formálni belőlük. Nem akadtam fenn azon sem, ha nem sikerült :) Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a masnikat, megkentem tojással, és mákkal szórtam meg. 190 fokra előmelegített sütőben, légkeverés mellett 10 perc alatt készre sültek. A fűszervaj maradéka a mélyhűtőben landolt, jó lesz valami natúr sülthusira.

A pizzás dugóhúzóknál egész hasonlóan jártam el, a leveles tésztát kiterítettem, megkentem fél tubusnyi spagettikrémmel, alaposan megszórtam bazsalikommal, félbehajtottam. Itt az egész tésztát tojásoztam, megszórtam reszelt parmezánnal, csíkoztam, majd tekertem. A sütést lásd fent.

Szülinapos

Tegnap szülinapos voltam, Valaki meg jól meglepett. AZ eszközzel, amire vágyom már egy ideje. Elképzelésem nem volt, mit rejt a bazi nagy doboz, aztán elkezdtem kibontani, aztán megláttam a feliratot, aztán sírtam. Kicsit. Aztán beüzemeltük, és reggel már a Senseo főzte a kávémat :)

Kakaós darázsfészek

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 adag családi kalácstészta, bedagasztva
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg cukor + 1 evőkanállal
  
  
  


• 
  
  
  1 púpozott evőkanál holland kakaópor + fél mokkáskanál őrölt fahéj
  
  
  


• 
  
  
  3 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  1,5-2 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag vaníliás cukor
  
  
  


• 
  
  
  hangyabokányi rum
  
  
  

A kész kalácstésztát a duplájára hagytam kelni kedvenc tupperes kelesztőtálamban. A sütőt 200 fokra kapcsoltam be. A szobahőmérsékletű vajat a 10 deka cukorral, kakaóporral, fahéjjal alaposan kikevertem (vagyis nem én, hanem a kézimixer). Lisztes alapon 3-4 mm vastagra nyújtottam a tésztát, majd megkentem a vajas kakaókrémmel, és feltekercseltem. Kb. 4 centi széles tekercseket vágtam a töltött kalácsból, és a kivajazott, kilisztezett, 26 cm-es tortaformába pakoltam őket, vágott felükkel felfelé fordítva, legalább 1-1,5 cm távolságra egymástól. Így dolgozva kb. a kalács háromnegyede fért a tortaformába, a többit hagyományos módon, vékonyabbra vágva kakaós csigának pakoltam egy másik tepsibe, majd hagytam őket szépen újra megkelni.

A kapcsos tortaformát és a tepsit egyszerre raktam a sütőbe, 190 fokra visszavettem a meleget, viszont légkevertem. 20 perc után meglocsoltam a langyos tej - 1 evőkanál cukor - vaníliás cukor - rum kombóval. Őszintén szólva ezt máskor én később teszem majd, szerintem ettől kapta meg kicsit a tetejét... Mindenesetre locsolás után újabb 20 percet sültek.

Gombás omlett

Hozzávalók:

• 
  
  
  25 dkg gomba
  
  
  


• 
  
  
  1 közepes fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj, só, bors, kakukkfű
  
  
  


• 
  
  
  5 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 kávéskanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  további kevés olivaolaj
  
  
  

Az apró kockákra vágott hagymát olivaolajon megfuttattam. Közben a megtisztított gombát kis kockákra vágtam, és a hagymához adtam. Sóztam, borsoztam jó alaposan, és morzsolt kakukkfüvet szórtam rá, majd lefedtem, max 5 percig közepes melegen pároltam. Amikor szépen levet ereszetett, levettem a serpenyő tetejét, és elforraltam a levét. Ezzel a gomba meg is volt.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákhoz kevertem a kávéskanálnyi lisztet, a fehérjét kemény habbá vertem, és a sárgákhoz forgattam, majd megsóztam. Elővettem a két legnagyobb lapos serpenyőmet, kis olivaolajjal öntöztem, és amikor alaposan felforrósodtak, elfeleztem bennük a tojást. Néhány perc alatt megfordíthatóra sültek, ekkor fordítottam, és készre sütöttem. Tányérra borítottam őket, megkapták a gombát, félbehajtottam, és már csak a fokhagymás-olivaolajas-kiskockás paradocsomsalátát kellett mellétenni.

Kétszemélyes vacsora, köszi Fakanálnak a telefonos segítségért!

Fokhagymás laposkenyér - VKF! XVI.

Egybecsengenek a dolgok. Az epres-mascarponés csokitorta elfogyasztása után újralapoztuk családilag a noviúj Nigellát, és kiválasztottuk a következő receptet, amit majd ki kell próbálni. El is határoztam, hogy ez már így lesz mindig, amikor megcsinálok egy receptet belőle, kiválasztom/kiválasztjuk a következőt, szerintem ez vicces :) Szerdán meg ültem a cégem felügyeleti szervénél egy rettentő izgalmas megbeszélésen, és jobb dolgom nem lévén törtem a fejem a piknikes VKF-fordulón. Valami olyat szerettem volna, ami kapcsán egyáltalán nem kell foglalkozni a hűtéssel, az macera, mi van, ha mégis olyan meleg van, hogy megromlik ésatöbbi. És akkor lassan beúszott a szemem elé a kiválasztott recept, egyből melléképzeltem a kísérőket is, gyorsan lejegyzeteltem (akinek nincsen esze, legyen notesze), és kicsit odafigyeltem az iparágam aktuális eseményeire.

Hozzávalók:

• 
  
  
  65 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  1,5 dkg friss élesztő (meg mégy egy mikrohangyányi szárított)
  
  
  


• 
  
  
  5 evőkanál olivaolaj + további hasonló mennyiség a fokhagymás kenőhöz
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál só
  
  
  


• 
  
  
  4 dl meleg víz
  
  
  


• 
  
  
  5 fej fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  maroknyi petrezselyemlevél
  
  
  


• 
  
  
  továbbá kedv szerint olivabogyó, aszalt paradicsom, ilyen sajt, olyan izé, esetleg egy üveg rozé :)
  
  
  

190 fokra előmelegítettem a sütőt, közben levágtam a fokhagymafejek tetejét egy picit, hogy még egyben maradjanak, de hiányozzon minden gerezdből egy kicsi. Egyesével alufólianégyzetekre ültettem őket, kb. 1-1 evőkanál olivaolajat kaptak a tetejükre, majd becsomagoltam őket úgy, hogy ne legyen szorosan rajtuk az alufólia, de az rendesen zárjon. Ergo, hogy a saját gőzükben főjenek-süljenek. A csomagokat 45 percig sütöttem, majd kibontottam, és hűlni hagytam. Amikor kihűltek, kinyomkodtam őket, egyenesen az aprítógépbe, egyúttal utánuk hajítottam a petrezselymet, pépesítettem, majd olivaolajjal higítottam. Elvileg folyós állagot kellett volna kapjak, ámde közben elfogyott az olaj (dráma!), így inkább kenhető lett.

Aztán nekiláttam a kenyértésztának. A meleg vízbe morzsoltam az élesztőt (tulajdonképpen beleejtettem az egészet az első morzsoló mozdulat után, utána a vízben próbáltam szétnyomkodni, nagyon gusztusos, hát így jár, akinek terhességi bénasági hormonjai vannak). Ebbe belemértem az 5 evőkanál olivaolajat, egyre szebben nézett ki a dolog... Egy másik tálban összekevertem a lisztet a sóval, ekkor mondjuk még csak fél kiló liszt volt, később vált teljesen egyértelművé, hogy valami baj van az arányokkal. Na szóval, a meleg vizes cucchoz kezdtem dolgozni a lisztet, természetesen a kézimixer dagasztókarja dolgozott, nem az enyém. A tészta pillanatok alatt összeállt, enyhén folyós állagúra, így még 15 deka lisztet adogattam lassan hozzá, mire elérte a Nigella által előírt puha, de masszív állagot. Őszintén szólva, a liszt hozzákanalazgatása közben aggódni kezdtem, hogy túl tömör lesz, ez így nem fog megkelni, ezért kerestem porélesztőt a szekrényben, és még abból is szórtam hozzá kicsit, tényleg nem sokat. A végül összeállt tésztát az olivaolajjal kikent kelesztőtálba tettem, megforgattam benne a tésztát magát, hogy mindenhol érje az olaj, majd egy éjszakára a hűtőbe raktam.

Reggel első utam a hűtőhöz vezetett, kivettem a kelesztőtálat, és csak hagytam szobahőmérsékleten dolgozni. Amíg megittam a kávémat, elolvastam a híreket, gasztroblogokat, szóval kb. egy óra alatt gyönyörűen megkelt. 200 fokra kapcsoltam be a sütőt, aztán kiborítottam a tésztát a tálból, kettévágtam, és otthagytam 10 percre. Sütőpapírt vágtam a legnagyobb tepsibe és a sütőrácsra, majd a cipókat széthúzgáltam rajtuk, hogy szögletesforma alakot öltsenek. További 25 perc kelesztés után az öt kis ujjammal megluggattam őket, majd megkentem a fokhagymás krémmel, a két kenyeret egyszerre tettem a sütőbe, légkeveréssel (190 fokra lejjebb véve a fűtést). 20 perc alatt megsültek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem piknikezni voltunk tegnap, hanem egy kerti partin (itt is boldog szülinapot az egyévesnek :) Így a felszerelés egy részét megtaláltam a vendéglátó konyháján. Így hát hagytam a kenyereket langyosra hűlni, és már lehetett is indulni. Egymás tetejére raktam őket, bedobtam a táskámba egy tisztességesebb üveg, jó minőségű olivabogyót, és egy üveg olajban ázó aszalt paradicsomot. Valódi pikniknél ezen kívül még kb. két tálkára és egy fél csomag szalvétára lett volna szükség, esetleg műanyag tányérokra. Ha nagyon ki akarnánk rúgni a hámból, akkor kecskesajtra, egy üveg roséra, poharakra.

Nigella Fokhagymás és petrezselymes laposkenyerek c. receptje alapján (Hogyan váljunk házi istennőkké)

Fotók

Sikerült végre feltölteni a képeket, nekem tetszenek is. Aki akarja, tekintse meg őket:

• Epres-mascarponés csokitorta


• Mangóleves


• Epres-mascarponés pohárkrém


• Cukkinis-zöldspárgás újkrompli

Epres-mascarponés csokitorta

A születésnapomra kaptam Nemisbékától Nigella remekét, a Hogyan váljunk házi istennőkké címűt. Két részletben átlapoztam, megállapítottam, hogy randa kövérre fogunk hízni Valakivel, és mindkétszer ugyanott akadt el a szemem. Tudtam, hogy ez lesz az első próbálkozás. Kicsit se tántorított el, hogy már a recept bevezetőjében azt írja a nőszemély, hogy nehéz dolgozni a tésztával. Gondoltam, max. ronda lesz és finom, ezzel szemben szép lett és finom :)

Hozzávalók a tésztához:

• 
  
  
  17,5 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  3 dkg holland kakaópor
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg kristálycukor
  
  
  


• 
  
  
  csipet só
  
  
  


• 
  
  
  12,5 dkg hideg vaj
  
  
  


• 
  
  
  1 tojássárgája
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál jégbe hűtött víz
  
  
  


• 
  
  
  a tortaformához kis margarin és vaj
  
  
  

Hozzávalók a töltelékhez:

• 
  
  
  25 dkg mascarpone
  
  
  


• 
  
  
  1-1,5 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg fehércsoki
  
  
  


• 
  
  
  kb. 1/2 kg eper
  
  
  

Az egy evőkanálnyi vizet beraktam a mélyhűtőbe. Kimértem a tészta száraz hozzávalóit, és egy nagyobb tálba borítottam, majd hozzákockáztam a vajat. Morzsásra gyúrogattam az egészet (végre rájöttem a technikára!), majd elővettem a vizet a mélyhűtőből, hozzákevertem a tojássárgáját, és ezt még a tésztához gyúrtam. Amikor szépen összeállt, folpackba csomagolva beraktam a hűtőbe jó egy órára.

Az egy óra leteltével kimargarinoztam-liszteztem a gyümölcstortaformát, aztán kivettem a hűtőből a tésztát, és emlékeztettem magam, hogy Nigella szerint nehéz lesz majd vele dolgozni (előre nyomtam lefele a hisztiszintet), szerinte ugyanis elég könnyen törik a tészta. Ááá dehogy. Ahogy nekiálltam a nyújtófával, mindjárt ötbe tört a kis cipóm. És akkor gondoltam, linzeres tészta ide vagy oda, én ezt kicsit felmelegítem, könnyebb lesz vele. Egyszerűen kb. 1,5-2 percig gyúrkásztam a tésztát, ez alatt a vaj kicsit felengedett, és a tészta kezes báránykává vált. Szóval végül kinyújtottam a tésztát, átemeltem a tortaformába, nyomkodós mozdulatokkal elegyengettem, majd egy fél órára a mélyhűtőbe tettem. Mire a fél óra eltelt, előmelegítettem a sütőt 180 fokra, ide tettem be a lefagyasztott tésztát közvetlenül, és 15 perc alatt megsütöttem. Itt jegyezném meg, hogy a recept sem írja, de jó lett volna azért kicsit megszurkálni a tésztát.

Miközben sült a tészta, gőz fölött gyorsan felolvasztottam a fehércsokit. Amikor ez nagyjából visszahűlt, a mascarponét és a tejszínt habosítottam, majd hozzákevertem a fehércsokit, és ezt töltöttem a kihűlt tésztára. Ráhalmoztam a felezett-negyedelt epreket, és lehetett is fényképezkedni :) Jótanács: érdemes bő 1-2 órát állni hagyni, hogy a törékeny tészta kicsit megszívja magát a krémmel.

Nigella Csokoládés-málnás minitorták c. művét adoptáltam 24 centis tortarformára, eperrel.

Csíkos tejbegríz

Ha jól emlékszem, kalvenault töltött paprikát főzött nekem, és csíkos tejbegrízt azon a szép nyári estén. Szokás szerint Bacardi Breezert ittunk mellé. És én akkor rájöttem, hogy mégiscsak meg lehet enni a hideg tejbegrízt, amitől gyerekkoromban annyira irtóztam, hogy egyszer a nagymamám otthonhagyott a meg-nem-evése miatt, míg ő kertmozizni ment a másik két gyerekkel Sajátos nevelési elvei voltak a Maminak, ezek közül az egyik, hogy az ételt meg kell enni. Felnőtt fejjel meg tudom érteni, aki a belvárosban csinálta végig fiatalasszonyként a világháborút, annak szentségtörés lehet, ha valami a tányéron marad. Lényeg a lényeg, tegnap késő délután merengtem, hogy kellene valami édességet enni, persze semmi nem volt otthon, és akkor berémlett ez a rakott tejbegríz.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 liter tej
  
  
  


• 
  
  
  9 evőkanál gríz
  
  
  


• 
  
  
  5 evőkanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag bourbon vaníliás cukor
  
  
  


• 
  
  
  fél citrom reszelt héja
  
  
  


• 
  
  
  1,5 evőkanál holland kakaópor
  
  
  

A tejet felraktam melegedni, belereszeltem a citrom héját és belekevertem a vaníliás cukrot. Amikor langyos lett, hozzákanalaztam a grízt, és szép lassan forrásba hoztam szinte folyamatos kevergetés mellett, majd félrehúztam. Vízzel kiöblítettem egy jénai edényt, és a tejbegríz felét belekanalaztam, majd azonnal hideg vízbe állítottam. Gyorsan, alaposan belekevertem a kakaóport a maradék tejbegrízbe, addigra a fehér rész nagyjából megbőrösödött és összekeményedett, és szép lassan, rákanalaztam a barna réteget. Hagytam alaposan kihűlni. Tálaláskor deszkát borítottam a jénaira, majd a feje tetejére állítottam az egészet, így fordítottam ki az edényből a csíkos tejbegrízemet. Szeletelhető állagot öltött, de nem lett kocsonyás. Aki olyanra vágyik, növelje a gríz mennyiségét, vagy csökkentse a tejet.

4 adag, fénykép később (ha egyszer megszerelik Valaki laptopját, pótolom a hiányosságokat. addig nem tudok szerkeszteni sajnos)

Koranyári rakottas

Hozzávalók:

• 
  
  
  1/2kg újkrumpli
  
  
  


• 
  
  
  2 kis cukkini
  
  
  


• 
  
  
  2 nagyobb paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy vöröshagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz joghurt
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 csokor petrezselyem + friss majoranna és rozmaring
  
  
  


• 
  
  
  só, natúr vegamix
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  pici olaj
  
  
  

Az újkrumplikat kicsit megkapargattam, és sós, forrásban lévő vízben 6 percig főztem. Tálcára borítottam és hagytam hűlni. Közben megmostam és felkarikáztam a cukkinit, félkarikáztam a vöröshagymát és a paradicsomot

Aztán rétegeztem: kis olajjal kikentem az edényt, jöttek bele a cukkinik, majd a négybe-hatba vágott krumplik (hasábokra vágtam), a szétszedett hagymák, majd félkarika paradicsomok. Randomszerűen kicsit megsóztam a rétegeket.

Végül leöntöttem a szottyal: összekevertem a tejfölt, joghurtot, fűszereket és a tojást, majd a zöldségre öntöttem. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam, légkeveredett is, lefedve 45 percet (ekkor még sok lé volt alatta), majd fedetlenül 20 percet sült.

Penne arrabbiata

A hozzávalókról annyit, hogy nem tudom, az autentikus arrabbiata része-e a kukorica, de annyi étteremben ettem már így, hogy nekem hozzátartozik. Kutatásokat ugyan nem végeztem, örülök esténként mostanában, hogy luk van a fenekemen van mit enni, de most raktam bele. Ha azt mondjátok, hogy nem kell bele, akkor legközelebb nem teszek, ígérem. Chillipaprika meg nem volt itthon, viszont Valaki talált cayenne-i borsot, a maga nemében az is chilli...

Hozzávalók:

• 
  
  
  20 dkg mini penne tészta
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz hámozottparadicsom-konzerv
  
  
  


• 
  
  
  4 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  késhegynyi cayenne-i bors
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  egy kávéskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  fél doboz kukoricakonzerv
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olivaolaj
  
  
  

Feltettem a vizet forrni, a szószt gyakorlatilag annyi idő alatt dobtam össze, amíg a víz felforrt, utána már csak rotyogtattam. A szószhoz az olivaolajon megfuttattam az áttört fokhagymát, majd ráborítottam a paradicsomkonzervet, a szuper (degukergető :) tupperes krumplinyomómmal átnyomkodtam, majd sóztam, borsoztam, beleszórtam a cayenne-i borsot, és forraltam-forraltam. Amikor a víz felforrt, beledobtam a tésztát, sóztam a vizet, kicsi olajat kapott, és amíg a minipennék megfőttek, a paradicsomszósz is besűrűsödött, ekkor szórtam bele a cukrot, hogy csökkentsem a paradicsom savasságát. Belekanalaztam a kukoricát, és befaltuk az egészet. Mind a 3 adagnyit. Fényképezésre nem volt idő :)

3 adag

Caribi parti - mangóleves

Hát izé. Úgy indult a dolog, hogy elkészítem ezt a levest itten. Mivel pótcselekvésként (időt kellett húzni) bementem egy Plusba csütörtökön, és ott szembejött egy mangó. Ellenben mascarpone nem jött szembe sehol a nap folyamán. Ahogy nektarin sem. A natúr krémsajtot pedig hiába kevertem össze porcukorral Nemisbéka tanácsa alapján, az valahogy annyira fura ízű lett, hogy a sloziban landolt, így maradt a hagyományos magyar megoldás, a tejföl. Nesze neked karibi parti. Azért finom lett ám, csak nyomokban sem hasonlít az ötletadó recipére :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 nagy, érett mangó
  
  
  


• 
  
  
  6 barna kockacukor (az a kisebbik fajta)
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  löttyintésnyi bacardi
  
  
  


• 
  
  
  fél liter forró víz
  
  
  


• 
  
  
  3 púpozott evőkanál tejföl
  
  
  


• 
  
  
  4 púpozott teáskanál porcukor
  
  
  


• 
  
  
  1 lime reszelt héja
  
  
  


• 
  
  
  pici limelé
  
  
  

A mangót megpucoltam, levagdostam a magjáról, és nagyjából feldaraboltam. A megolvasztott vajra dobtam a mangót és a kockacukrokat, alaposan összepároltam, majd aláöntöttem a bacardit, és puhára főztem. Felöntöttem a forró víz nagyjával, és leturmixoltam. Kikevertem a tejfölt a cukorral, felöntöttem a forró víz maradékával, alaposan elkevertem, és a mangós szottyhoz mixeltem. Ekkor belereszeltem a lime héját, csavartam bele egy kis limelét (ennél hülyébb szó kevés van szerintem), és összeforraltam.

3 adag

Spárgás rizottó

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  1+1 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  30 dkg spárga
  
  
  


• 
  
  
  30 dkg rizs
  
  
  


• 
  
  
  1 lilahagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  12 dkg fagyasztott zöldborsó
  
  
  


• 
  
  
  1 újrépa
  
  
  


• 
  
  
  1 l húsleves
  
  
  


• 
  
  
  4 dkg reszelt parmezán
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  

A spárgát megmostam, megpucoltam, 1 centis darabokra vágtam. A répát meghámoztam és kis kockákra vágtam, szintúgy a lilahagymával. A fokhagymagerezdet félszeletekre vágtam.

Összeolvasztottam a vajat az olajjal, és ezen megfuttattam a lilahagymát, majd ráöntöttem a rizst, és hozzáadtam a fokhagymát, és 3-4 percig együtt pirítottam őket. Hozzákanalaztam 2 merőkanálnyit a forró levesből, majd amikor ezt elfőtte, újabb 2 merőnyit, és amikor ezt is elfőtte, megkapta a zöldségeket, valamint sót és borsot, plusz a maradék levest. Jó alacsony hőmérsékleten készre főztem, a legvége előtt kicsivel beleszórtam a parmezánt, majd a végén 1 evőkanálnyi vajat még belekevertem.

4 adag, Nemisbéka Spárgás-borsós rizottója nyomán

Epres-mascarponés pohárkrém

A pohárkrém az nekem Péccsel egyenlő. Minden klasszik pécsi cukrászdában lehet többféle pohárkrémet kapni, definiálni nem fogom, talán majd a pécsi bloggerinák :) Aztán meg az is lehet, hogy máshol is van ilyen cuccmák, nem tudom, a zalai Valakim és a pesti exszomszédasszony mindenesetre csak nézett, hogy ammegmi. Akinek egyébként ismerős a recept, hát persze, a tiramisu krémje az alap.

Hozzávalók:

• 
  
  
  25 dkg mascarpone
  
  
  


• 
  
  
  3 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  1 zacskó bourbon vaníliás cukor
  
  
  


• 
  
  
  17,5 dkg cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 dl hideg tejszín
  
  
  


• 
  
  
  40 dkg eper
  
  
  

A cukrokat egy hangyabokányi vízzel összemelegítettem. Közben megmostam és negyedeltem az epreket, azzal a mozdulattal az aprítógépbe hajigáltam, és turmixoltam. Eddigre a cukor pont jó melegecske volt, a tojássárgákkal villámgyorsan habosítottam, majd hozzákevertem a mascarponét, végül hozzáforgattam a habbá vert tejszínt. Belekevertem az epertrutyit, és már ment is a hűtőbe. Ha itthon maradt volna, biztos cicomázom kicsit, ezen a ponton lehetett volna poharakba kanalazni és úgy hűteni, persze lehetett volna alá valami kekszet vagy babapiskótát rakni, a tetejét pedig citromfűvel díszíteni, de ez elmaradt. A vendéglátónk viszont püspökkenyérrel készült, mi arra kanalaztuk a krémet, így is isteni volt.

Cukkinis-zöldspárgás újkrumpli

Moha és Sáfránynál olvastam, hogy mit főz, amikor szinte semmit. És megragadta a fantáziámat, jó kis tavaszi-nyáreleji ízek. Így szombat reggel irány a piac, persze csak a cukkini maradt majdnem el, de aztán mégsem. Kicsit továbbköltöttük ugyan, de ez tök normális. Azért a többesszám, mert befogtam Valakit, egyrészt, mert már késő volt, és minél hamarabb akaram ebédet, másrészt mostanában gyakran megesik, hogy elkezdek valamit, de közben le kell ülnöm, így Valaki kénytelen folytatni :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1/2 kg apró újkrumpli
  
  
  


• 
  
  
  2 kisebb cukkini
  
  
  


• 
  
  
  egy marék zöldspárga
  
  
  


• 
  
  
  1 szál újhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  néhány szem olivabogyó
  
  
  


• 
  
  
  pár karika újfokhagyma szára
  
  
  


• 
  
  
  friss rozmaring
  
  
  


• 
  
  
  friss majoranna
  
  
  


• 
  
  
  kakukkfű
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  bors
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  


• 
  
  
  reszelt gouda sajt
  
  
  

A krumplit megmostam, megsikáltam, majd félbevágtam az összeset, és az olivaolajon sütni kezdtem. A cukkinit megmostam, és nem túl kis kockákra vágtam, a spárgát megmostam, meghámoztam, és 2-3 centis darabokra hasogattam, az újhagymával együtt. A paradicsomot is felkockáztam, és a friss zöldfűszert is felaprítottam. Ezeket mind egyben küldtam a krumplik után, majd sóztam, borsoztam, és végül dobáltam rá az újfokhagymát és karikázott olajbogyót. Addig sütöttem, amíg a zöldség meg nem puhult, aztán reszelt goudával jól megettük.

Bő 2 adag

Tonhalas tésztasaláta

Ünnepnap, szép idő, grillezés. Feladat: vigyünk salátát. Mondom: coleslaw vagy tonhalas tésztasaláta. Mondja: inkább tészta. Mondom: az jó, a coleslaw már úgyis ott figyel a blogomban :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1/2 kg fussili (én Colavitát vettem, mint oly sokszor)
  
  
  


• 
  
  
  2 doboz paradicsomos tonhalkonzerv (ez simának indult, csak benéztem, de a paradicsom csak javított rajta)
  
  
  


• 
  
  
  1/2 doboz kukorica
  
  
  


• 
  
  
  1 normál üveg csemegeuborka harmada
  
  
  


• 
  
  
  kb. 10 dkg magozott zöld olivabogyó
  
  
  


• 
  
  
  1 fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  1,5 dl bolti majonéz
  
  
  


• 
  
  
  3 dl tejföl
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál zöldborsos dijoni mustár
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, 1 evőkanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  

Az előírás szerintinél kicsit tovább főztem a tésztát, majd leszűrtem, lecsöpögtettem, és kicsit meglocsoltam olivaolajjal. Közben megpucoltam és az aprítógéppel jól felaprítottam a hagymát, amit kicsit megsóztam, hogy veszítsen a nyersségéből. Amíg a tészta hűlt, egy másik tálban összekevertem a majonézt, tejfölt, mustárt, cukrot, sóztam, borsoztam, majd belekevertem a közben megenyhült hagymát is. Végül a tésztára borítottam a tonhalat, a kukoricát, a félkarikázott uborkát, negyedelt-hatodolt olivabogyót és a majonézes szottyot. Alaposan összekevertem, és állni hagytam egy órán keresztül.

Spárgakrémleves

Olyan remekül esett csütörtökön a Menzában a heti kínálaton feltüntetett spárgával töltött, baconbe tekert csirke (újkrumplival, hollandi mártással) - különös tekintettel a társaságra, amely Fakanálból és Nemisbékából tevődött össze - hogy feladtam a spárga iránt érzett fóbiámat, és vettem egy csomaggal. A fóbia egyébként eddig sem a spárga íze ellen szólt, csak olvastam, hogy pucolni kell, és macerás. Hát istenem, pucolni kell, az íz viszont kárpótol. Az én spárgám sajnos igen fás folt, így majdnem a felét ki kellett dobni :( De így pont két adag leves lett :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 (fél) csomag spárga
  
  
  


• 
  
  
  5 dl víz
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál natúr vega-mix
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt bors és szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál liszt
  
  
  

A spárgát megmostam, a fás részeit levágtam, majd a rügyétől átellenes végétől fogva meghámoztam. Vagymi. Aztán kb. 3 cm-es darabokra vágtam, és a fűszeres vízben feltettem főni. Amikor jól megfőttek a spárgák, leturmixoltam, majd a tejszín-liszt keverékével behabartam, és forraltam rajta egyet. Mi üresen ettük, sem a pirított zsemlekockát, sem a kroutont nem szeretjük. A történeti hűség kedvéért elárulom, hogy a habarás után vettem észre, hogy szálas is volt kicsit a spárga, így az egészet átpasszíroztam záróakkordként. Egyetlen csúnya szó sem hagyta el a számat :-)

VKF XV. - Petrezselymes túrótorta

Surreal but nice - mondja Hugh Grant Julia Robertsnek a Notting Hillben, amikor a könyvesbolti eladó srácot megcsókolja az imádott filmsztár, majd elköszönnek. Pont ez a véleményem a Vigyázz, kész, főzz XV-ik, kreatív fordulójára nevezett petrezselymes túrótortámról. Hihetetlen, de jó :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg túró
  
  
  


• 
  
  
  3 dl joghurt
  
  
  


• 
  
  
  3 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás fehérje
  
  
  


• 
  
  
  8 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag petrezselyem
  
  
  


• 
  
  
  1 csapott teáskanál só
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt bors
  
  
  


• 
  
  
  margarin és zsemlemorzsa a tortaformához
  
  
  

A sütőt bekapcsoltam 150 fokra. A túrót egy mély tálba borítottam, majd utánaküldtem a joghurtot, a tojássárgákat, a sót, borsot és a lisztet, és alaposan elkevertem az egészet. Az egy tojásfehérje habjával lazítottam, belekevertem a nagyon finomra vágott petrezselymet, majd a kimargarinozott-zsemlemorzsázott tortaformába öntöttem a masszát. A 150 fokon sütöttem 75 percig. Olivaolajjal leöntött paradicsomszeletekkel, és némi friss bazsalikommal tálaltam.

4 tisztességes adag, Bereznay Tamás receptjét adaptáltam (Nők Lapja)